Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 28617
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Tournesol

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat  2008- egy gimnazista lány naplójából -


Szeptember 3.
Az utolsó gimis évem startol. Ebből az ünnepélyes alkalomból pattant ki a naplóötlet. Kíváncsi vagyok magamra.
Reggel nem sűrűn izgatott, igazgatónk mit dumál, úgyis ugyanazt beszéli félre mindig. Tavaly évnyitón  Tibi már fél mondattal előtte nyomta a szövegét, szóról szóra, mint valami súgógép. Kár, hogy most a mobilját nyomkodta, és nem csinált jobb műsort nekünk. Kénytelen voltam beérni Niki  túlfecsegett túlhappy tengerparti beszámolójával, mert pont engem szemelt ki közönségnek. Zsuzsa késett, akkor futott be, amikor már a tanárok seregszemléje folyt. Mindjárt észrevettem, hogy van valami, intett a szemével, hogy majd.  Ketten nyugdíjba mentek, nem nagy a veszteség, bár Janka néni néha egészen aranyos volt. Ketten jöttek: törire egy pasi, feltűnően jó szerkóban, kémiára egy szőke nő billegett a tűsarkain. Szemlátomást kezdő. A többiek: fejbiccentés, félmosoly ábécérendben.
Arankánk készült ránk, még le se ültünk a padokba, már nyomta is, hogy rendkívüli év meg felelősségteljes döntés meg érettségi meg mindenekelőtt készülés, tanulás, munka. És főleg: semmi lazítás. Hadd érjen az a gyümölcs.  Alighanem ez lesz a folyton aktuális téma a még  kisbetűs életünkben. Aztán kiosztott, beosztott, sóhajtott (ja, a virágról megint elfeledkeztünk, utoljára elsőben volt meghatódás), mehettünk végre. Zsuzsával   egyenesen az Európába, miután sikerült lerázni Nikit és Karint. Egy capuccinónyi idő alatt beigazolódott, amit rögtön láttam rajta:   már egy teljes hete lobog a love Patrikkal, miután végre sikerült véresen szakítania azzal a hülye tyúk barátnőjével. Bár azóta egyfolytában keseríti az életüket, mert hisztizik meg zsarol meg fenyegetőzik, mocskos és gyilkos sms-eket küldöz meg hasonló borzalmak.   Aztán Zsuzsa rohant is, hogy a délutáni randiig még győzze az anyja által kiosztott feladatokat. Én meg betértem a papírboltba, hogy beszerezzem a szükséges füzeteket.  Elég jó volt a választék. Vettem két keményfedelűt is: egy napraforgósat meg egy szecessziós mintájút. Az egyiket Zsuzsának, aki noteszmániás, és jövő héten lesz a szülinapja. Aztán hazajöttem, és estig olvastam, mindenfélét. Anya is viszonylag korán jött. Egész délután rakosgatott, idegesítő volt. Úgy látszik, nehezen áll át. Vacsi után eldöntöttem, hogy a szecessziós notesz lesz Zsuzsa ajándéka, a napraforgósat pedig megtartom. Ebbe írom a naplót. Kedves én! Vedd végre komolyan magad.

Szept. 4.
Ideiglenes órarend. Érettségivelriogatás alaptárgyakra bontva + osztályfőnöki.  Ez utóbbi igazán elmaradhatott volna, mert gyakorlatilag megismétlődött a tegnapi  munkáraserkentő aranyoskáimozás. Ránk persze senki sem kíváncsi. Pedig tavaly általában rákérdeztek a nyarunkra. Rugó rögtön megkezdte edzésünket, feladott házira vagy négy példát, fél kilencig azokkal kínlódtam. Zsuzsa egész nap nem fért a bőrébe. Ráadásul új parfümje van, ami nekem nem nagyon jön be, úgyhogy alig kaptam levegőt a délelőtt folyamán. A nap többi része pangás volt.

Szept. 5.
A menzán összekeveredtünk a bésekkel. Panaszkodtak, hogy telepakolták őket egy csomó matekkal meg fizikával. Ráadásul Rugó vette át náluk a matekot Janka nénitől, hát elég jelentős a különbség. Mi már nagyjából beletörődtünk a három év alatt. Délután Zuzuláné fogva tartott, imádja elhúzni az órát, minden bajunk volt. Anya szólt, hogy várjam meg, segítsek neki cipelni a táskát a boltból. A bejáratnál találkoztam a helyes ovissal a második emeletről. Már nem fél tőlem, visszamosolygott. Anya szerint faluról költöztek ide, nehéz lehet neki megszokni a kertes ház után a lakótelepi börtönt. Mint ahogy nekünk is nehéz visszaszokni a nagyiék udvara után minden szeptemberben. Valahogy egyre kisebb ez a lakás. Vagy megnőttem. Vagy a cuccunk több.

