SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Jelige: Parko

Ne nézz hátra,
ha a jövő kitárja előtted a kapuját.
Ne hogy azt hidd,

hogy mögötte egy aszfaltos út vezet
egyenest a boldogsághoz.
Ne keress útmutatót a járatlan utakon,
amit a rómaiaik is csak úgy jelöltek meg,
hogy“ hit sun leones“.
Ne hogy azt gondold,
hogy az élet döntő kérdéseire
más fog választ adni helyetted,
és aranytálcán nyújtja eléd a mennyországot.
Ne hidd azt, hogy az életet be lehet csapni,
hogy elvetheted csak úgy a problémáidat.
Úgy is visszatérnek mint a bumeráng,
és akkor sújtanak le reád, amikor legkevésbé várod.
Nem csaphatod be a tengert,
ha azt hazudod neki, hogy tudsz úszni,
miközben félsz a teli kád mélységétől is.
Ne tétóvázz, ha tudod hogy mit akarsz,
és meg van hozzá az önbizalmad is.

Ne kérdezd, hogy mehetsz -e
ha nyitott előtted az élet kapuja.
Lépj ki bal lábbal,
és ne nézz hátra csak az út végén.
Az élet majd úgy is benyújtja a számláját.
Akkor már ne sajnáld az elszalajtott
lehetőségeket, mert nem tudod visszasírni a tegnapot,
az elmúlt szerelmeket, a nem megvalósult álmokat.
Ha majd egyszer oda jutsz,
ahol a földi utaknak vége van,
ne várd karba tett kezekkel a halált.
Az úgy is egyszer betoppan váratlan vendégként
és alku nélkül utitársává tesz.
Tégy úgy, mintha örökké itt kellene maradni.
Ne feledd, hogy a fák is álva halnak meg.
Madarak röptükbe, az alkotó ember munka közben.
Élj úgy, hogy nyugodtan visszanézhess,
mert az élet iskoláját nem lehet ismételni.