 | Év Irodalmi Alkotása: A Titok |
 Tömény titokba mártom az arcom,
Trónolva zaj és csend felett.
Magammal csatázok, de megöl a harcom,
Ő mégis örűl, hogy itt lehet.
A testem néma, lélek a hangja,
Egymás nélkül mit sem ér.
Viharvert álmom az éjjel kudarca,
Holdfényben fűrdik, még remél.
Tömény titokba mártom az arcom,
Sirni, zokogni volna jó. . .
Nevetem már az összes kudarcom
És várom, hogy kikössön a hajó.
A szemembe nézel – a lélek tükre –
A tükör is csalhat néha nap.
A titok az szét lett taposva, ütve:
Ő mégis él és megmarad.
|
|
|
|
| |
| Kapcsolódó linkek |  |
| Hír értékelése | |
Értékelés: 2.66
Szavazat: 12
| | | Parancsok | |
|