Szept. 6.
Végre péntek. Megkaptuk a  végleges órarendet. Tibi persze azonnal rájött, hogy legalább két helyen nem stimmel. Szólt is Arankának, jól zavarba hozta, pedig ő tehet a legkevesebbet erről. Csak kellemetlen volt neki figyelmeztetni Forgácsot. Anya mondta, milyen önelégült arccal járkált két napig az igazgatói meg a tanári között, hogy végre összeállt a nagy mű! Most majd ülhet rajta hétfőig. Remélem, az átrendezéssel eltűnik a rengeteg lyukas óra. Szerdán meg csütörtökön csak öt óránk van, mégis négyig bent kell lenni. Sportkörre ezek szerint  nem is járhatok. Csupa bosszúság ez az év!
                                                                                                                                      
Szept. 7.
Délig aludtam, anya dühös is volt, mert lábujjhegyen kellett járnia miattam a lakásban, és nem porszívózhatott. Bosszúból átpasszolta nekem ezt a nagyszerű tevékenységet, majdhogynem a gépzúgás térített magamhoz. Minél többet alszom, annál nehezebben ébredek. Énekeltem takarítás közben. A porszívó alaphangjához kitaláltam mindenféle dallamot, két szólamban nyomtuk. Más említésre méltó nem történt.

Szept. 8.
Egész nap nyúlós idő volt. Elaludtam a fizikakönyv fölött  a szürkeségnek köszönhetően.

Szept. 9.
Utálom a hétfőt évek óta. De most még a förtelmes órarend is növeli a mindenbajomat. Mintha direkt kínozni akarna minket Forgács.  Nagyszünetben Aranka jóvoltából kiderült, hogy lesz némi módosítás. Kicsit jobban besűrűsödtek az órák. Talán mégis járhatok röpire szerdánként. Zsuzsa egész nap ábrándozott, semmit nem lehetett vele kezdeni, délután pláne, mert akkor patrikozni rohant. Úgy látszik, most egy darabig ez lesz.

Szept. 10.
Ma volt szerencsénk a két vadiúj tanerőhöz, legalább egy kis változatosság vibrált a napunkban. A szőke nő harmadik órára nyomult be, de mondtuk neki, hogy téves a lépés, nem őt várjuk órarend szerint, meg amúgy sincs kémiánk, abból már kinőttünk. Először végképp nem értette, mit csipogunk, aztán pedig megdöbbent, amikor Rugó ránk nyitotta az ajtót. Udvarias volt látszólag, de azért lehetett sejteni, mit gondol az új kollegináról. Szőkica vihogott zavarában, elég kellemetlen hangokat préselve ki magából, de nem húzta az időt. Szerencséjére. Ő még nem ismeri Rugót. Ha fél perccel később vonszolja ki  magát, nem biztos, hogy ilyen könnyen túléli a tévedést. Az új  töritanár  is meglátogatott, elég laza figura, csak sokat mászkál keresztbe-kasul az osztályban, ami idegesítő. Leszórt egy csomó játékszabályt a miheztartás végett. Van némi tapasztalata már, az látszik. Mondtam anyának, hogy tetszik a pasi. Anya persze mindjárt azzal jött,  nem biztos, hogy az első benyomás érvényes lesz két hónap vagy akár három hét után is. De nekem egész jók a megérzéseim. Anya túlságosan félt, folyton aggódik valamin körülöttem, hiába mondom, hogy ne fárassza magát. Más anyák  feleennyit paráznak a lánygyermekük miatt. Néha azt hiszem, legjobb lenne nem mondani semmit a dolgaimról. Gyakran meg azt gondolom, milyen jó fej anya, hogy nagyjából mindent meg lehet vele beszélni. Azt is bírom benne, hogy nem nyaggat a pályaválasztással, pedig már itt lenne az ideje. Zsuzsát naponta zaklatják a szülei, főleg az anyja, mert nem szeretné, ha Zsuzsa is elkallódna úgy, mint ő.   Pedig igazából nem is kallódott el, csak talán nem azt csinálja, amit szeret. Ami persze nem lehet valami jó érzés. Én mindenképpen olyat választok majd, amihez lesz kedvem. Amit szeretek. De még kell egy kis haladék a  döntésig, nem akarom elkapkodni a dolgot.

Szept. 11.
A kedd valamivel jobb a hétfőnél. A két biológián általában sikerül kipihenni a fáradalmakat és a feszültséget. Ha Babelli jó passzban van, akkor átszellemülten siklik ki a tananyag unalmas vágányairól: elképesztő információ- és főképp pletykatömeg van a birtokában, el se tudom képzelni, honnan szerzi be, mert bevallása szerint nem is mászkál a városban, nem nagyon érintkezik emberekkel. Elég nehezen hiszem el. Arankával is két óránk volt, egy irodalom, ami a tételsor elhadarásából állt, és egy osztályfőnöki, amin a házirendet magyarázta. Negyedik éve hallgatjuk, dögunalom. Délután kirakatokat nézegettünk Zsuzsával. Patrik elutazott két napra, ezért lett egy kis ideje. Ahogy látom, barátságunk főképp az iskolai időre redukálódik majd, ha tartós lesz a Patrik-ügy. Lehet, hogy nekem is kéne találnom végre magamnak egy pasit?

