Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16153
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Galvánelemek és akkumulátorok

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat  2008
Dominika forrásvizet kortyolgat, hosszú szőke haja belelóg a patakba. Mögötte merev tavaszi erdőrészlet, fakadó rügyek, talajból hóvirágok, minden mozdulatlan. Hogy a szél fúj-e, azt lehetetlen kideríteni.  Mint valami szentimentális német festett idill amit újabban kirakósjáték formájában is megkaphatunk a plázák játékrészlegén. Dominikát a szülei nyilván nagyon szeretik, ízléses Lacoste és Billabong márkájú ruháit alighanem alaposan kiérdemelte; gondolhatunk itt olyasmire, hogy például miután szülei reggel elfurikáznak munkába, Dominika  tejet löttyent a macskának (Frici), esetleg meghimbálja az erkélyen a papagájkalitkát hogy  Robika és Ricsike alól kipotyogjon a szar. No meg hát a vasárnap délutáni közös vasalások-olyankor látszik ám igazán, hogy egyben a család-, különben meg mosogatás, törölgetés, autókiporszívózás, télen cinkéknek dió, nagyinak a tolószékbe egy pohár csapvíz ha szomjas (vagy ha éhes),  apunak szülinapra apró figyelmesség, borotvahab vagy szappan, anyu kifizeti.



