Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Szeptember
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 28251
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Gorta Tünde írásai (mentor. Cs. Liszka Györgyi)

Fiatal írók rovata 2008/2009Mennék én is...



Nem akarok világot megváltó életet élni soha. Nem akarok már semmi nagyratörő álmot kitűzni magam elé, csak olyan kisebbeket. Nem akarok kimért és számitó lenni, hogy célom elérjem. Nem akarok belesimulni egy olyan társadalomba, ahol mindenki a maga érdekeit hajkurássza, nem birok olyanok szemébe nézni, akik számitóan keresik még a barátaikat is,csak előbbre jussanak,...helyettük is lesütöm a szemem. Nem birok gyomorforgató dolgokat befogadni-állatkínzás,ami egyre inkább gyerekkínzásba csap át...nem akarok itt lenni. Csak mennék...nem tudom hová, s merre, meddig kellene lépkednem, hogy végre oda jussak,ahol végre "otthon" lennék...félek, hogy ez csak illuzió és reményvesztve, lélegzet után kapkodva rohanó lét következik...mert ellököm ezt is és azt is,mert nem akarom így...valamit akarok, magam sem tudom, hogy mit...változtatni vagy változni?...nem érzem, melyik lenne a helyesebb, a könnyebb, az már bizonyosabb dolog.

 

Beskatulyázunk...inkább!(minthogy megismernénk)

Elegem van, hogy minden téren, mindenkit valami sablonba próbálnak beerőszakolni, mint valami konfekcióméretekbe, néha úgy kellene a társadalomban is meglelni saját kis helyünket. Nem lehet mindenki egyéniség, ez az érzésem van, hanem muszáj valahová "tartozni". Nem lehetsz egy összetett személyiség, megpróbálják kiszámolni, hogy melyikből van benned a legtöbb százalék(szangvinikus, kolerikus...) és abba máris bekerültél,ha nem is vagy teljesen ilyen típus. Nyomatják mostanság a sok személyiséged meghatározó tesztet, hogy beleerőszakold magad valamilyen magatartási formába, majd megnyilvánulásaid után mondhasd:"igen,ez azért volt,mert x tipusú személyiség vagyok, akik igy szoktak viselkedni hasonló helyzetben"...hányás ez a kategorizálás. Ilyesvalaminek gondolom a horoszkópot is...egy valaki elköhint valami hülyeséget, ami általában egy jólfelépített sablon és mindenki e szerint próbálja alakitani sorsát, azok közül, akik a legújabb, ami miatt pedig elkezdtem írni a bejegyzésem az, amit ma olvastam újságban, miszerint az emberi ajak meghatározza, hogy ki milyen személyiség..ezek szerint rám a következő illene:"A finom ívű kicsi száj a nagyvonalú embereket jellemzi, intelligenciát, őszinteséget sugall."...na nehogy már! Ha valami sik hülyének kicsi a szája, akkor már intelligens is lesz mások szemében, mert beleillik a kategóriába?! Nem hinném, hogy egy ajak, egy szemrebbenés, egy gesztus 100%-osan meghatározza egy-egy ember voltát...túl egyszerű lenne...nem is kellene beszélni egyik embernek a másikkal és már tudná, hogy milyen...nem ez a jelenség az ún.előitélet?! S még, hogy a tipizálás,nem vezet előitéletekhez! Unom ezt a sok baromságot, de leginkább, hogy rengeteg ember követi ezt a baromságot....bleeee...maradjon inkább mindenki olyan, mint amilyen, nem pedig amilyennek akarják, hogy legyen, mert ezek eléggé bő konfekció méretek, még el is lehet bennük tévedni.

 

Kinek van/volt lelkiismerete?

Egy cikket olvasok éppen az első szlovák állam létrejöttéről és az ide kapcsolódó holokausztról. A Zsidó-Kódex még ismerős is volt, meg egy-két más intézkedésük,...de az a propaganda, ami plakátra került gyomorforgatóan hatott rám: "To je on. Poznᚠho podža hviezdy. To je on, čo všetko hrabe k sebe. To je on, čo poburuje a rozširuje lži. To je on, čo štve proti štátu a jeho priatelom. Dobre si zapamätaj tých, čo sa spájajú so žodmi."= ő az. Megisered a csillag alapján. Ő az, ki mindent magának gyűjt. Ő az, ami háborog és hazugságokat terjeszt. Ő az, ami az állam ellen és annak barátai ellen uszit. Jól jegyezd meg, ami a zsidókhoz kapcsolódik.