Szept. 12.               
A töritanár bejött ma nagyszünetben. Elég nagy volt a hangzavar, de valahogy rögtön lecsillapodott mindenki, pedig nem is emelte fel a hangját, ráadásul hivatalosan még csak egyszer találkoztunk. Töri szakkörre gyűjtött embereket. Sose érdekelt különösebben a töri, baromi unalmas óráink voltak általában, másodikban tömény évszámhalmot kellett bevágni, másképp gyilkolás volt. Még anyának is panaszkodtam egyszer, de azt mondta, vegyem szükséges gyűrődésnek, úgy a legátvészelhetőbb a dolog. Hiába, ő se tehetett semmit. Úgyhogy hősiesen tűrtünk, véreztünk, megúsztunk, túléltünk. Egyedül Tibi élvezte, de neki erre kifejezetten jó feje van. Pedig állítólag nem is tanul otthon, csak az órán figyel. Na, Tibi rögtön jelentkezett a körre. Aztán hirtelen én is felíratkoztam. Ezen persze elég sokan meglepődtek. Én is. A töritanár nem, de hát ő honnan tudná az előéletünket. Niki is fontolgatta a dolgot, de aztán visszalépett. Állítólag a béből heten fognak járni. Ez is meglepi, úgy látszik, elegük van a matek- meg fizikadömpingből. Már negyedik éve. Itthon mondtam anyának, mire vetemedek. Egy pillanatra megállt a villája a spagettitekerés közben. Ahogy gondolod – csak ennyit mondott, de láttam, hogy valami nagyon megmozdult benne. Előzmény- vagy következményfontolgatás. De az is lehet, hogy csak fáradt volt.

Szept. 13.
Arankánk szokás szerint késett elég sok percet, ezért Tibi bedobta magát. Kétszer ránéz valakire, már pontosan megvan neki az ember. Labor Szőkicát játszotta elég hitelesen, még a hangszíne is bejött. Kár, hogy Aranka végül mégis megérkezett,  biztosan bírtunk volna vihorászni még egy darabig. Tibi nem fért a bőrébe, állandóan akart valamit, nem győztem forogni, már fel is tűntem Arankának, szóvá tette, hogy szokatlanul fegyelmezetlen vagyok, csaknem szerelmes? Ezen persze nagy volt a derülés. De aztán valami lelkiismeret-furdalás jóvoltából hozzá képest szédületes tempóban diktálni kezdett József Attiláról, egészen óra végéig, majd leszakadt a csuklóm. Sajnálattal közölte végül, hogy verseket nem fogunk olvasni, mert nem maradt idő, ezt mindenki tegye meg önállóan otthon. Nagy megkönnyebbülés volt a csengetés. Anya polcán találtam egy József Attila-összest. Az első lapon egy bejegyzés: …és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem. Szeretettel: Marci. 1987 tavasza. Szép betűk, különleges kék tintával. Apám írása. Beleborzongok, hogy nélküle élek.

Szeptember 14.
Anya elküldött papírzsepiért, mert a reggeli bevásárlásból kifelejtette. Útközben találkoztam Tibivel. Kérdezte, nincs-e kedvem délután kibicajozni a Sárkány-hegyre, jönnek még páran, föl is sorolta, lett is kedvem. Anya nem annyira lelkesedett, de azért rábólintott. (Amióta volt az az eset a Zsaniékkal, ami Babelli közreműködésével jól felturbózva még Forgács fülébe is eljutott, hogy aztán kedvére balhézhasson  folyosó- meg osztályszerte, vagyis csaknem országszerte, anya fanyalog a kiruccanásaimon. Pedig semmi oka a félelemre.)  Na, megyek öltözni, Tibi nemsokára itt lesz.

