Év Irodalmi Alkotása Pályázat
Dátum: 2008. december 02. kedd, 09:38
Rovat: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008



A Szlovákiai Magyar Írók Társasága harmadik alkalommal hirdette meg az Év Irodalmi Alkotása Pályázatot. Díjat a kéméndi Veres István vette át ünnepélyes keretek között a Galvánelemek és akkumulátorok című novellájáért.


Az év (2008) irodalmi alkotása

A SzMIT választmánya által kinevezett kéziratelbíráló bizottság a következő összetételben dolgozott:
Tőzsér Árpád, elnök
H. Nagy Péter
Keserű József

A zsűri az első olvasás után a mintegy fél száz (52) jeligés pályamű közül a következő nyolc írásművet tartotta díjesélyesnek:

Szozopoli anziksz
Galvánelemek és akkumulátorok
Utazó
Szavakról
Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz
Ovi
Tournesol: egy gimnazista lány naplójából
A kormányzó könyvtára

A második olvasás után a zsüri úgy dötött, hogy            
         
         A 2008-as év irodalmi alkotása
   címre a
       Galvánelemek és akkumulátorok
             c. prózai művet javasolja a pályázatot meghirdető SzMIT választmányának.


Mielőtt e jeles alkotás ismertetésére és értékelésére rátérnék, szükségesnek tartom a pályamunkák színvonaláról általában is szólni.
Az idei irodalmi pályázatunkon nekem feltűnt az aránylag nagy érdeklődés: ha egy pályázat ötvenkét tollforgatónak mozgatja meg a fantáziáját, s ráadásul az ötvenkét írás közül nyolc tisztes, sőt kiváló színvonalat mutat, akkor annak a pályázatnak van jövője.
Viszont ennek ellenére vagy éppen ezért azt javasolom, hogy a SzMIT választmánya vagy az illetékes bárki változtassa meg a pályázati díj nevét, mert a még közöletlen kéziratok tömegéből így kiemelt és díjjal értékelt mű csak annyiban az év irodalmi alkotása, hogy a folyó évben született, de olyan értelemben, hogy az év legjobb irodalmi munkája is lenne, nem az. S egyszerűen azért nem lehet az, mert a legjobbat az év teljes produkciójából kellene kiválasztani, nem így, az erre az alkalomra készült, változatos, különböző színvonalú kéziratok között mintegy turkálva rálelni bizonyos értékekre és értékre.
Röviden tehát a pályamunkák színvonaláról.
Le kell szögeznem: az első szavazás után nyolc pályaműre szűkült kör darabjai és a végül díjazott alkotás között az én megítélésem szerint nem volt radikálisan nagy színvonalbeli különbség, csak hát ugye a dolgok természetéből következően egy műnek így is, úgy is győznie kellett. De azért az, hogy a Galvánelemek és akkumulátorok győzőtt, valószínűleg nem volt véletlen. Mindenesetre a másik hét alkotásról is el kell mondanunk, hogy a megbízható, sőt jó színvonaluk biztató jel a szlovákiai magyar írásbeliség jövőjét illetően.
A nyolc munka közül a műfajukat tekintve kettő (a Szozopoli anziksz és a Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz című) vers, a többi elbeszélés, illetve novella. S be kell vallanom, én személy szerint fájlalom, hogy további díjak híján a száraz, kopogó nyelvű, de véresen drámai, valahol Kavafisz műveinek és Borbély Szilárd Halotti pompájának a versnyelve között egyensúlyozó Szozopoli anzikszot nem díjazhattuk. Tetszett továbbá a Szavakról c. kis esszénovella nyelvkritikai módszere, az ahogy a szereplők szóhasználatából és gondolkodásmódjából a cselekmény megképződik benne, s kellemesen lepett meg az Utazó és az Ovi vállalt realizmusa és gazdagon motivált lélektana is.
S ezek után lásuk a díjazott, Galvánelemek és akkumulátorok c. novellát.