Emberekről beszéltek úgy, mint tárgyakról! Mi volt ez a világ? Az emberség hol bújt meg? Megbélyegezték az embereket, mint valami állatot, megkülönböztették a többi között, csak azért mert egy kultúrába beleszületett, amiről persze senki sem tehet, mert a születés adott tény. Nem csak megbélyegezték őket, de úgy is kezelték őket, mint az állatokat. És mindenki csak csukott szemmel járt, mintha semmi sem történne, pedig Észak-Szlovákiában, Poprád mellett már eléggé hamar hoztak létre táborokat,ahol főleg fiatal lányokat gyűjtöttek egybe,akiketelőször rendesen megaláztak, minden emberségüket megtiporták,majd marhavagonokba terelték őket...s az útjuk oda vezetett, ahová az európai zsidóság nagyrészének azt útja. Mindeközben senki sem tett semmit. Mert az, hogy ez egy beteg elme szüleménye, azzal mindenki tisztában van, de ahhoz, hogy az egész megvalósuljon, jóval több beteg elme is szükségeltetett, akiket persze nem is kellett sokáig keresnie. Akik egyszer bekerültek ebbe az ördögi gépezetbe egyfajta fogaskerékként, sosem volt visszaút, vagy feladták emberségüket, vagyy ők is ott végezték ,ahová ők küldték az embereket. Általában egy-egy tiszt kb.egy hónapot töltött a koncentrációstáborok élén ,mert nem birták igazán tovább. S hogy mivel védekezik utólag Szlovákia a tettei ellen(pl.hogy elsők között egyezett bele a deportálásokba)? Hogy mindezt nyomás alatt tette...a másik oldalon pedig az önállóságról puffogtatják nagy közhelyeiket. Nem igazán értem, hogy akkor most mi volt...ömállóság vagy függés? S azzal védekeznek, hogy szinte egész Közép-Európa hasonlóan cselekedett...mert mással való cinkosságunk csökkenti bűneink nagyságát.

S gondoljunk csak bele, hogy ki állt az állam élén...egy pap! Ember életekről döntött, miközben az életvédelme mellett kellett volna kiállania, ami persze esze ágában sem volt!

Nem is folytatom tovább...mert nem tudom megérteni, s talán nem is lehet!

ps.s.egy érdekesség a végére: Sztálin saját fiát is hagyta koncentrációs táborban meghalni,mert szerinte gyenge lépés lett volna Paulust adni a fiáért! A fiú elviselni nem tudva apja kegyetlenségét nekiugrott a tábort védő magas feszültségű keritésnek...

 

Quo Vadis?

Ha egy picit elgondolkodunk, akarva-akaratlanul felmerül mindenkiben a kérdés, vagy inkább feltételezés,hogy mi lesz a leélt x év után. Ahogy "Az ember tragédiája"-ban is elhangzik a kérdés:"E szűk határu lét e mindenem?" Sajnos ezt élő ember sosem fogja nekünk megválaszolni. Érdekes szerekezet az ember, amikor az első megjelent (lényegtelen, hogy Darwin evolúciótanát, a Bibliát vagy más teremtéstörténetet veszünk alapul) elkezdett a fejlődés útján lépegetni, ez olykor sikeres, ütemes kocogásba vágott át, máskor pedig lassú és vánszorgó csúszás-mászásba, mindig is próbált előrébhaladni ,bár néha lassító elemekként kövek is gurultak elé. Szóval fejlődés meg minden van, de minek? Mire volt jó az ipari forradalom a XIX.században, majd a XX.században kezdődött nagyütemű technikai fejlődés...Mindez mire jó nekünk? Gyorsítja egész létünk...nem éppen eléggé gyors, ahogy leéljük ezt a pár kiszabott évet?  Azért van a lét, hogy halmozzunk mindenfajta kacatot? Szerezzünk mindenféle tudást?...Fölöslegesnek tűnhet, ha az élet egy körforgás és komolyan a porba térünk vissza. Ez az élet rendje, vagyis itt is csak szabályokat tartunk be! Érdekes a természetünk! Akaratlanul is egy szabályzatot követünk egész létünkkel.
És még mindig nem tudom, hogy hová is tartok!
Quo vadis? Ki és mikor adhat erre kielégitő választ? Nem tudom, de akarom ezt a körforgást egy darabig még folytatni, bár néha unom, de gyeremeteg dolog feladni, hiszen egyszer mindenki kikerül ebből a körforgásból, mert ez sem örök...valamikor kiegyenesedik a pálya és kezdjük látni létünk végét. Tudtad, hogy állitólag aki természetes halált hal,az előtte néhány nappal érzi,hogy lassan vége. Nem lehet,hogy ennyivel vége lett. Ott abban a jól összegyúrt emberi alkatokban ott él tovább mindenkiben...de a hangja,arca...lassan foszlik....
Quo Vadis? .....

Rohadtul sajnálom, hogy amint az emberek többsége eléri a felnőttséget, elveszit egy csomó értéket. A többségből rohadt számitó dög kerekedik ki, minden szavuk, cselekedetük szinte előre megtervezett, érdekmozgatta egész létük, olykor állandó harcot folytatnak akár magukkal is, csak ne mutassák meg igazi énjüket, próbálnak mindenben számitóak lenni-szavaik, mozdulataik, szinte a gondolataik is egy jól megtervezett gép fogaskerekeiként jönnek elő énjükből. Az őszinteséget még hirből sem akarják ismerni, azt hiszik azzal minden jobb és szebb lesz,ha az igazságot 'egy kicsit elferditik",mert az "talán kevésbé fájó"....Hol élnek ezek az emberek? Mért jobb nekik mindig kitalálni valami hülyeséget, keresni a kifogásokat,...ezt sosem fogom megérteni. Rohadtul bánt, hogy nem birják a szemembe mondani, amit akarnak, de közben érzem mit akarnának...e helyett puffogtatják a kis hazugságaikat, hogy éppen mennyi dolguk van...!

 

 








Gorta Tünde
Mennék én is, Beskatulyázunk… inkább! (minthogy megismernénk)

Információim szerint a szerzőt a publicisztika vonzza, igen, ezek a naplószerű feljegyzések talán az újságírói műfajokhoz állnak a legközelebb. Egyelőre viszont nem mutatnak többet egy tizenéves, minden ellen lázadó lány naplóbejegyzéseinél. Rokonszenves, nagyon rokonszenves a tiltakozása, az ellenkezése a felnőtt világ konvencionális viselkedése ellen, szóhasználatával, témaválasztásával, stíluseszközeivel viszont éppen abba a sorba áll be, ami ellen tiltakozik. Sok a „gyomorfordító”, az okádásra utaló „bleeee”, s a rohanó élet, meg a képeslapok horoszkóprovatai és egyéb szórakoztató kis hülyeségeinek ilyetén felemelésével, semmiben sem különbözik az általa megvetéssel emlegetett sztereotípiáktól. Merthogy sztereotípia ám a javából a sztereotípiák ostorozása is.
A publicista, a jó publicista arról ismerszik meg elsősorban, hogy mi az, amire rámutat, márpedig arra rámutatni, hogy nem akarok olyan lenni, aki hazudik, meg lop meg csal, meg a horoszkóp, az hülyeség, meg a száj alakjából való általánosítás is az…, hát hogy is mondjam, meglehetősen régi evidenciák ahhoz, hogy most erre rá kellene mutatni.
Másodsorban a szókincse, a szóhasználata, tehát a stílusa határozza meg a publicistát. Hogy ha már evidenciákat emleget is ugyan, azt máshogy teszi, mint előtte valaha is, bárki is tette. Gorta Tünde szövegeiből hiányoznak még ezek a szavak, az a stílus, amitől olvasni volna kedvem rendszeresen, mint mondjuk Váncsa vagy Megyesy, vagy hogy haza is beszéljek, Huncík és Hizsnyai szövegeit.
Nagyon kedves bejegyzések ezek egy nagyon rokonszenves lány naplójából.

És tulajdonképpen a Kinek volt/van lelkiismerete, és a Quo Vadis? című szövegekre is ez vonatkozik.
Olvasni kell még sokat, és jó szövegeket, a horoszkópok és a női babonaoldalak helyett javasolnám a fent említett szerző urakat, sőt hölgyeket is tudnék: Grendel Ágotát, Juhász Katalint, Schaffer Erzsébetet, Tóth Krisztinát például. Aztán jó regényeket, novellákat, verseket, klasszikusokat, kortársakat, s az ember lassan ráérez, mi az, ami elcsépelt, meg arra is, mikor jött el a pillanat, hogy sikerült átlépnie saját árnyékát.
Mert ha Gorta Tünde megmarad ebben az „azt gondolom, mindenen átlátok, s már mindent tudok” hitben, nagyon hamar olyanná válik, mint ami és akik ellen tiltakozik.
Bleeeee

Érthetőbben:
ez az én vesszőparipám – nem tudom komolyan venni és még csak potenciális szerzőnek sem tekinteni azt, akiben nincsen még annyi önbecsülés sem, hogy ha meg szeretné mérettetni magát, és elküld valahová saját szövegeket, azokat sem nézi át maga után, nem veszi elő a helyesírási tanácsadó szótárt (lehet, hogy nincs is neki, vagy nem ismeri, vagy azt hiszi, neki nem kell, pedig mindenkinek kell, még Esterházy Péternek is), szóval, nem ad magára. Quo Vadis, milyen felnőtté válik vajon az ilyen fiatal?
Nagyon sok dolgom van, a „puffogtat” szó is igen elcsépelt, tehát én csak úgy megjegyzem, mert tényleg. Mégis, remélem, elég őszinte voltam.

Cs. Liszka Györgyi



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2008/2009
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2008/2009:

Csillag Lajos verse (mentor: Németh Zoltán)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2008/2009

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.13 másodperc