Szept. 15.
Tibi fél három körül csörgött rám. Rendes volt, segített felcipelni a bringát a pincéből. A többiekkel a benzinkútnál találkoztunk. Emesének örültem,  Karin nélkül meglettem volna, Rékán meglepődtem, mert soha sehova nem járt velünk, egyetlen osztálykiránduláson sem vett részt. A fiúk közül Dávid meg Gergő a kutak körül keringett, csoda, hogy nem szóltak ki rájuk a benzinkutasok, bár nem volt túl nagy forgalom. Később még befutott Fanni és Ádám, de Ádám csak a kápolnáig jött velünk, vissza kellett mennie, mert vendégeik érkeztek, muszáj tartania magát a családi protokollhoz. A kápolnától Tibi a meredekebb utat választotta, pedig tudta, hogy gyorsan elfogy az aszfaltos szakasz. Karin nyafogott is mindjárt, Gergő sem bírta ki  dünnyögés nélkül. Pedig igazán jók voltak az útviszonyok, most még csak mély traktornyomok se nehezítették a dolgunkat. És nyárvégi illatokkal volt tele a levegő, amit nagyon szeretek. Még zöldek a fák, de már egy kicsit fakulnak a színek. Elkerekeztünk a nyaralósor előtt. Nagy volt a nyüzsi, tárva-nyitva a zsalugáteres vagy rácsos ablakok, a teraszokon piknikezők, rohangászó gyerekek, az egyiket Gergő csaknem elütötte, az utolsó pillanatban rántotta félre a kormányt. Elsuhantunk Babelliék telke előtt is, Bába széles bájaival egy kerti ágyon hevert, a férje meg a füvet vágta egy szuper fűnyíróval. Karin egyből bedobta magát, akkorát köszönt, hogy túlharsogta a gépzúgást, Bába meg kénytelen volt föltápászkodni kényelmes délutáni ejtőzéséből. Mi addigra eliszkoltunk persze, és nem vártuk meg Karint, mert biztosak voltunk benne, hogy szóba elegyedik Bábával, már csak azért is, hogy nagyobb esélye legyen észrevétetnie magát Adriánnal. Legalább megúsztuk a nyávogást az utolsó húzós szakaszon. A legvégén persze toltuk a bringát, egyedül Tibi maradt végig a nyeregben, de neki van a legjobb lova. A Sárkány tetején, az Aranyréten aztán pihentünk egy jót. Hanyatt feküdtünk, és hallgattuk a tücsköket. Amíg fel nem bukkant Karin. Persze bejött a számítása: Adriánt is sikerült elcsábítania a családi idillből . És rögtön nekifogott sápítozni, hogy telemegyünk kullancsokkal, de senkit nem érdekelt a vészjóslása. Emelgette a rövidnadrágos lábát, mint egy idegbajos gólya, és le is koptak elég gyorsan Adriánostul, amit egyikünk se bánt persze. Mikor hallótávolságon kívül kerültek, Tibi bohóckodott egy sort a kullancsok témájára, aztán közkívánatra babellizett. Hát a szájtartása szakasztott Bábáé, pedig azt nem is olyan egyszerű utánozni! Dőltünk a röhögéstől, hemperegtünk az aranyfűben. Kibomlott a hajam, Tibi el is nevezett   rögtön szénaboglyának. Egy kicsit bolyongtunk még az erdőben, Gergő rugdosta a tavalyi avarmaradványt. Hazafelé röpködött körülöttem a szénaillat. Anya elégedett volt hazaérkezésem időpontjával, látszott rajta, hogy még nem kezdett aggódni. Kérdésére, hogy mivel múlattuk az időt, lazán annyit mondtam, hogy füveztünk. Ezen azért enyhén szólva megrökönyödött, de megnyugtattam, hogy csak a réti komócsin, a kalászképű buga, a taréjos búzafű meg a csomós ebír illatából szipóztunk. Erre melegen érdeklődött, honnan ez a profizmus. Biztosítottam, hogy nem Babellitől. Anya nemigen csípi Babellit, de azt se szereti túlságosan, ha a kollégáit bírálgatom. Talán attól fél, hogy ha igazat adna, akkor én azzal visszaélnék,  egyből terjeszteném széles e világon, és neki abból csupa kellemetlensége lehetne. Pedig Babelliről köztudott, hogy rendszeresen és szívesen eltér a tárgytól. Ezt a széles tömeg örömmel nyugtázza, mert annyival kevesebbet kell tanulni. De aki mondjuk orvosira készül, mint Arnold, netán biológusnak, mint Orsi, annak sajnos rá kell dolgozni például különórákkal. Mondtam anyának, hogy Babelli kéjesen napozott a nyaraló kertjében, de anya nem tanúsított különösebb érdeklődést. A nap további részét előreláthatóan mindketten olvasással töltjük.

Szept. 16.
Adrián ma egész nap feltűnően rátapadt Karinra, úgy látszik, a szombati bringázás gyengédebb érzelmeket váltott ki, csak még azt nem lehet egyértelműen tudni, hogy mindkét félben azonosakat-e. Karin nagy játékos, bármelyik pillanatban hajlamos pasit váltani, ha érdekei úgy kívánják,  és a jelek szerint már legalább egy hete szingli. Adrián pedig csak egy hajszálnyival behemótabb a normánál, úgyhogy még elfogadható. Belvárosi ház, jó kocsi, nyaraló tartozékokkal:  egyenesen kiváló parti. Persze nem muszáj hosszútávon tervezni. Ebbe a hálóba meg még Bába is belesző… Szerintem nem Karint képzeli el dédelgetett fiacskája mellé megfelelő arának.
Feleltem fizikából. Misi nagyon szigorú, de korrekt. És van humora is, nem is szimpla,  ami manapság elég ritka dolog tanári körökben. Karokban.

Szept. 17.
Ma volt az első törikör. Huszár előbb ismerkedni akart, töriről nem esett szó. Egyelőre tizenegyen vagyunk, de azt mondja, kell még találni legalább egy embert, hogy hivatalosan működhessünk. Kellemes a hangja, és amikor mosolyog, a borostája mögött megjelenik egy huncut gödröcske. Ettől egészen kisgyerekes   az arca. Amúgy pedig macsó! Be kellett mutatkozni, elmondani, miért jelentkeztünk, mihez lenne kedvünk. Legtöbben csak a vállunkat vonogattuk, eddig szinte semmilyen viszonyban voltunk a törivel, nem volt kitől lelkesedni.  Ez egy kicsit elszomorította, azt mondta, az előző munkahelyén nagyon sok töribolond diákja volt. Amikor én kerültem sorra, igyekeztem leplezni a zavaromat, mert mindenkit feltűnő érdeklődéssel szemlélt bemutatkozás közben. Kék szeme van, és egészen hosszú szempillái. Megkérdezte, hogy van-e valami közöm Sebes Erikához. Felvilágosítottam a családi kötelékről. Erre azt mondta, hogy rokonszenves anyám van. Egyetértettem vele. Anya furcsán mosolygott, amikor  a napi krónikában említettem Huszár megjegyzését.

Szept. 18.  
Ma nincs kedvem írni. Nincs is  miről.

