Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Június
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 27533
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: Indián - A civil

Arany Opus Díj 2009
Kilencvennégy tavasza. Mocskos falú, maszatos kilincsű, füstös iroda. Leélt titkárnő, olyan ötven és a kitudjamennyi között, kezében csorba szélű kávéscsésze.


Az izzadó, kopasz személyzetis elköszön, mindenkit átküld a garázsokhoz a vasgyár másik rozsdás végébe. Az ablakról halottszínű tenyerével letörni a párát, kinyújtott ujjával megmutatja, merre kell menni, másik kezében gyűrött könyv: Lenin. Kint szakad a tavaszi eső, csoda, hogy nem fagy  azonnal az olajos betonra, olyan hideg van. Baszni az ilyen tavaszba, gondolja mindenki. A garázsoknál már várja őket leendő főnökük. Felsorakoztatja a négy srácot az iroda sötétbordó szőnyegének még bordóbb mocskában. Katonásan. Nem gyújt villanyt. Alig látni. Reggel hat óra tíz. Egy pillanatra besüt az ablakon a nap, a sziluett visszanyeri színeit, majd ismét árnyképpé változik. Erdészegyenruhában feszít a főnök úr. A.-t köszönés helyett lecseszi. Hogy képzeli ezt a hosszú hajat? Milyen katona az ilyen? Nem vagyok katona, azért vagyok polgári szolgálatos! Ha nem tetszik a hajam, ne nézze! A következő ilyen megjegyzés miatt beperelem! – reagál a néhány kretén főnököt már megtapasztalt A. rutinosan. Az uniformisban megáll a valószínűleg rozsdabarna vasgyári szar. Mit szemtelenkedik maga?! Ismerem a jogaimat, főnök úr, nem hagyok a fejemre tojni! Némi tanácstalan csend után az erdészegyenruha kiosztja a napi munkát. Hárman mennek garázst takarítani, holnap meg a lakkozóba vannak beosztva, de ma tizenhárom nulla ötre legyenek készen, akkor érkeznek vissza a teherautók. Köpködnek, amikor meglátják a garázsban uralkodó állapotokat. A teherautók persze fél ötkör érkeznek. A.-t a főnök elküldi a szomszéd épület mögé az öreghez. Az öreg egy pléhbódéban ül, papírzacskóból hajlított nyelű alumíniumkanállal eszik valami azonosíthatatlant, szaftosat. Téged meg mi a francnak küldtek, szaglászni? Nem! Rabszolgának. Akkor dobre.
Ez A. harmadik munkahelye kilencvenhárom júniusa óta. Miután tanári diplomáját megkapja... A diplomaosztó dátuma hét nappal az államvizsga után van. Ha el akarja kerülni a bevonulást, az egyetem elvégzése után öt napon belül jelentkeznie kell a katonai parancsnokságon és kérvényeznie a polgári szolgálatot. Őskáosz uralkodik az országban a „civilesekkel” kapcsolatban. A törvény új, a mosott agyú közvélemény lustáknak, megúszóknak, jehovistáknak vagy buziknak tartja az ilyeneket. Az intézkedő tisztek meg minimum hazaárulóknak. Falhoz állítják, s jeges tekintetükkel végzik ki őket. A. fejébe az sem fér bele, miért a hadsereg kompetenciája a civilek csesztetése. Fából vaskarika. A hadsereg mindenre képes, csak közhasznú munkát keresni nem. A. kérvényére megérkezik a nemleges válasz. Hátizsák a szobában. A. felesége nem szól, anyja zokog, apja káromkodik. Hülye vagy, fiam, tudod-e? Egyetértek veled, de kilencvenháromban már nem kapsz sehol menedékjogot! Demokratikusak vagyuk, bazmeg! Le se szarnak már nyugaton. Hatvankilencben kellett