Az egyik szemetek kinyílik, még van idő. A másik csak fél hét előtt fog kinyílni, mielőtt lekapcsoljátok az ébresztőt. Eszetekbe fog jutni hogy ez egy ígéretes kezdet egy sikeres naphoz, ha úgymond ti keltitek az órát, nem ő titeket. Sikeres nap. El sem tudtok képzelni nőt, aki nem sorolja be a napjait: hasznos nap, haszontalan nap, ilyen vagy amolyan nap... olyan semmilyen nap. Délelőtt szomorú voltam, délután jokedvű. A reggel vidáman indult, de a munkahelyemen leöntöttek tejeskávéval. Két kollégám megdicsérte a fekete-fehér csíkos blúzomat, viszont délutánra beizzadt a hónaljam. Nyolctól tízig rám sütött a nap, olyan voltam mint a szivárvány, délután viszont kénytelen voltam kihányni az ebédre elfogyasztott hamburgert. Rosszul indult a nap, mert nem ízlett a kávé, egy körül azonban már ismét vidám voltam, mert rám köszönt a narancssárga inges férfi a szomszéd irodaházból, aki már régtől szimpatikus. Reggel megszidott a főnök, hogy tegnap elszámoltam valamit, de nem tartott sokáig a rosszkedv, mert felhívtam az avonlédimet és megrendeltem magamnak az új kétfázisos szempillaspirált. Miután kimásztok az ágyból és magatokra rakjátok a papucsaitokat, körbe fogtok tekinteni a szobában, majd odaléptek az ablakhoz. Látni fogjátok, ahogy csöngetve fékez a villamos, mert néhány elvetemült aktatáskás úriember átveret előtte. A tizenkettes. Pont ezen a villamoson ültetek ti is amikor Dominika először kérdezte meg, hogy hogy hívnak, mert-légyszi ne haragudj, a nevedet elfelejtettem. Fö... fö... Franciska? Nem, Friderika mondtátok félszegen, persze, Friderika, ne haragudj, ugyan, semmiség, előfordul. Tanultál? Tanultam. És te? Én is. Remélem nem lesz nehéz. Te elolvastad a Faustot? Én igen. Miért, te nem? Én nem. Miről szól? Hogy szar az élet de szerencsére rövid. Ne hülyéskedj, az interneten az volt hogy középkori történet a jó és a rossz örök párharcáról, most akkor mi van? A kissebbik ablakszárnyat ki fogjátok nyitni hogy kiszellőzzön a szoba. Jó párás lesz a levegő, olyan igazi október végi köd, az a fajta amelyikbe röptükben itt-ott beletapadnak a galambok. Ilyenkor az ember legfontosabb teendője hogy a kert végében összeszedje a frissen lepotyogott diót, azt megtörje, nedves héját csíkokban lehúzza, és a tejfehér dióbelet egy kisebb fürt hamvas, mosatlan fekete otellóval valami öreg, nyikorgó fapadon ülve elfogyassza. Ha az otelló még savanyú, megteszi a szentlőrinci is. Amíg az éjszakai testhajlatok bűze savanyú engesztelhetetlenségével átvergődik a szúnyogháló résein, hozzáláttok a reggelihez. Fehér joghurt kiöntve porcelántálkába, kissebb barnakenyér-darabokat mártogattok bele. Utána ráadásnak két deci szódavíz. Eszetekbe fog jutni, hogy az éjjel Dominikával álmodtatok, és ő még az álombeli patak partján is csak azt kérdezgette, hogy hogy hívnak, mert - ne haragudj, de megint
elfelejtettem. Fö... fö... Flóra? A piszkos kurva anyját neki,  annyira ostoba, hogy még azt is elhiszi az ember, hogy nem szándékosan csinálja! Nagyobb baj, hogy a fekete vászoncipőtöket fogjátok akarni felvenni, abban viszont tegnapelőtt elszakadt a fűző. Köttök rá egy csomót aztán kész, a boltban a pult mögött úgyse látja senki, a suliban meg mindenki le van szarva! No de hogy elromlott a kedvetek, a máriáját a dolgok rendjének, mint egy zsák krumpli, amelyiket kinn felejtettek a napon, és megzöldült. Vagy éppen összetaposták a kecskék. Vagy kiverte a csíra. Vagy csak egyszerűen megfeledkeztek róla, tavaszra pedig annak rendje és módja szerint meghugyosodott. Bizony, az ilyen sorsra jutott krumpliból már nem lesz hasábburgonya, akármit adunk is hozzá. De ez még nem kell hogy szomorúságra adjon okot, ti is csak azért lettetek durcásak, mert tudjátok, reggel nem lesz kedvetek bemenni a virágüzletbe, és kettőig ott fuldokolni. Mert aki a virágillatot egész nap szagolja, annak sok mindenről megváltozik ám a véleménye, többek között a művirágokról. Miközben a csokrokat csináljátok, megtudjátok, hogy már nagyon rászolgáltunk erre a kis napsütésre, ha meg esni fog, akkor meg az esőt érdemeltük ki, ami nagyon kell, mert anélkül nem nő a