Szept.19.
Adrián, a mindig jól tájékozott, ma azzal jött elő, hogy  új osztálytárs van kilátásban. Nemigen akartuk bevenni. Ugyan ki csatlakozna negyedikben? Bár miért ne? Van olyan, hogy elköltözik az ember. Adrián biztos forrásból tudja, úgy látszik, Bába otthon szétszórja az infókat. Anya nem ilyen, ritkán és szűkszavúan beszél a tanáriban zajló dolgokról. Pedig néha nagyon kíváncsi vagyok bizonyos lecsengésekre. Az osztályban nem is nagyon hiszik ezt el, azt gondolják, felvágok, azért nem árulom el a nagy titkokat, olykor próbálnak megkörnyékezni. De hát tényleg nem tudom meg hamarább a dolgokat, mint ők. Ezért mondom is sokszor, hogy forduljanak bizalommal Adriánhoz, ő napra-, sőt percrekész. Az új ember fiú lesz. Állítólag a jövő hétfőn már meg is érkezik.

Szept. 20.
Örülök, hogy vége a hétnek. A péntek egész jól alakult a módosított órarend szerint, nemcsak nekem, hanem anyának is. Így   el tudtunk jönni emberi időben a suliból, anya villámgyorsan összekapta magát, bepattantunk az autóba, és már itt is termettünk. Nagyi meglepődött, mert későbbre várt, a túrós batyu nem sült még meg. Kérdezte, mizújs, én meg elhadartam a változásokat. Meg az állandóságokat.  Labor Szőkicát meg Huszárt, meg Karin és Babelli Adrián románcát is, meg a Zsuzsa-Patrik esetet is. Huszárról talán egy kicsit többet is a kelleténél, anya rám is szólt, hogy ne rajongjak már annyit. Papó jókat derült a fonott székében, és főleg az érdekelte, hogy anya váltott-e már szót ezzel az új kollégájával. Papó elég jól ismeri anyát a furcsa szemérmességével, és nem is titkolja, hogy örülne, ha találna már valakit magának, és nem várná folyton vissza azt a szélhámost. Mármint az apámat. Anya egészen szelíden csak annyit jegyzett meg, hogy vannak korban sokkal inkább az új tanárhoz  illő kolléganők  sőt  civilek is, meg aztán bizonyára van komoly barátnője. És visszavonult lánykori szobájába, amit nagyiék most vendégszobának használnak, bár a leggyakoribb vendégek éppenséggel mi vagyunk. Nagyinak még elárultam, hogy nekiláttam naplózni. Nagyi eltűnődött, aztán azt mondta, érdekes, anyád is írt naplót, de jóval korábban kezdte. Ezzel alaposan felzaklatott, kérdeztem, hogy hol vannak a füzetei, de nagyi nem tudott felvilágosítást adni, meg aztán azt is mondta, nem biztos, hogy anya beleegyezne abba, hogy elolvassam a régi feljegyzéseket. Ebben mondjuk igaza van, lehet, hogy én sem szívesen adnám oda bárkinek ezt a napraforgós füzetet.       

Szept. 21.
Anya nem tagadta, hogy naplózott, még  arra is emlékezett, hogy narancssárga füzetekbe írt, Egy kicsit nosztalgiázott, amikor lement  pincébe, és megtalálta a nagy kartondobozt. Kiszedte a kissé kopott narancssárga füzeteket, lesimogatta róluk a finom porréteget, aztán egyikbe-másikba beleolvasott. Azt hiszem, elfeledkezett arról, hogy ott ácsorgok. Egyszer csak sírni kezdett. Könnyei ráfolytak a sárga füzetlapra, elmaszatoltak néhány sort. Kivettem az öléből, becsuktam, visszatettem a dobozba, behajtottam a doboz  tetejét. Anya intett, hogy menjek fel. Egész délután nem találtuk a helyünket. Ha mondjuk húsz év múlva kezembe akad ez a notesz, én is elbőgöm magam?

Szept. 22.
Anya egész nap került minket. Fejfájásra panaszkodott, előbb a vendégszobában tartózkodott, majd kiment a kertbe, aztán az utcára sétált, nem is ebédelt, pedig nagyi ilyenkor mindig a gyerekkori kedvenceket főzi. Ezek nekem is bejönnek szerencsére. Papóval sakkoztunk meg nagyokat kacagtunk, mert Papó nehezen tűri a feszültséget, mindig tud valami szórakoztatót. Sztorikat is mesél az egykori munkatársairól, és az a legjobb, hogy nincs két egyforma történet, vagyis soha nem ismétli a dolgokat. Néha gyanakszom is, hogy a fele se igaz, csak kitalálja, de hát nem számít, hogy megtörténtek-e vagy se. Fő az, hogy Papó meséljen. Anya is bele szokott ezekbe hallgatni, de  ma valahogy annyira depis volt, hogy egyáltalán nem érdekelte őt semmi. A vacsorát meg se vártuk. Nagyi meg is sértődött,  mert ilyen nemigen fordult még elő. Anya udvarias bocsánatkérésekkel búcsúzott, de látszott, hogy alig várja a hazaérkezést. Az autóban próbáltam szóba elegyedni vele, de olyan szűkszavúan reagált a mondataimra, hogy belém szorult a szó. A végén majdnem én is elbőgtem magam. Hogy lehet ilyen körülmények között felkészülni a holnapi órákra?