volna megpattannom az egész családdal, vagy hetvenben, akkor ma már jó volna! Még egy lehetőség. Megfellebezi. A törvény napot ír, nem különbözteti meg a munkanapot és a hétvégét. Beleesett egy hétvége, értik? Hogy a fenébe jelentkezhettem volna vasárnap? Tehetek én arról, hogy az oklevélre nem a diplomaosztó dátumát, hanem az államvizsgáét írták? Honnan tudtam volna, ha még nem adták a kezembe?! Izé, a maga apja az a hatvannyolcas újságíró vagy író vagy micsoda? Igen! Jóvan, nna, de osztán jó viselkeggyen! Munkát nem kapott. Nyár volt, nyáron nem kell tanító. Augusztus végén sem kell, mert bármikor behívhatják a „civil szolgálatra”. Majd akkor, ha letöltötte. Ősszel a seregtől átkerülnek a bevonulást visszautasítókat érintő jogkörök az államigazgatáshoz. A körzeti hivatalban szereznek neki közmunkát, behívják takarítani az idősek otthonába. Hat hónap alatt két hetet tölt le a katonaság másfélszeresét kitevő tizennyolc hónapos szolgálatból. Munkanélküli segély nem jár neki. Felesége még tanul, nem keres, szüleik támogatják őket. Decemberben ismét akad egy hely. Portás, éjjeliőr és mindenes egy elfekvőben. Két fiút kirúgnak, mert eljárnak sörözni munkaidő alatt. Nem vesznek fel helyettük senkit, tizenkét órás műszakokból huszonnégy órásra váltanak. Egy hónapig nem tudja, mikor van éjjel, mikor nappal, mikor kell enni, aludni. Karácsonykor és Szilveszterkor is szolgál. Az utcán ünneplő fiatalok pisztollyal belőnek az épületbe. Üvegajtó ripityára, nyüzsgő rendőrsapkák mindenütt, kihallgatás, idegbaj, gyanúsítgatás. Két napra rá megjön az új költségvetés. Nincs pénz, mindenkit kirúgnak.
A vasgyár jóakaratú. Minden megítélhető költségtérítést megad, nem sumákol el semmit. Havi ezernyolcszázhúsz. Abból kétezer kilencszázat kifizet lakbérre, ötszázhetvenet villanyra stb... Az öreg már nem kezeli ellenségként. A góré parancsa első nap. Az öreggel égessék el a vaspalettákba gyűrt csomagolópapírokat! Csak valami négy mázsa. Dehát zuhog! Nem baj. Gyufa van? Nem cigizik? Nem! Itt van. A. immunis a főnökökkel szemben, halálos nyugalommal megy ki az esőre, elgyújtogatja a papír alatt az elázó szálakat. Amikor elfogynak a kis lángéletek, bemegy az öreghez a bódéba. Az röhög. Pihennek egy sort a hidegben. Jön a főnök. Mit henyélnek maguk?! Elfogyott a gyufa. Az öregnek van szikrapattintója, gyújtsák be az autogént, azzal égessék el! Nem maradhat itt az a sok papír! Értették? Hogyne... Az öreg parancs szerint begyújtotta a hegesztőn a lángot. Na neee, maga tényleg... Lófaszt, fiam, kávét főzünk. Nem vagyok, bazmeg, debil, mint ez az erdészfejű majom! Tíz éve baszták ki az erdőgazdaságtól, még mindig abban a kurva egyenruhában feszít, a mocskos öntudatos pofáját az ilyennek! A pléhbódé aljára két fél tégla kerül, rájuk a kint esővízzel megtelt rozsdás konzervdoboz. A két fél tégla közé egy kis láng, máris zubog a víz, a doboz alja fénylik – csillag a vasgyári égen. Két másik, kisebb konzervdoboz aljába kávé, rá a forró, „hegesztett” víz. Cukrot? Kérdezi az öreg miközben visszahajtott tetejénél fogva megemeli rögtönzött csészéjét. Igen. Rumot is, ha van. Hülye vagy? Kidobnának miatta. Le se szarom! Inkább szard le!
Másnapra minden megfagy. Az idei tél katonásan pofán veri szegény tavaszt. A. új munkát kap. Az épület mögött van egy fakó, kék kád, abban a teherautókból leeresztett fáradt olaj úszik az esővíz tetején. Merje ki belőle egy kannába az olajat, de víz ne legyen benne! Ez csak természetes. Szerszám? Itt egy tejfeles pohár. Dobre. Mikor nyiratkozik meg? Hagyjon békén! Meregeti szorgalmasan, amíg le nem fagynak az ujjai. Röhög. Aki elhalad mellette a gyárudvaron, kivétel nélkül szintén röhög. Mindenki röhög. Hamupipőke is röhögne. Az öreg kávét hegeszt. A forró víz is röhög. A sofőrök elbújnak a garázs szerelőgödrébe. Olajos habszivacs darabokon alszanak. Egy rozsdásfarkú madárka csipog a garázs melletti rozsdaporos bokorban. Aszongya: itt a tavasz. Biztosan részeg.
Reggeli eligazítás. Brtyko hol van? Nem tudjuk. Brtyko egy „laznyík”. A város fölötti hegyekben szétszórt lazakból jár be a gyárba. A városban nem szeretik a laznyíkokat, mert állítólag részeges bunkók, csak legeltetnek és a földet túrják. Brtyko sofőr. Itt vagyok, mé nem hagy aludni? Szól ki a szekrény melletti lócára dobált kabátok alól. Maga itt aludt? Ez hallatlan! Hol a picsába aluttam vóna? Hajnali kettőkor érkeztem meg Kassáról, hogyan mentem vóna haza? Oszt jöttem vóna vissza hajnali fél hatra? He? Miért jött olyan későn? Hogy túlórája legyen? Úgyse fizetem ki! Elromlott az a szar szekér. Három órát szobroztam az úton, mire valaki megállt segíteni. Osgyánnál a szerpentint lezárták, mert felborult egy kamion. Amikor meg már majdnem itt voltam, kifogyott a nafta, mert maga úgy számolja a kilométert, hogy táblától tábláig, a városra meg sose számol semmit! Lopom én a pénzt, hogy a gyárnak a sajátomból tankoljak? He? Brtyko elbújik a sarokba, ne érezzék, hogy bűzlik a tegnapi borovicskáktól.
Ma péntek, ideje felsöpörni a garázs előtt. A. kapja a megtisztelő feladatot. Egy kopott, három gallyból eszkábált nyírfaseprőt nyomnak a kezébe. Ez olyan, mint az egész ország! Tudod, mit lehet ezzel kezdeni? Mit? Faszom tudja! Söpri a sarat. Mindenki röhög. Brtyko a leghangosabban. Amikor az egyenletesen elkent sárrétegben a lakkozó sarkához ér, egy felfordított palettából kiugrik egy farkaskutya. Brtykon kívül mindenki rohan. Rexi, a kurva nénikédet, azt, ne csináld má! Honnan a túróból jött ez az állat? Nem ismered még Rexit? Ő őrzi a biztonságunkat és a nemzet vagyonát, magyarázza a laznyík. Egy centin múlt.... Rexi álmosan lefekszik. Igazad van, mondja Brtyko. Ő is lefekszik. Akkor berobog Básti a Liazzal, a sár közepén padlófék. Ennyit a söprésről.
Básti magyar, akár A. Dopicsi, káromkodik ki az ablakon szlovákul, végre itthon! Mindenki más szlovák, általában magyarul bazmegoznak. Proletár internacionalizmus. Amikor Básti  leugrik a sárba, Rexi nemes egyszerűséggel szétharapja a bokáját. Nem szereti a káromkodást. Se magyarul, se szlovákul. Aludni szeret. És vadászni.
Másnap. A., maga ma lemossa a kamiont, aztán végre felsöpri az udvart. Érti? Hogyne. Mikor nyiratkozik? A. felkap egy kalapácsot, az erdész elkotródik. Básti jön. Sántít. Összevarrták? Ja. Mért nem maradtál otthon? Ma indulok Párizsba, viszem azt a kurva lánctalpast a kiállításra. Kell a pénz. Hogy fogsz vezetni? Elzsibbadok és kész. Mitől zsibbadsz el? Ettől a barom zöldkabátostól, meg a kiéheztetett kutyájától, attól! Autómosás. Aztán vámosok. Erdész, millió papír, okirat, fénykép a kocsiról. Közben még le kell kenni az autó küszöbét, mert rozsdás. Ecset nincs. A garázs sarkában kallódó lila festékbe mártott ronggyal törölgetik. Rexi fuldoklik, úgy pöfög a lánctalpas. Felaraszol az ezeréves platóra, az beszakad a lánctalp alatt. Igazgatnák a dicső múlthoz hasonlóan fénylő lánctalpast, de mindenkinek sárga lesz a tenyere. A regyves, mocskos kommunista anyátokat, hát csak most fényeztétek? Nem vót elég időtök? Időnk, az lett volna, csak festék nem volt, te hülye! Baromerdész nem rendelt. Lánctalpas le, két colos „talált” fenyődeszka fel, arra vissza a lánctalpas. Mindenki röhög. A kapunál be fog, bazmeg, szakadni. Fog a szart, kibírja Párizsig. Ha a lábam kibírja, ez is kibírja! Rexi megnyalja a száját. Básti hozzávágja a seprűt. Kapd be a lánctalpast! Vigyázz, mert tényleg bekapja neked! Dopicsi! Mindenki röhög. A vámosok is. Pedig őket senki sem szereti. Te ki vagy? Civiles. Ne röhögjél, söpörjél! Legyél hasznos a társadalomnak! Kapd be a hasznomat! Mi a szakmád? Tanár. Itt, egy tanító? Milyen szakos? Magyar és zene. Énekelj valamit! Sem a sofőrhimnuszt, sem a kutyaeledel-áriát nem ismerem. Nocsak, és még mihez értesz? Tudok söpörni és írtam két könyvet. Akkor inkább söpörj, én csak betétkönyvet olvasok! Látszik. Majd söprök, ha odébbálltál azzal a behemóttal. Ne hajtsál már, fáradt vagyok, nincs nekem évente több hónap szünidőm, mint az ingyenélő pedamókusoknak! Délben már otthon vagytok, nyáron pihenés, a gyerekek meg ugyanolyan neveletlenek. Te vagy az apja, bazmeg, veled van napi tizennyolc órát, neveld meg te, ha megcsináltad! Én majd megtanítom énekelni! Hogy az a kurva... Na nehogy má összeverekedjetek a Básti debil gyerekin, akit részegen csinált a szomszédja! Ordít az öreg, miközben a kávéfőző hegesztő félméteres lángjával hadonászik a lakkozó hígító szagú ajtajában. Kész Bernstein. Vagy inkább Karajan.
Az öregnek születésnapja van. Műszak után sörözés. A kocsma igazi proli hely, a sörhöz automatikusan öntik a legolcsóbb rumot. Mindenki tövig be van nyomva. Hol lehet itt hugyozni? Hátul az udvarban. Ott a budi? Lófaszt, ott a kerítés. A. kimegy, levizeli a szaros kerítést. Szereted a kutyákat? Kiállt utána a kocsmárosnő. Igen, miért? Mindjárt meglátod. Abban a pillanatban két rottweiler kanyarodik ki az L alakú udvar végéből. Még mielőtt elrakhatná, a két állat a földre teperi. Játékos kutyusok, összevissza nyalják az arcát, miközben ő két kézzel a péniszét védi. Nagyon civil a gyerek, mondja Brtyko. Mindenki röhög. Még egy rumot, dopicsi, tiszta húgy az egész ruhám! A végén sorra elkóvályognak, A. eszméletlen. Na gyere, magyar testvérem, mondja a laznyík, aki hazacipeli, és lekési miatta az utolsó buszt. Nekitámasztja a kapucsengőnek. Hajnali három. Tavaszodik.
Telik az idő. A. napokig a gyárudvart kaszálja. Három kaszát tör el az évtizedes gaz között zöldülő fűben megbúvó beton- és acéldarabokon. Ez az utolsó, ha ezt is összetöri... Az öreget elönti a méreg, nekiront a saját kaszájával a főnöknek. Az elpucol. Az öreget Brtyko lefogja. A kaszák két méterenként kicsorbulnak. Ilyenkor A. és az öreg leülnek. Kalapálják a kasza élét, az erdészegyenruhára gondolnak. A. minden egyenruhára. Vékonyra püfölik a vasat, hogy ki lehessen belőle fenni a csorbát. Persze, nem lehet. De legalább az egész gyár idegeire mennek. A kalapálás napokig visszhangzik az üzem udvarán. Ha nem hagyod abba, elvágom a torkodat! Szól ki az irodaablakból egy öltönyös elvtárs lila feje. A. abbahagyja, lefekszik a fűbe. Az öreg szintén. Az erdészruhából kivörösödő grimasz őrjöng. Dehát az igazgató úr parancsa... Senki sem röhög. Rexi megnyalja a száját. Akkor söpörjön! A. vállához emeli a nyírfaseprő maradékát, összecsapja a bokáját, szalutál. Kitör a röhögés.
A kantinban szeretik A.-t. A testes szakácsnők jól megmerítik a szedőkanalat, ha ő kerül sorra. Ez a legfaszább gyerek a gyárban, mindig illedelmesen megköszöni az ételt. Nem olyan bunkó, mint ti. Magasiskolája van, ez egy úrigyerek, halljátok sofőrök? A., tényleg úrigyerek vagy? Az vagyok, dopicsi, nem látszik,? Hát, az urat egy kicsit eltakarja a szerelőruhád, veti oda Brtyko. De nem baj, majd mi megnevelünk. Ő nevelhetne titeket, tahó majmok! Kiabálja Bozsena. Bozsena magányos özvegy, neki is van egy fia. Intézetben él, fogyatékos. Az izzadt szakácsnő nagyon szereti A.-t, pedig ő maximum mosolyogva megköszöni a kimert levest, soha nem beszélgetnek ennél többet. Bozsenának ez is elég.
Másnap megjön az égszínkék teherautó az ócskavassal. Horváth, aki sosem beszél és láncdohányos, felmegy a darura. Felhorkan, kiköp egy méretes turhát. Egyenesen a főnök vállára. Az nem veszi észre. Bozsena az ablakból hahotázik, Rexi sunyin kúszik Brtyko bokája felé. Mindenki Horváthot bámulja, majd leszakad a nyakuk. A. az öreggel kávét főz. Végre sárgán süt a nap. Reggeli idill ócskavassal. A főnököt telefonhoz hívják. Amikor kijön, habzik a szája. Debil, tudtam, hogy debil! Az a hülye Básti! Beszakadt a plató, leborult róla a lánctalpas, az a marha meg otthagyta a sztráda szélén az árokban és fütyörészve elindult gyalog Párizsba! Most hívtak a követségről, hogy mi legyen vele! Szóval ma mindenki fogadjon szót, mer különben kirúgom! Értik? Igenis. Főnök el. Horváth lekiált: mikor kezdjem? Pihenj, bazmeg, most nemzetközi tényállás van, érted? Brtyko észreveszi Rexit, orrbarúgja. A vonyításra kijön az erdész, elküldi Brtykot az anyjába, majd az új részlegre két konzolért. Brtyko int A.-nak, menjen segíteni. Felülnek az Aviára, teljes gázzal száguldanak végig a gyáron. Az új részlegen Brtyko fél kézzel feldobja a két húsz centis konzolt a platóra, beül a kocsiba és szemébe húzza a sapkát. Most mi van? Mi volna, kibasztunk a zöld kabáttal. Alszunk egy sort, oszt visszamegyünk. Megüti a guta, ha észreveszi, hogy teherautóval ketten jöttünk azért a szarért. Dehát nem tudhattam, mekkora. Azért hoztalak téged is, segíteni... Érted. Persze. Civiles vagyok, dopicsi, közhasznú, nem pedig hülye, hogyne érteném. Jóccakát! Horváth is alszik a daru tetején, a cigaretta kiesik szájából, egyenesen a palettákban álló négy mázsa papírra. Mire A. és Brtyko visszaér, a főnök már vörös sámánfejjel táncol a tűz körül. Most mi a baj? Maga mondta, hogy el kell égetni! De nem most, amikor mindenki látja, és megbüntetnek a természetvédelmisek, hanem esőben, amikor senkit sem érdekel, maguk bunkó barmok! Nono, főnök, A.-nak van diplomája! Bassza meg a diplomáját, mire megyek vele?! Hát, maga semmire! De én se, röhög A. Horváth a daruból lehugyozza a papírt. Ezért csak nem fog le s fel mászkálni azon a rozsdás vason. A tűz sistereg kicsit, ég tovább, mint szovjet hómező gázkitöréskor. Mi legyen a konzolokkal? Már nem kellenek, vigye vissza. Brtyko megvonja a vállát, beül az Aviába és padlógázzal elviharzik. A főnök sír. Meglazítja méregzöld nyakkendőjét. A.