 | Év Irodalmi Alkotása: Ez ember |
 Szeretem, ha az ember embernek látszik... akire ha rá nézel
mosolyra görbül az ajkad, mert látod őt és örülsz, hogy itt van.
Pedig idegen, pedig ismerős emberi arc.
Az én arcom. A te arcod is...
Szeretem, ha olykor belefeledkezve a világba emberibbé válnak.
Komor, gondokkal teli arckifejezésből, mosolytalanul.
Átváltozik és nem olyan idegen többé, mintha eszünkbe jutna ki ő...
ő az ember, akinek bár sok dolga van itt a földön és akinek feladata,
küldetése hangtalan gyűri őt lassan a földbe, mégis ember marad,
mégis mosolyog, ha rám néz, mert ismerőse vagyok, idegenül.
|
|
|
|
| |
| Kapcsolódó linkek |  |
| Hír értékelése | |
Értékelés: 3
Szavazat: 5
| | | Parancsok | |
|