Szept. 23.
Túléltük a délelőttöt. Igaz, a hatodik és a hetedik órán már nagyon szenvedtünk, mert visszatért a kánikula, ájulásig meleg volt, amit Rugó még megtetézett néhány izzasztó példával, és egy dolgozat kilátásba helyezésével. Zsuzsa javasolta, hogy hűtsük le magunkat. A fagyihoz nem volt kedvem, de ittam egy valóban jeges teát, az helyretette a hangulatomat. Az Európa teraszát amúgy is nagyon szeretem. Ha szabad a törzsasztalunk – és ez most bejött –, feltűnés nélkül szemmel tarthatjuk a sétateret meg a Tabán-Belváros mozgásait. Most egyéb dolgunk is volt: Zsuzsa szülinapi buliját kellett megbeszélni, mert így is halasztásban vagyunk. (Ami főleg Patrik számlájára írható, mint minden Zsuzsa-ügy az utóbbi hetekben). Nagyszabásút akart, amit az anyja erősen ellenzett (ezen persze senki nem lepődött meg, mert elég jól ismerjük Márta nénit), aztán apai-nagyanyai vállalásokkal tizennyolc személyesben egyeztek meg. A családtagokon kívül nyilván. Pannika hevesen tiltakozott is, hogy mikor nő már fel végre hozzánk. Majd kárpótoljuk valamivel. Szerencsére elég szerény dolgokkal beéri, hiába, nagyon gyerek még.  Később odajött Patrik is egy kóla erejéig. Ez a srác egy pillanatig nem tud nyugton ülni. Ide-oda kapkodja a fejét, másodpercenként a mobilját piszkálja, kettévágja a másik mondatait. Idegesítő. De tényleg nagyon helyes. Pedig nekem nem szoktak tetszeni általában a szőke fiúk.

Szept. 24.
Arankánk kíséretében megjött az új fiú. Nagyon magas, hosszú hullámos haja van. Szabolcsnak hívják. Réka mellett kapott helyet, de Zsaniék már a második óra után méltatlankodtak, hogy nem látnak tőle a táblára, úgy kell kikanyarodniuk a háta mögül. A fiúk a billegős lábú padot rakták be a sor végére ideiglenesen, amíg nem sikerül a raktárból szerezni egy elfogadhatóbbat. Szünetekben Szabolcs nem próbált ismerkedni. Nagyon kínos lehetett neki, hogy az összes óra azzal kezdődött, hogy be kellett mutatkoznia az aktuális tanerőnek. Gépies hangra kapcsolt minden alkalommal, lehetett sejteni, hogy nem természetesen beszél. Bába persze kíváncsibb volt a többieknél, pedig információja biztos több volt a srácról. Csak éppen az ő verzióját akarta hallani az iskolaváltásról. Majdnem olyan volt, mint egy vizsga. Szabolcs azonban diplomatikusan hárított minden intimebb dolgot. Ezért a nevén kívül szinte semmi érdemleges nem derült ki róla.
Délután törikör. Huszárról megtudhattuk, hogy a huszadik századi történelem érdekli főleg. Tibiben partnerre talált, nekünk, többieknek pedig szinte mindegy a korszak.
Benéztem a könyvtárba is, de alig lézengett ott egy-két elsős, igyekeztek beszerezni a  kötelező salátákat. Az egyiknek segítettem, szegénykém nagyon béni volt, mint aki még a betűrenddel sincs igazán köszönőviszonyban. Vagy csak zavarban? Mi nem voltunk ennyire lehetetlenek elsős korunkban. Vagy mégis? Nem nagyon emlékszem, mi volt elsőben. Kár, hogy nem írtam naplót, most szépen visszakereshetném a megfelelő napokat, hogy hasonlítani tudjak.  

Szept. 25.
A röpizés nagyon jót tett, utána nem volt sok kedvem a tanuláshoz. Segítettem anyunak vacsit főzni, ilyenkor jókat lehet beszélgetni. Bár ma szótlan volt, mintha még mindig a hétvégi depije nyomasztaná. A zöldséges tészta finom lett. Én faltam, ő csak piszkálta az ételt.

Szept. 26.
Imádom a papírboltokat, főleg amióta a fő térit kibővítették, nem megyek el mellette anélkül, hogy körülnéznék odabent. Most zselés tollakat kaptak, teljesen úgy írnak, mint a régi töltőtollak (anyának van néhány nosztalgikus veterán példánya). Ráadásul különböző színűek, nem is tudtam ellenállni, zöldet vettem meg türkizt. Később visszamentem egy egész készletért. Zsuzsának a szecessziós notesz mellé úgyis terveztem egyebet is ajándékba, hát ez nagyon bejött. Arany is van a készletben. Ennek külön fog örülni szerintem.