Hadd kezdjem azzal, hogy itt teljességgel helyénvaló a „novella“ műfaji minősítés. A mintegy hét flekkenyi (tehát terjedelmében is a hagyományos novellára hajazó) történet ugyan tkp. egyetlen tudatfolyam (ha úgy tetszik belső monológ à la Molly Bloom az Ulysses záró fejezetében), de ugyanilyen erővel a Boccaccio-féle ősképletet is ki lehet belőle hámozni, éppencsak hogy sólyom nincs benne, sólyom helyett viszont ott a hirtelen fordulat a végén (ahogy azt a novella-káték előírják): Molly (akit itt talán Friderikának hívnak, s azért csak „talán“, mert mivel a történet az álom és ébrenlét határán játszódik, a narrátor-főhős bekezdésenként változtatja pl. a foglalkozását, hol diák, hol virágárusleány, hol bolti eladó, hol egyetemista, s ebben az állandó metamorfózisban csak annyi bizonyos, hogy nő beszél), szóval ez a Molly-Friderika a történet végén hirtelen hátborzongató hitelességgel megöli azt a Dominikát, aki feltehetően a barátnője, s akit a naivsága miatt talán irígyel is kicsit, s ezzel egyidőben persze engesztelhetetlenül gyűlöl. Együtt van tehát egy zsebkendőnyi szövegben Boccaccio, Joyce, s ha jól megnézzük talán még E. T. A. Hoffmann (vagy inkább Babits Mihály?) is, mert hisz, amint a novela utolsó előtti mondatából sejthető, Dominika csak Friderika doppelgängere, s igazábóĺ meg sem ölték, a narrátor-hős még csak ezután fog dönteni, hogy életben hagyja-e. S ja, a világirodalmi impulzusok közül kifelejtettem Esterházy Pétert, aki a Harmonia caelestisben az őseit, sőt az egész magyar történelmet általánosítja bele egyetlen személybe, az „Édesapám“-ba, Friderika pedig az egész női nemet, de legalábbis annak unatkozó felét személyesíti meg saját magában, mikor elejétől végig töbesszám második személyben beszél magáról és magához, valahogy így: „Eszetekbe fog jutni, hogy az éjjel Dominikával álmodtatok, és ő még az álombeli patak partján is csak azt kérdezgette, hogy hogy hívnak, mert – ne haragudj, de megint elfelejtettem. Fö… fö… Flóra? A piszkos kurva anyját neki, annyira ostoba, hogy még azt is elhiszi az ember, hogy nem szándékosan csinálja!“ S aki ezek után, ennyi irodalmi hatás után azt hiszi, hogy Kalács úr (a szóbanforgó kézirat jeligéje „Kalács“) műve tudós konstrukció, modoros csinálmány, mélységesen téved, mert novellájának legfőbb erénye éppen az, hogy benne ez a sokfajta irodalmi tudás szuverén nyelvi és létszerű képződmény, hogy a történetnek önmozgása van, egyszóval hogy él. Vagy ahogy Keserű Jóska kollégám, a bíráló bizottságunk további tagja mondta/írta a kézirat értékelése során: „Fontos erénye a novellának a narratív hang kiegyensúlyozottsága (vagy úgy is mondhatnám: tonalitása), az, hogy a hangot, amelyet az elején megüt, végig tartani tudja, sehol sem bicsaklik meg, nem kezd el »dadogni«”. S akkor az írás gazdag metaforarendszeréről, amely szintén az egységes művészi megformáltságot szolgálja, még nem is beszéltünk. Szóljon egy mondatban erről is Keserű: „Ugyancsak figyelmet érdemel az írás sajátos »képisége«, főként az olyan képekre gondolok, mint a »Jó párás lesz a levegő, olyan igazi október végi köd, az a fajta, amelyikbe röptükben itt-ott beletapadnak a galambok«, amelyet a képzelet és a nyelv sajátos »logikája«, nem pedig az ún. valóság diktál.”
    Summa summárum: gratulálok „Kalács“ úrnak a remek írásához, s őszintén remélem, hogy a „Kalács“ jelige mögött nem, mondjuk, Grendel Lajos rejtőzik, mert akkor Kalács úr személyében egy új par excellence novellistát üdvözölhetünk a szlovákiai magyar irodalomban.
S végezetül anak illusztrációjaként, hogy azért a pályázat nem minden kézirata volt „kalács“, hadd olvassam föl a bírált szövegek legbugyutábbikát, amelyről ugyan nem sikerült megállapítanom, hogy a szerzője vajon nem szádékosan vette-e klapanciára a figurát, de így is, úgy is jót mulattam rajta:

Nekem is van pocsitacsom,
de a világra nincsen kapcsom,
nem is baj, mert a világ te vagy,
minden más csak nagy bélsalak.

No comment!
Ezzel bíráló bizottságunk befejezte a munkáját. Köszönöm a figyelmet.
    
                                    Tőzsér Árpád


Elhangzott Komáromban, a III. Őszi Írófesztivál keretében megrendezett irodalmi esten

A pályaművekre szavazó olvasók között 2008. november 24-én egy-egy könyvcsomagot sorsoltunk ki.
A szerencsés nyertesek névsora:
3000 koronás könyvcsomagot nyert - Hodossy Péter (Csallóközkürt 169)
2000 koronás könyvcsomagot nyert - Kiácz Zoltán (Vága 740)
1000 koronás könyvcsomagot nert - Sándor Péter ( Pozsony)


2008. november 28-án, 16.00 órától várjuk szeretettel a szerzőket és a szavazókat a Tiszti Pavilon dísztemében megtartandó ünnepélyes díjátadó ünnepségre, és az azt követő fogadásra.


A harmadik alkalommal meghirdetett  Év Irodalmi Alkotása Pályázatra beküldött pályaművekre 2008. november 21-ig lehet szavazni a szmit@mail.t-com.sk e-mail címen. Kérjük feltüntetni a mű címét, és a szavazó nevét és elérhetőségét.

1. A kormányzó könyvtára

2. A Nyugati civilizáció válsága két közismert rajzfilm tükrében, avagy mit evett Manfréd?

3. A szerelmeshez

4. A temető csendje

5. A titok

6. A Kínpadon

7. Aki elmegy

8. A rémület torkában

9. Az ember

10. Bambusz

11. Bicskatermő fa

12. Cukrozott mogyoró

13. Elefántcsonttorony

14. Elkésett vallomás

15. Felesleges sikolyok kora

16. Gondolat

17. Ha nem széthúzás, akkor megkülönböztetés, kirekesztés a vezérelv

18. Hadd, hogy fújjon a szél...

19. Hé, Nagyúr

20. Hófehérke

21. Hontalan Hazámnak

22. KeiJu

23. Kiber tér, végállomás

24. Kirakat

25. Kleopatra

26. Lemegy a nap

27. LXX (Nikéhez...)

28. Madártávlatból

29. Máktea

30. Mese a valóságról

31. Mikor eljön az idő

32. Égési sebek

33. Natúra

34. Piros és kék

35. Purgatio liquidus

36. Rab vagy Szabad?

37. Rigók az etetőn

38. Örök harc

39. Szavakról

40. Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz

41. Szozopoli anziksz

42. Találkozások

43. Tournesol

44. Tudott hasadás

45. Egy Én képei

46. Galvánelemek és akkumulátorok

47. Utazás

48. Ez volt az én valóvilágom

49. Ének az esőben

50. Gyökerek

51. Utazó

52. Vágy tánc

53. Ovi

Tisztelettel kérem a Gyökerek és a Vágy tánc  jelige szerzőit, hogy küldjék el e-mailben a pályaműveket, mivel a szöveg nem nyitható, vagy nem küldték el.











A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=548