Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Október
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 28350
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Gumigatya

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2007

     
                         (2 éves kori emlék)


     Bölcsőben nem háltam soha,
     ringatott az élet pora.
     Emlékeimben megmaradt egy kép:
     mindig visszaidézem én.

     Gyönyörű, valami nyári nap és fény,
     kezemben bambusznádból söprűnyél,
     gumigatyában jártam,mezítláb,
     én voltam egy személyben a fiú és a lány.

     Álltam az útszélen néztem a sereget.
     Előttem jöttek el és a port verték fel.
     Lassan mentek, velük valami idomár,
     akkor csak néztem, de most tudom már.

     Tudom ki volt az az őslény,
     bemutatkozni nem mert szegény.
     Nem, mert ő is szégyenli,
     tudta jól, hogy lehegyeli.

     Lehegyeli áldozatát, az
     odatuszkolt másolatát az embernek.
     Úgy néz ki, mintha vigyázna rá,
     de én éreztem, csak parancsra vár.

     Vonul a csordácska lassan,
     utánuk nézek búsan.
     Szomorú vagyok, mert tudom,
     hogy ott leszek, vagy orromon a dudor.

     Bekapcsolt a gépezet
     s felemelem fegyverem.
     Csövébe sok port raktam,
     Bemértem őt és céloztam.

     Belefújtam teljes erőmből,
     Csak úgy szállt a por a csőből.
     Torkomra is ment egy parányi rész,
     A tüdőm kidobta s a szél hordta szét.

     A célzás jo volt s pontos,
     A cél s az eszköz porfoltos.
     Szurágta seprűnyél nem hatásos fegyver,
     Az őslény meg pormegfogta ember.

     Telitalálat volt az biztos,
     hősnek éreztem magam titkon.
     Porzott az egész alvég meg én,
     prüszkölt  a csorda is a nap delén.

     Évek múltán nem sokára én is jártam csordácskában.
     Orromon a dudorral, sétáltam és buzogtam.
     Óvoda volt a zárda neve,
     irtóztam tőle, mint hótol a teve.

     Nem halt meg az idomár,
     a por nem hatott rá ,kár.
     Beletörődve sorsomba,
     „cseszty práciztam" harsogva.

     Az őslényeknek vastag a bőrük,
     Akkortájt minden gyermek irtózott tőlük.
     Ma már ez csak a múlt,
     újraélesztésük kudarcba fúlt.


                                             2001.04.27.




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2007
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2007:

Daphnis búsongása

Hír értékelése
Értékelés: 4.15
Szavazat: 13


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc