Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 28617
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Ha nem széthúzás, akkor megkülönböztetés, kirekesztés a vezérelv

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat  2008
A XXI.századi embernek mennyit mondanak az emberség és hasonló szavak, az eléggé érdekes meglátásokat tud mutatni. Ha belegondolunk, hogy a magyarság milyen kicsike nemzet és mégis mennyire széthúz, akkor ezzel rekordokat is lehetne dönteni. Állandóan az elfogadást és hasonló emberi erényeket szajkóznak miközben roppantul nem érdeklik őket ezek a komolynak tűnő dolgok. Nemcsak kifelé kezdenek egyre ellenszenvesebbek lenni, de valami belülről is rohad.


Felvonulnak elfogadásért, egyenlőségért... botrányba fullad,ami alaptémaként jelenik meg a sajtóban hetekig. A turizmus eddig sem volt a toppon, de egyre inkább überelik eme lappangó állapotot. Egyre többet fektetne abba, hogy hogy s mint verjék el az ide vágyó emebereket. Mindenre ráfogják az egész dolog elrontását, de ez amolyan alapokból kiépülő dolog, szóval nem csak "ott fenn" van valami elrontva, de valami itt is, közöttünk, köznapiak között is. Emberi kapcsolatoknál kezdődik az egész dolog.
Egyik a másikával nem bír emberi kapcsolatot ápolni, ha tudná meg is folytaná akár egy picike pocsolyában is a másikat, szomszéd szomszéddal harcol. Megkülönböztetünk bőrszín, vallás, nyelv...és még sok minden más alapján is, amikkel hátrányokba késztetünk mindig egy adott réteget. Amíg ezen dolgokat másokkal művelünk, fel sem tűnik mily megalázó helyzeteket lehet kreálni a másik lélek számára, mennyire mélyen érinthet egy-egy szituáció kezelése néhány embert. A diplomatikus summázó beszéd nem megoldás ezen helyzetekben. Valami más kellene...netán hasonló helyzetek megélése. Itt megkülönbözetés van, de elég egy felvidékinek elkerülnie Magyarországra és majd olyanokat tapasztalhat, hogy köpni-nyelni nem fog tudni. Először is bambán bámulnak ki a buksiból, hogy van olyan, hogy felvidéki magyar...majd nem értik ha megsértődsz, ha leszlovákoznak, nem tudnak viszonyulni elcsodálkozás nélkül (ez persze nem általánositás, csupán a megkülönbözetésre hozott reális példa). Aztán amikor papírokat kell intézni, úgy kezelnek, mint valami kambodzsai menekültet, aki még csak nem is hallott a magyarokról, csak valahogy idekeveredett.
Netán néhány ilyen dolog kellene, hogy a magyarság aktív széthúzóereje lankadjon?! Nemhogy büszke lenne a magyar, hogy mily kis nemzet, mégis mennyi nyelvjárása, unicuma, látnivalója van aprócska területének. Nem, az emberek ezt nem értékelik, csupán surlódáskeltő dolgokat érzékelnek ezekből. Ha egy borsodi pestre keveredik, lenézik...de a pestit ki nézi le?
Aztán a politikai életben ugyanezek a folyamatok figyelhetőek meg, csak pártokra lebontva. Az egyik beül az ország élére és onnan bohóckodja végig az egész dolgot, a másik fickóskodik, s hajtogatja, hogy majd legközelebb legyűri...na de mért hiszik, hogy csak ketten vannak a világon? Mért játszanak emberek életével a maguk kicsinyes céljai okán? Mért hiszik azt, hogy nekik mindent szabad, s a birka türelmű nép majd ideologikus bólogatással mindent pártol? Meddig mernek elmenni?
Mi kellene, hogy ne majmolják egymást, hanem végre olyan okos dolgokról beszéljenek egymás között, hogy infrastruktúra, egészségügy, iskolarendszer, külpolitika...? Mi lenne, ha korrekt módon állnának munkájukhoz, s nem gyerekes játszadozásokat folytatnának, mint például legyen népszavazás, ne legyen... lahallgattál? ...lehallgatlak! ...pártember voltál?...nem baj! Annak állítunk majd be!... Titkosítsuk az anyagokat vagy kürtöljük világgá?... Ezekre az álproblémákra építik egész életünket, s nem fogalalkoznak azzal, hogy a minimálbérből élőt segítsék...