kukorica. Persze csomóan lesznek olyanok is, akik az ellenkezőjét fogják mondani, fúj ez a buta szél, hiába, ver minket az isten. Amiben pedig mindenki egyetért, az az, hogy valami nagyon elromlott, mert ilyenkor ugyebár nem ilyen idő szokott lenni, a természet alighanem megbosszulja azt a sok rosszat amit vele tettünk. Ti meg inkább azt a valakit várnátok, aki végre olyat tud mondani, amit még nem hallottatok. Például, hogy csukd be a szemed kislány, mert szitává lőlek! De hát virágüzleteket nemigen szoktak kirabolni, úgyhogy ennyivel is kisebb az esélyetek. Az unalom meg lassan körétek sűrűsödik, mint a kocsonya. Unatkozó nőkké váltok, mint annyian a Földön. A hatmilliárd embernek több mint a fele nő, ezeknek a fele rendszeresen unatkozik. Az unatkozó nők, a sorsukkal elégedetlen nők, a csalódott nők. Ezek a nők többnyire már túl vannak a harmincon, gyerekük nincs,  és legkönnyebben arról lehet őket felismerni hogy keresztbe tett lábbal ülnek, naphosszat mást sem csinálnak mint hogy ajkukat biggyesztgetik, és a pillanatot lesik, amikor rászánhatják magukat egy újabb körömépítésre.  Tekintetük elárulja: nem ezt a sorsot szánták maguknak, nekik mást ígértek. Ha megkérdezik tőlük van-e szükségük valamire, hosszút sóhajtva azt felelik nem, köszönik, tízre jön értük a férjük. Pedig nincsen ám nekik férjük, legfeljebb volt, de ez, mint mondani szokás, hosszú történet, és amúgy sem érdekelne senkit. Délben hullafáradt lábakkal strázsáltok a pénztárgép mögött, amikor gyomorforgatótó ártatlanságának teljes pompájában beállít Dominika. Nem tudjátok mit fog akarni, nem tudjátok eszébe jut-e majd a nevetek, nem lesz kedvetek beszélgetni vele, alighanem elkülditek a francba. Ő pedig nem fog megsértődni, mert ahhoz túl hülye. Tekintettel arra, hogy kettő felé meg fog fájdulni a fejetek, nem mentek be az egyetemre. A szitáló esőben sétálgattok céltalanul, azon gondolkodva, vajon létezik-e ebben a városban valami, ami titeket érdekelni tudna.  Pénz lesz nálatok, készek lesztek akármennyit költeni annak érdekében, hogy megjavuljon a kedvetek, hiába. Egyek valahol egy jót? Igyak egy abszintot? Vegyek magamnak egy kék Garfieldos zoknit? Végül belátjátok, hogy a legjobb lesz, ha megvárjátok amíg kisüt a nap. Kínlódni fogtok cefetül. Épp egy padon ültök, amikor elmegy mellettetek egy kutyát sétáltató fiatal pár. A kis fekete spániel pedig hozzátok siet, farkát csóválja szorgalmasan, és leül elétek, néz az arcotokba. Pali! Palika! Jösz onnan! Megyünk tovább, na gyere, hallod! Ilyeneket fognak kiabálni a gazdái, ti pedig azon fogtok gondolkodni, hogy lehet-e valaki olyan hülye, hogy a kutyáját Palinak nevezze. Kutya Pál. Azt a kutyapálját! Milyen nevet adhat ez a macskájának? Józsi?  Bár az igazsághoz hozzátartozik, láttatok egyszer egy francia filmet ahol a a macskát Josephnek hívták, a gazdája pedig, egy tizenhat éves fiú Gillespie lemezeket lopkodott a boltból, és rendszeresen lefeküdt az anyjával. Nem is volt az olyan rossz film,
ugye? Ti is pont úgy fogjátok érezni magatokat egész délután mintha egy filmben szerepelnétek, amit soha nem fog megnézni senki. Végülis hazajöttök és lefeküdtök aludni. Elalvás előtt azt fogjátok kérdezni magatoktól, miért van az, hogy az utóbbi időben ennyire zavar benneteket ez a Dominika. Semmit nem követett el ellenetek, lehet senki ellen, mégis meg vagytok tőle zavarodva vagy mi. Nem akar ő rosszat, csak állandóan elfelejti a neveteket, és ez mindig elég bénán jön ki neki. Ennyi a vétke a csajnak, mégis úgy érzitek hogy soha nem gyűlöltetek ennyire senkit. A szeretetre neveltek pedig annak idején titeket is, szüleitek sokat foglalkoztak veletek, elalvás előtt mindig volt mese, nem voltatok ti az a fajta, akit beültettek reggel a tévé elé aztán egész napra kuss. Volt egy történet,  A nagyravágyó tű, amit apátok majdnem minden héten elmesélt. Andersen írta, borzasztó egy mese volt, mindig féltetek utána, de nálatok nem volt szokás válogatni, hogy api figyelj, most ne ezt meséld hanem amazt, mondjuk nem is jutott ilyesmi eszetekbe soha. Meghallgattátok, aztán ha féltetek utána a sötétben, azt úgy vettétek, hogy az már a ti dolgotok.  Na meg az etruszkok, persze. Tőlük féltetek a legjobban. Valahol talán a rádióból, vagy a tévéből jegyeztétek meg a nevüket, de amikor valahol rátok jött a félelem, mindig ők jutottak eszetekbe először. Elvisznek az etruszkok. Megsütnek az etruszkok. Élve megesznek az etruszkok. Hajnalban hosszú, néma menetben felvisznek egy hegyre, és mint szűzlányt,  feláldoznak a felkelő Nap tiszteletére. Az etruszkok. Akik ugyan a tudomány szerint kihaltak rég, de meg nem erősített források szerint, ha szükséges néhanapján előmásznak. Van egy másik évfolyamtársnőtök, Melinda, aki történelem szakos és sokat olvasott az etruszkokról, elmondtátok neki egyszer ezeket a dolgokat. Jót nevetett, aztán lehajolt hogy bekösse a cipőfűzőjét, mire véletlenül úgy bevágta a homlokát az egyik asztal szélébe hogy el kellett sétálnotok vele a kórházba bevarratni a fejét. Mi volt a balaset oka?-kérdezte a nővér amíg az ügyeletes orvos dolgozott. Az etruszkok-hangzott a higgadt felelet, majd észbe kaptatok és kijavítottátok valami másra. Baleset. Amúgy nemigen ismertek senkit, aki ezzel a Dominikával kimondottan jóban lenne, mindenkivel csak olyan sziahogyvagy régláttalak beszélgetéseket folytat. Másoknak is mehet az agyára, nem csoda, hogy ti sem vagytok képesek a szivetekbe zárni. Végülis nincs sok választásotok. Egyszer majd elhívjátok magatokhoz az albérletbe egy teára, persze csak citrommal, mert a cukor hizlal. Kellemesen elbeszélgettek, raktok fel valami zenét, például Mary Whiterspoont vagy Clasht. Elő fog kerülni az a szülinapi ribizlibor is, ami ugyan már fel van bontva, meginni azonban még nem bírtátok, annyira édes. Dominikának biztosan ízleni fog, ami titeket illet, ásványvízzel higítjátok a magatokét. Téma témát követ, és ti lassan rájöttök, hogy titeket az isten is arra teremtett, hogy egymás barátnői legyetek. Jóban, rosszban, satöbbi, satöbbi. Mármár egymás karjaiba omoltok, amikor Dominika bejelenti: talán egy kicsit sokat ivott, rosszul érzi magát, nem szokott ilyesmi történni vele, de most sajna... ez van. Nem probléma, előfordul, kellemesen hűvös az idő, mondjátok, megejtünk egy egészségügyi sétát aztán visszajövünk, és megágyazunk neked a kanapén.  Terv elfogadva, elballagtok tehát a lakótelepet szegélyező park irányába, háromnegyed tizenegy múlt öt perccel.  A park melletti kihalt telken odavezetitek Dominikát ahhoz az elhagyott, lefedetlen emésztőgödörnyíláshoz amit néhány hete séta közben fedeztetek fel a bokrok között. Dominika fejére hirtelen egy nejlonszatyrot húztok a vérnyomokat elkerülendő, majd egy üres pezsgőspalackkal fejbe vágjátok. A földön heverő, eszméletlen lány arcát kibontjátok a szatyorból, majd elővesztek egy tubus pillanatragasztót, amiből vékony sávot engedtek az orrlyukai peremére, az orrcimpákat pedig összefogjátok. Ugyanígy tesztek a szájával is, majd mielőtt még elkezdene rángatózni, egy lökéssel az emésztőgödörbe fordítjátok. A csobbanást már meg sem fogjátok hallani, remegő lábakkal, bár némileg megnyugodva tértek vissza a lakásba, harmadik emelet. Lefekvés előtt még elidőztök az ablaknál, nézitek ahogy a parkot lassan elárasztja a holdfény, tiszta romantika. Távoli csörgésre lesztek figyelmesek. Elképzelni sem tudjátok mi lehet az, de egyre közeledik, egyre hangosabb. Végülis az egész szobát, mint valami kinyúlt pulóvert levetitek magatokról és kinyílnak a szemeitek. Fél hét elmúlt. Kimásztok az ágyból, odaléptek az ablakhoz. Nem vagytok meggyőződve róla, hogy ez lenne az a bizonyos sikeres nap. Az éjjel pedig egy csomó mindent elterveztetek. Lehet, hogy korrigálnotok kell majd a programot a pillanatnyi helyzetnek megfelelően. Mellesleg ezt a Dominikát talán életben kéne hagyni, fiatal még, alig élt. Különben is, megölni valakit azért, mert a nevünket néha-néha elfelejti, ismerjük be, enyhén szólva túlzás.



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008:

Ének az esőben

Hír értékelése
Értékelés: 2.4
Szavazat: 15


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat  2008

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc