| Köszöntők: Zeman László köszöntése 80. születésnapja alkalmából (2008) |
„Akinek a szöveg a hitvallása”
Zeman László 1928. november 7-én született Eperjesen. Szülővárosában járt is-kolába, s ott is érettségizett 1948-ban. Számára a szülőföld, a „Tarca-parti Athénnek” is nevezett Eperjes gazdag történelmével, az evangélikus Kollégium szellemi örökségével mindmáig meghatározó élményt, kiapadhatatlan szellemi forrást jelent. (A város és a Kollégium kultúrtörténetének egyes fejezeteiről, kiemelkedő személyiségeiről egyébként a Gymnasiológia c. könyvében olvasha-tunk.)
Ezt követően a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karán szerzett természetrajz–filozófia–biológia szakos diplomát. Már mint negyedéves egyetemi hallgató (1952) a pozsonyi magyar tanítási nyelvű pedagógiai gimnázi-umban oktatott, 1953-tól 1958-ig pedig tanársegédként, majd adjunktusként a pozsonyi Pedagógiai Főiskola biológiai tanszékén. Közben 1955-ben a Főiskolán képesítést nyert magyar nyelvből és irodalomból, s 1956-ban már fonetikát is ok-tatott a magyar tanszéken. Mivel küszöbön állt a főiskola Nyitrára helyezése, 1958-tól a kassai, 1961-től pedig a pozsonyi magyar gimnázium tanára volt. 1962 végén pályázat útján a Comenius Egyetem magyar tanszékének adjunktusa lett. A prágai Károly Egyetem finnugor szakán Vladimír Skaličkánál doktorált 1971-ben. 1989-ben vonult nyugalomba. Az egyetemen főképp nyelv- és irodalomtudományi tárgyakat adott elő (fone-tika, stilisztika, általános nyelvészet, irodalomelmélet). Amint ebből is kitűnik, oktatói tevékenysége és tájékozottsága sokrétű volt. Közzétett dolgozatai is szakmaközi, interdiszciplináris beállítottságáról tanúskodnak. Kettős, természet-tudományi és humán képzettsége ehhez elégséges alapot nyújtott. Tanulmányainak középpontjában az irodalmi mű vizsgálata áll, a szaknyelvi stílus és terminológiájának összevető szempontú elemzése, valamint a fordítás-elmélet. A Prágai Iskola örökségére építve olyan irodalomelméleti-esztétikai szemléletet preferál – központi fogalmával a funkcionális stílussal –, amely az irodalmi művet saját belső fejlődése, törvényei és a külső, társadalmi impulzusok metszéspontjába helyezi el, s ezáltal a formális elemzéstől tovább lép a jelentés elemzése felé. Mindez nála kiegészül az irodalom- és nyelvtudomány újabb eredményeivel, köztük a Frantiek Miko neve által fémjelzett ún. nyitrai iskola stilisztikai modelljével, amely jól alkalmazható az oktatásban. Joggal tarthatjuk őt a Prágai Iskola, ill. az ezt folytató nyitrai iskola kiemelkedő magyar értelmező-jének, magyar irodalmi anyagra történő alkalmazójának, s Frantiek Miko Az epikától a líráig című kötetének fordítójaként a funkcionális stilisztika magyar nyelvű fogalom-, illetve terminológiai-nevezéktani rendszer egyik megalapozó-jának. Zeman László irodalomtudományi és nyelvészeti szemléletmódját az iroda-lomnak és a nyelvtudománynak a kapcsolata határozza meg, a filológiának és az „universitas” fogalomnak a múltban mint természetes egységnek az értelmében. A földi, pályatárs és barát, Rákos Péter ezt 1996-ban úgy fejezte ki, hogy Zeman László „az irodalom és nyelv határán vetette meg lábát”, s ugyanezt ismétli meg három évvel később, amikor Erich Auerbach művének (Mimesis) lehetséges foly-tatói között a Miko által vezetett nyitrai iskolát, a magyarok közül pedig Zeman Lászlót említi, „akinek a szöveg a hitvallása”. „Zeman László évtizedeken át oktatta (nyelvre, stilisztikára, irodalomra) a po-zsonyi egyetem magyar szakos hallgatóit, olyan mindvégig állhatatos és önma-gához hű tartással, melyet a felületesek drákói szigorként, a hivatottak meg nem alkuvó igényességként érzékeltek – írja Zeman Lászlóról Rákos Péter, majd így folytatja: – Zeman tanár úr ablakából messzire látni: otthonos a magyar, a szlo-vák, a cseh tudományosságban és az azokon túliakban is... De a »sugárzó köz-pont«, ahonnan ilyen messzire tekintget, kezdettől mindvégig szülővárosa, Eper-jes, a »háromnyelvű város«, ahonnan gyökerestül sem lehetne őt kitépni. Igen, Eperjes, és persze tágabban az a keleti (vagy északkeleti) szűkebb pátria, amely-ben benne foglaltatik Kassa és a Tátra, Sáros és Szepes: ezeknek tanúja és tudója, enyésző szellemüknek borongó krónikása. Pótolhatatlan színe szellemi életünk-nek, ha úgy tetszik: Kassától Prágáig.” Isten éltesse sokáig, Tanár Úr!
Fazekas József
|
|
|
|
| |
Kapcsolódó linkek | |
Hír értékelése | |
Parancsok | |
|