1983 tavaszán számos kezdő szlovákiai magyar tollforgató számára különös meghívót hozott a postás. Különös volt ez a meghívó már csak azért is, mert a kor Csehszlovákiájában az ilyen korú fiatalok a baráti korrespondencián kívül legfeljebb katonai behívót meg a kommunista ifjúsági szervezet önkéntes (és persze ingyenes) brigádmunkára szóló nyomatékos felszólításait találhatták a postaládájukban. A szóban forgó küldeményben meglapuló meghívó azonban egészen más volt. Félig-meddig hivatalos, ám mégis baráti hangot megütő. Az aláíró a Csemadok érsekújvári alapszervezetéhez tartozó kultúrház igazgatója volt. Mint később megtudtuk, szintén korunkbeli fiatal. Név szerint Hodossy Gyula. (Ő ma a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke.)
A meghívó a fiatal szlovákiai magyar tollforgatók első országos találkozójára invitálta a címzetteket. Valószínűleg maga Gyula sem számolt azzal, hogy ötlete akkora sikert arat, s hogy a később ebből kialakuló laza csoportosulás rövidesen jelentős számú fiatal értelmiségi együttgondolkodásának máig nagy hatású fórumává válik.
Az Iródia (és később az Iródia-füzetekként elhíresült, sokszorosított formában megjelenő kiadványsorozat is) teret adott ugyan a helytörténeti vagy néprajzi tárgyú írásoknak és a műfordításoknak is, elsősorban azonban mégis a szépírással kísérletezők és az irodalomkritikát művelni szándékozók művelődési és vitafórumaként vonult be a magyar kultúrtörténetbe. Az Iródia-találkozókon neves hazai és határon túli irodalmárok fordultak meg és tartottak előadást, melyeket hozzászólások és nemegyszer hajnalokig tartó, heves eszmecserék követtek.
Az évente általában négyszer összehívott „nagytalálkozón” rendkívül fontos volt a műhelymunka szerepe is. A találkozókon mindenki szereplővé vált vers- és prózakísérleteivel, amennyiben az átadott anyagokat Gyula lesokszorosíttatta és a találkozó minden résztvevője számára hozzáférhetővé tette. Ekként aztán mód nyílott egymás írásműveinek megismerésére és bírálatára is (mely lehetőséggel közülünk, akkori kezdő irodalmárok közül igen sokan és igencsak szenvedélyesen éltek). Visszatekintve nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az Iródia-találkozókon rendszeresen megjelenő „idősebb” és nálunknál sokkal tapasztaltabb írók és szerkesztők (elsősorban Grendel Lajos, Balla Kálmán és Karsay Katalin) is részt vettek a szövegelemzésben, sőt barátainkká váltak, és első könyveinket is ők szerkesztették. Sokunk írói fejlődését tehát szinte az első alkotások megszületésétől nyomon követték, szellemi érésünket megkerülhetetlen olvasmányok ajánlásával próbálták felgyorsítani, pótolhatatlan szakmai tanácsokkal láttak el, és pályánkat minden lehetséges módon segítették.
Azóta évtizedek múltak el. Már a mozgalom betiltásának is huszonegy esztendeje. Az Iródia megszületésnek huszonötödik évfordulóját azonban 2008-ban megünnepeljük. Az újvári Csemadok pinceklubjában – az egykori nagy sikerű rendezvények leggyakoribb helyszínén – összehívunk majd egy afféle nosztalgiázó „nagytalálkozót” is, és ezenkívül is sok mindennel készülünk, a legfontosabb kezdeményezésünknek azonban a kezdő írók számára meghirdetett, az Iródia talán legfontosabb hagyományát feléleszteni hivatott internetes műhelymunka-tervezetünket tartjuk. Nagyon reméljük, nem járunk kisebb sikerrel, mint hajdanán Hodossy Gyula.
© SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA . Minden jog fenntartva.