Inkább a nyugdíjast "főzik meg" pár szóval, neki az üres igéretek is elegek alapon.
Felerősödik egy-két szélsőséges eszme e közben. Nem tanultunk netán a történelemből? Bár konzekvenciális igénnyel tanuljuk, nem sokat praktizálunk belőle. Sok példa volt rá, hogy a hanyatló államaparátus árnyékában megbújva hatalmas és egyben szélsőséges ideológiák tudtak fejlődni.
Nem gondolnak bele, hogy kis csatározásaik mögött olyan megfontolással szervezkedhetnek, harmadik tagként, hogy ellenségem ellensége a barátom, akkor most a kettő keményen befűt egymásnak, majd a harmadik tag szinre lép. Szóval ha kicsit előrelátóak lennénk...
Napról-napra egyre formálisabbá vállnak olyan dolgok, mint biztonságérzet. Nem mersz nemzeti ünnepre menni, mert ki tudja mi vagy ki vár ott. Lobogtatnak egy nemzeti múltra visszanéző lobogót, s közben ezt azt skandálnak, felfeszítenek néhány macskakövet..."s repül a nehéz kő, ki tujda hol áll meg, s kit hogyan talál meg"... befújnak, dobnak, vernek, rúgnak, lázadnak, tiltakoznak...miért? Már ők sem tudják, csak megszokássá vállik, ha nemzeti ünnep, akkor menjünk, s csináljunk egy kis ramazurit...beverjük néhány ember fejét, jól megszivatjuk a rendőröket...na gyere! milyen buli lesz!...itt kezdenek elcsúszni az emberi értékrend fő vonásai,... Ami régen tiszta volt és megbecsült, mint egy ünnep, ma már félelemmel tölt el sokakat, s retteg mi várja, ha netán kilátogat a programokra.
Pedig eleinte még úgy tűnt tudják mit akarnak..."monnyon le!" alapból indultak, de már mintha ettől sem nyugodnának le...jó buli ez, folytassuk!
Nem is kell odakeveredni egy elszakadt magyarnak, ha látja, hogy ezek az emberek még egymással sem jönnek ki egy országon belül. Egy napon odamész és látod nem jó, nem tudnak befogandi, valami természetes szelekció van ott folyamatban, ami kisebbrendűségi érzésed egyre csak erősíti, lehet nem is mondják, de ott van akkor is, érzed.
Tömegben, s egyedül vagy. Üvegfal, megnemértettség, kiközösítés szerű érzések vegyülnek napjaid menetébe. Ha nem affektálsz, az még hátrányosabb helyzetben tart, valamilyen szinten kiemeli "idegenséged".
Nem akarsz eleinte odamenni, mikor látod „eszik“ egymást, csak érzed, lehet mégis el kell innen is menned, mert azt hiszed rengeteget jelent, ha az anyanyelved megvan...s akkor és ott rádöbbensz, nem ér semmit a nyelv az emberi kapcsolatok területén. Pedig azt hitted, elég ez is a befogadás területén, ha már legalább az anyanyelved a támaszod. Pedig nem.
Örök harcot folytatsz magaddal választásod miatt, elkezdesz valami honvágyszerűt érezni, amiről azt hitted nálad ugyan nem jelentkezhet, olyannyira el akarsz innen menni, de mégis oly mély kötődést mint ami szülőhelyedhez köt, nehéz elfolytás szinten tartani. Valami olyasmi kezd benned "mocorogni", hogy nem ide jöttél, nem ezt akartad...nem tudsz itt maradni, cserben hagytad a felvidékieket. Persze tudod, hogy az "egy fecske nem csinál nyarat" elv itt is érvényesül ,de akkor is mi marad itt mögötted, ha hátat fordítasz? Nem te változtatnád meg az itteni ember magatartását, de valamilyen szinten az ilyenek miatt is kallódnak az itteniek, mivel a kisebbségre érvényes, hogy vagy asszimilálódik, vagy elmegy, s aki csak simán marad eredeti voltában, azok csoportja rohamosan csökken. nem tudod mi lenne az előbbre való, hiszen lelkiismereted bánt, a szived hív.
Nehéz harc ez, mit mindannyiunknak egyenként kell(ene) megvívni. Nehéz harc ez, egy alig járt úton, rengeteg buktatóval, de rajtunk áll, hogy az itteni kirekesztettség-e a jobb vagy az ottani elutasítás..."Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten, Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak osztályidegen ..."(Márai S.)
Ezért hát: Mennék én is...
Nem akarok világot megváltó életet élni soha. Nem akarok már semmi nagyratörő álmot kitűzni magam elé, csak olyan kisebbeket. Nem akarok kimért és számitó lenni, hogy célom elérjem. Nem akarok belesimulni egy olyan társadalomba,ahol mindenki a maga érdekeit hajkurássza, nem birok olyanok szemébe nézni,akik számitóan keresik még a barátaikat is,csak előbbre jussanak,...helyettük is lesütöm a szemem. Ne maz a lényeges, hogy barátokat szerezzenek, csak ismerősök kellenek,akik majd esteleg segithetnek, ha úgy hozza az élet. Jól megtervezett minden egyes lépésük, egy olajozott gépezet jól működő fogaskerekei, akik egyre több embert akarnak beépiteni. Nem számitanak nekik a morálka  határok, ezeket lépten-nyomon áthágják. Nem birok gyomorforgató dolgokat befogadni-állatkinzás,ami egyre inkább gyerekkinzásba csap át...nem akarok itt lenni. Csak mennék...nem tudom hová,s merre, meddig kellene lépkednem, hogy végre oda jussak,ahol végre "otthon" lennék... Félek, hogy ez csak illuzió és reményvesztve, lélegzet után kapkodva rohanó lét következik... mert ellököm ezt is és azt is,mert nem akarom igy... valamit akarok, magam sem tudom, hogy mit...változtatni vagy változni?... Nem érzem,melyik lenne a helyesebb, a könnyebb,az már bizonyosabb dolog. Alkalmasint akad helyzet,amikor illeszkeni tudsz, mint egy fogaskeréken a kilógó fog, ha egy kicsit megköszörülik, s már nem akadozik, nem tartja fenn a gördülékenynek szánt mozgást... közben felfordul a gyomrod... mégis hülyének érzed magad, hogy a nagy többséggel szemben megpróbálsz a sodró árral szemben gyorsan előre haladni...valameddig lehet, eljutsz,aztán elkap egy nagyobb ár...s visszalök mérhetetlen távolságokra...csak a zuhanást érzed,éled meg...nem tud egy valaki olajágat-vivő galamb módjára reményt terjeszteni...egyáltalán mire jó, hogy más vagy? Előbb magad kell elfogadni, hogy előbbre tudj mászni... Ez hosszadalmas és rettentően megerőltető... Ha megküzdessz magaddal, próbálod magad másoknak is kitárni,akik vélhetőleg nyitottak lényed iránt.,. örök harc, afféle ördögi kör… elfogadásért való harc,magaddal vagy mással szemben,az már egyre megy! Megéri-e mindez a fáradozást.. Néha azt kivánom:bárcsak lennék legalább egy kicsit más! Aztán nem is tudom,milyen lennék szivesen...magam sem tudom mit és hol akarom,csak ne nyüglődnék már itt, hogy mit kezdjek...lenne legalább egy fix célom-ez még nagyon hiányzik...s cél nélkül bóklászgatva reménytelenséggel telitett valamiben tengődsz...elmennék...csak létem mutatna utat,hogy hová,s hogy...lehet neki is kezdenék zarándokutamnak végre, csak tudnám hol az a megkülönböztetés, szőthúzás és kirekesztés nélküli világ, amire úgy érzem sok mindnekinek szüksége lenne...





 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008:

Ének az esőben

Hír értékelése
Értékelés: 2.25
Szavazat: 8


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat  2008

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.09 másodperc