Szept. 27.
Zsuzsa ma csak három órán volt benn. Rugót azért nem  hagyta ki, mert  nincsenek valami jó viszonyban, nem akarta feleslegesen feszíteni a húrt. Rugó csak látszólag közömbös a matekon inneni vagy túli dolgok iránt. Rendkívüli a memóriája, hetekre visszamenőleg meg tudná mondani, ki hiányzott, ki felelt, ki oldott sima példát a táblánál, de még a dolgozatjegyeket is emlékezetből írta  be az osztályzónaplóba. Egyetlenegyszer sem tévedett. Ez a képessége még inkább növeli a tekintélyét. Ma Szabolcsot feleltette. Mindenki nagyon meglepődött, mert az derült ki, hogy Szabolcs igen jó fej matekból. Nagyon gyorsan kikanyarodtak a feladatból, és egy idő után nemigen értettük, miről beszélnek, talán egyedül Arnoldnak volt némi sejtése a témáról. Rugó megkérdezte, hova járt előzőleg, ki volt a tanára. Szabolcs válaszain elégedetten bólogatott. A srácot nem dicsérte meg, pedig igazán megérdemelte volna, főleg a mi osztályunkban, de ezt már megszoktuk: dicséret nulla, szapulás nulla, csak állandó készenlét van, bizonytalanság, rettegés. Úgy tűnt, Szabolcsra ezek a dolgok nemigen érvényesek egyelőre és a későbbiekben sem lesznek, de azért amikor végre a helyére mehetett, látszott, hogy egy kicsit rózsaszínebb az arcbőre. Szünetben Arnold egyből gratulált is neki. Azt hiszem, lesz végre partnere – így negyedikben meg is érdemli. (Bár sose értettem, miért jó neki a mi osztályunkban. A bében sokkal több a termtud tárgy, szerintem magasabb szinten is veszik. Lehet, hogy pont Rugó miatt? Az tény, hogy Janka nénitől három év alatt tizedennyit se tanult volna meg…)
Délután még berohantam a városba, a csokorért. Nagyon szép lett. Örülök, hogy az Orchideát választottam. Néhány hete jött egy új virágkötő, egészen kicsi lány, manóféle eredetre gyanakszom, na, az igazán különleges csokrokat készít. Soselátott virágokból. Zsuzsa néha szereti a bizarr dolgokat, szerintem tetszeni fog neki. Megyek, még el kell döntenem, milyen szerkót rángatok magamra e rendkívüli esemény tiszteletére.

Szept. 28.
Egész nap kába vagyok. Még a tollat se bírom tartani.

Szept. 29.
Jó volt a buli, csak nehezen heverem ki.

Szept. 30.
Arankánk egy adminisztratív feladatot adott, amit ő nem győzött elvégezni. Szokott ilyesmit, azt mondja, nagyon szép a kézírásom és megbízható vagyok. Kérdeztem, lehet-e türkiz tollal. Ezen annyira meglepődött, hogy hirtelen nem tudott válaszolni. Aztán csak legyintett, mert a folyosó végén feltűnt Forgács, úgyhogy engem gyorsan betuszkolt a szobájába, és már készítette arany mosolyát. Huszárral együtt „lakik”, de most nem volt benn. Hétfőnként alig látni őt amúgy is. Rend van az asztalán, nem  mint Arankáén vagy  Bábáén. Aranka kupiját nem is tudtam volna odébb tolni, ezért úgy döntöttem, hogy birtokba veszem a pillanatnyilag gazdátlan asztalt, hogy szétteregethessem az íveket, amikbe a bejegyzéseket el kell készítenem. Nagyszünet volt, egyszer csak hallom Karin hangját az ajtó mögül, amint éppen  Zsuzsa bulijáról beszél valakinek. Eléggé leszólta az ellátást. Rögtön fel is nyomódtm, mert Zsuzsa nagyija sütikben profi, amit most még egy gyümölcstortával is megfejelt, és a hidegtálakon se spóroltak. De hát Karin nem lenne Karin, ha egyszer teljesen elégedetten távozna bárhonnan is. Aztán fennhangon arról is beszámolt, hogy ki mennyit ivott, kivel csókolózott, hol fetrengettt részegen. Az én nevem is szóba került, és néhány percen belül megtudtam, hogy Tibi ölében töltöttem az estét, sűrűn csókolózva persze, elképesztő mennyiségű pezsgőt ittam, lehánytam az egyik franciasalátás tálat, és hajnalban a szomszéd lépcsőház ajtajában kuporogtam, egy  ismeretlen férfi próbált felrángatni, akinek nem tudtam megmondani, hol lakom. Gondolkodtam, kimenjek-e tanúbizonyságot tenni, de aztán tovább szórakoztam Karin képtelenségein. Az összes bulizó szerepelt a beszámolójában, hasonló színekben. Drog is volt. És persze sok-sok szex. Ezzel alighanem arra célzott, hogy Patrik elég félreértehetetlen helyzetben találta őt Adriánnal a spájz ajtaja mögött, de hát ez valóban intimitás. Szerencsére csöngettek, Aranka nyájasan meghosszabbította szertári tartózkodásom, hiszen vele kezdődött az óránk. Amúgy jó szokásához híven nemigen sietett, elrágott egy fél kiflit, megfésülködött, rakosgatott az asztalán, aminek nem lett semmi látható eredménye. Majdnem elkészültem, mire magához vette a magyaróra kellékeit.
Az óra nem volt valami érdekfeszítő. Utána azonban nem bírtam ki, odaléptem Karinhoz, és elnézést kértem tőle, ha netán szedett, sőt evett abból a salátástálból, amibe előzőleg belehánytam Zsuzsáéknál. Karin hápogott, de nem vártam meg a feloldozást. Zsuzsát pedig egyelőre nem kedvetlenítettem el ezzel az undorító visszhanggal. Mert én nagyon jól éreztem magam náluk, még ha nem is csókolóztam Tibivel egész este. Sőt éjszaka.