-t beküldik az ócskavasas betonmedencébe, Horváth leemeli a kocsiról a négy sarkán kampóval rögzített tárolót, beereszti a medencébe A. mellé. Akaszd le az első két kampót! Leakasztja. Horváth meghúzza, a tárolót hátralöki a kizúduló négy tonna vas. A tároló A. feje fölött hintázik. Leeresztik, A. visszaakasztja a kampókat. Tároló el. Következő. És következő. A. bokáját elviselhetetlenül vágja a foltosodó acéllemez-törmelék és a kék vasforgács. Akadnak itt szép tárgyak is, például egy 1897-ből való öntött esztergatalapzat. Érkezik a következő tároló. A. kiakasztja, Horváth fél kézzel rágyújt, a másikkal emel. Négy tonna vas repül el két milliméterre A. halántéka mellett. A gyárudvaron hatalmas robaj, majd néma csend. Rexi nyüszítve elbújik. A következő percben A. kezéből négyen csavarják ki a tíz kilós láncdarabot, amivel a daru létráján felfelé indult. Nem röhög senki.
A. otthon esténként felesége vállán sír. Évekig fog tartani ez a tizennyolc hónapos polgári szolgálat. Törvényesen nem kereshet mellette egy fityinget sem. Nem lehet ezt anyagilag bírni. Hiába ír több lapba is álnéven munka után, a feketén utalt honor nevetséges. Lelkiismeret-furdalás gyötri. Ha bevonult volna, lassan már leszerelne. Az asszony nem sír. Vigasztalja. Kibírják. Valahogy. Szerzett egy részmunkaidős állást. Az egyetemen végzős, az utolsó szemeszterben már alig kell bejárni, megoldja valahogy. A. megcsókolja az asszonyt.
Péntek. A. söpör. Frissen faszolt, új nyírfaseprővel. Szép nagy, széles mozdulatokat tesz, mintha orosz filmben aratna. Két óra alatt az udvar felénél sem tart. Az öreg nem bírja tovább. Hülye diplomás! Kihúzza a garázsból a kompresszor csövét, amivel a teherautók gumiját szokás felfújni. Beindítja a motort. Tíz méterre száll a por az udvaron, de az öreg nyomában minden tiszta. Bozsena az emeleti ablakban tapsol. Az öreg nyugtázza az elismerést, szlovák D’artagnanként kecsesen meghajol és elindul kávét hegeszteni. A porfelhőből kilépő, immár szürke öltönyös elvtárs pislogva, könnyezve köpköd. A.-t hivatják az irodába. Telefon. Az anyja. A rádióban bemondták, hogy a parlament jóváhagyta az új törvényt. Ezentúl a pedagógia is közhasznú munka. Megbeszélte az iskola igazgatójával, hogy azonnal felveszik. Az egyik tanítónő ugyanis terhes maradt. Mégiscsak tisztább munka. Persze. A. naivan és őszintén nevet. Felül a főnök asztalára és hahotázva felmond. Maga nem mondhat fel, csak ha orvosi papírja van, különben dezertőr! A. előhúzza zsebéből a gyűrött fecnit. Itt van, dopicsi, allergiás vagyok a porra! Már két hete! Érted, szarvasvadász? Két kibaszott hete! ...fenébe, de mielőtt abba az úri munkába áll, maga nyomorult, hosszúhajú huligán, tessék végre tisztességesen felsöpörni az udvart! Elvégre, öntudatosan megigazítja méregzöld nyakkendőjét vörös gigáján, még a civilek és a mi keserves munkánkból vígan elő értelmiségiek közt is rendnek kell lenni! Rendnek kell lenni! Megértette?!










 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2009
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2009:

Jelige: Pablo Tevel - Kabaré - avagy a por tragédiája

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2009

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.09 másodperc