Október 1.       
Harmadik óra utáni szünetben épp a tanári előtt suhantam el, amikor egy szülőgyanús pár azzal fordult Forgácshoz, hogy Aranka tanárnőt keresik. Eléggé elképedtek, amikor a diri közölte velük, hogy ilyen nevű tanár nem dolgozik ebben az iskolában.  Nem tudom, hol él ez az ember! Szerintem a bece- vagy gúnynevekkel mindenki tisztában van, nem csak a viselője! De hát muszáj érzékeltetnie  a hatalmi fölényt! Szerencsére becsapta az ajtót, úgyhogy a döbbent szülők segítségére siethettem, és elmondtam nekik,  merre található Aranka, alias Tilkovszky Erzsébet szobája. Megrökönyödésükre pedig nagyon udvariasan feltártam a névadás titkát: mármint hogy a tanárnő előszeretettel aranyoskáimozza le a diákjait, ennek következtében ragadt rá az Aranka név. A diákok pedig otthon szinte kizárólag a rövidített vagy fedőnéven emlegetik tanáraikat, így a szülők gyakran nincsenek is tisztában a hivatalos nevekkel, ami a mostanihoz hasonló kellemetlen helyzeteket eredményezheti. Az apukakülsejű jót kacagott, az anyukakülsejű meg nem tudta, hogy viselkedjen, aztán sorsukra hagytam őket a Tilkovszky-Babelli-Huszár feliratú ajtó előtt. Kopogásukra Huszár nyitott ajtót, de úgy tűnt, éppen távozni akar. Még utánam szólt, hogy megyek-e délután. Hirtelen nem tudtam, mire céloz ezzel a nagy közvetlenséggel, aztán eszembe jutott  a törikör.
Ma végre mindenki eljött, talán azért, mert nem csak engem szólított le a folyosón? Még csak nem is késett egyikünk sem, ahogy a délutáni foglalkozásokon lenni szokott. Ezt Huszár örömmel nyugtázta. Aztán előjött azzal, hogy mi lenne, ha  tanulmányokat, pályamunkákat írnánk egyenként vagy akár párban is. Elénk teregetett néhány pályázati felhívást is motivációnak. Tibi nagyon beindult, és valahogy ránkragasztotta a lelkesedést, mert nekifogtunk válogatni meg alkudozni. Huszár pedig ott mosolygott a fejünk fölött. Én az iskolatörténetit  választottam. Egyből megtetszett, meg aztán más érdeklődő nem is volt. Huszár mindenkinek mondott  valamit a témájával kapcsolatban. Engem hagyott a végére azzal, hogy speciális feladatom lesz, és a munkát is kicsit másképp lehet felhasználni, mint a többiekét, nemcsak sima pályaműként versenyezhet majd, hanem mivel a sulink tavasszal jubilál, akár önálló kiadványként is meg lehetne jelentetni, amennyiben megfelelő színvonalú lesz. Rögtön meg is ijedtem, el is bizonytalanodtam, hogy én vagyok-e a legmegfelelőbb személy, nem kéne-e cserélni. De Huszár megnyugtatott, hogy vágjak csak bele nyugodtan, hiszen ő is azért van, hogy segítsen, meg biztos lesz egyéb támaszom is.  

Október 2.
Délelőtt  semmi különös esemény, délután meg jó  nagyot röpiztünk, Jaro nem volt benn, csak az elején, aztán ellépett, mint általában, bár most azzal érvelt, hogy értekezlet van. Ezúttal valóban volt, ráadásul Forgács alaposan elhúzta, mert anya még nem volt otthon, amikor megérkeztem. Ahogy bekukkantottam a szobájába, hátha mégis ott van, csak szunyókál,  az ágya mellett megláttam az egyik narancssárga füzetet. Úgy látszik, elhozta magával esti olvasmánynak. És most órákig pityereg rajta? Egészen kíváncsi lettem.

Október 3.  
Bába ma Karint feleltette. Nem volt valami elnéző, ebből lehet sejteni véleményét a bimbózó szerelmi kapcsolatról. Láttam, Adrián pofákat vágott, mikor kiderült a jegy. Bába  elég nyilvánvalóan ki szokta mutatni az érzelmeit irántunk. És nemigen kegyelmez annak, aki bármilyen oknál fogva kivívja az  ellenszenvét. Pedig Karin próbálkozott a hízelgéssel. Néhány napig is. De lehet, hogy a családi háttér is meghatározza Bába viszonyulását. Adrián pedig nem az a lázadó típus. Kényelmesebb is annál, hogy feladja a nagy biztonságot. Meg hát Bábával szemben elég kicsi az esélye. Szünetben pusmogtak Zsanival a lépcsőfordulóban, ahol nem voltak feltűnőek. Délután külön távoztak. Zsuzsa szerint csak addig, amíg látszottak Bába szobájából. Na jó. Nem is értem, miért foglalkozom ennyit ezekkel az emberekkel. Semmi közöm hozzájuk, azon túl, hogy a suliban egy levegőt vagyok kénytelen szívni velük. Megyek, inkább megfejtem a matekpéldákat.


























 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008:

Ének az esőben

Hír értékelése
Értékelés: 2
Szavazat: 4


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat  2008

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.09 másodperc