Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Szeptember
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 28237
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: gombos

Arany Opus Díj 2019Pusztulás

    Csend van. A mellettem sorakozó több száz katona egytől egyig fél. Tudják, hogy nincs remény. Innen, a falról csak még pontosabban látszik, mekkora a túlerejük. Katonák, lovak és démonok hada figyel minket. Nem ismernek kegyelmet és nem félnek.

    Hangos kürtszó jelzi a csata kezdetét. Az ellenség katonái teljes erővel megindulnak felénk. Hiába a hatalmas nyílzápor, melyet rájuk zúdítunk. A veszteség náluk szinte észre sem vehető.
Egy létra csapódik a falnak, nem messze tőlem. Odarohanok. Megpróbáljuk lelökni a tömör vastákolmányt, de az stabilan tart. Fentről látom, ahogy az ellenség szélsebesen mászik, egyenesen felém. Kirántom a kardom. Megvárom, míg az egyik elég közel kerül hozzám, és egy határozott suhintással elvágom a torkát.
A fröccsenő vér és zuhanó katona látványa elégedettséggel tölt el. Különc vagyok a seregünkben. Ők azért harcolnak, hogy életben maradjanak. Én viszont azért maradok életben, hogy harcoljak. Csinálom, amit szeretek, amire kiképeztek, amire születtem. Könyörtelenül sújtok le ellenségeimre. A pajzsomra szinte alig van szükségem. Ez így túlontúl könnyű. Nem lőnek minket, nincs lovasság és a démonok sem támadnak. Várjunk! Már nem is látom a démonokat.
Rohanok. Egész életemben nem siettem ennyire sehova. Az imént voltam a parancsnokomnál, de a képembe röhögött, mondván, hogy így is alig bírjuk tartani a várat. Képtelenség, hogy csak játszanak velünk.
Ennyi elég is volt, hogy otthagyjam. Nem tudtam tovább hallgatni az ostobaságait, amikor ő is látta, mekkora túlerővel kell megküzdenünk. Ha akarnák, könnyedén a földdel tehetnék egyenlővé az otthonunkat.
Elhaladok a második hullám mellett. Látom a tekintetükön, hogy legszívesebben hanyatt-homlok rohannának el innen, amilyen messze csak lehet. Az íjászok mellett is elfutok. Ők elszántan lövik az ellenséget, hátha megkönnyítik a dolgunkat, de ez sem segít. Már közel járok. Csak pár utca.
 Na, végre! Ideértem. Itt állok a trónnal szemben. Körülöttem az ősi királyok roppant szobrai magasodnak. Tán még dicsőbbnek tűnnek, mint hajdanán, amikor még e földért éltek s haltak. A trón viszont üres. Látszik az aranyozott kartámla és a szarvasbőrből készült háttámla, amelybe belevarrták a címert. A legfőbb elem viszont a tetején ékeskedő korona. Szinte karnyújtásnyira van tőlem a mérhetetlen hatalom.

Én lehetnék ennek a várnak az ura. Eltipornám ellenségeimet. Csupán le kell ülnöm, s ha a korona is a fejemre kerül, én lehetnék Rondvell királya.
Nem! Észhez kell térnem! Meg kell keresnem a jogos uralkodó!. Szükségünk van rá!
Az ajtón kilépve megpillantom. Hat démon gyűrűjében raboskodik. A szörnyek felváltva viszik a hátukon, mert keze s lába kötelek fogságában. Ha sikerül elrabolniuk, nem lesz senki, aki egyesíthetné Rondvell seregeit.
A tetőket kihasználva föléjük osonok, hátha a magasból meglephetem őket. Mihelyst a megfelelő pozícióba kerülök, ugrom. A legnagyobbat vettem célba, remélve, hogy halálától a többi összezavarodik.
A lendület lehetővé teszi, hogy a markolatig belemártsam kardom a szörny húsába. Már sok démont megöltem, de még mindig undorodom a nyálkás, gennyes váladéktól, ami kifröccsen belőle. A vére égeti a testemet, ahol csak hozzáér. Fülsüketítő a hang, mely e otromba monstrum torkából tör elő. Inkább segélyhívás, mint a fájdalom kibontakozása. Nem hagyhatom, hogy az egész sereget idehívja. Kirántom a tőröm és levágom a nyelvét, de az üvöltés nem marad abba, sőt egyre hangosabban és hangosabban folytatódik tovább.
Újabb két démon fordul be a sarkon. Nem jöhet több! Kardomat egy határozott mozdulattal kihúzom a hátából, majd a dühtől tajtékozva leválasztom a fejét a nyakáról. Élettelenül pattog a földön, s egy üres vödör mellett állapodik meg.
Közben ideér a „felmentő sereg”. Majd´ kétszer akkorák, mint én. Fejükből szarvak állnak ki, és tekintélyt parancsolóan az ég felé mutatnak. Zöld szemük szinte tűzben forog. Felüvöltenek. Őket látván a többiek is észbe kapnak, és immáron teljes erőbedobással nekem rontanak. Nem hétköznapi katonák. Ez nyilvánvaló. Sokkal gyorsabbak, ügyesebbek és erősebbek egy átlagos embernél. Elvigyorodom, én közel sem vagyok átlagos katona.
Ketten támadnak elölről, ketten hátulról, a maradék pedig tartalék. Tipikus démoni taktika. Kár, hogy mást nem ismernek.
Az egyik megpróbálja elvágni a lábam. Ezért gyorsan felugrom, s a hibáját kihasználva a csuklójánál levágom a kezét, és a szívébe mélyesztem a pengém. Egy tartalék is belép a játékba. Rögtön támad. Hárítom a hatalmas erejű csapást, és elvágom a torkát. Lopva nézek rá a királyra, aki ugyanolyan magatehetetlenül fekszik megkötözve, mint eddig. Sokkal könnyebb lenne a démonok ellen harcolni, ha kiszabadítanám, de azzal csak veszélyeztetném az életét. Inkább ott ha…
A szemem sarkából látom, hogy az egyik haragosan közeledik felém. Lendít, a fejemet próbálja

levágni, de elhajolok és én súlytok le. Határozottan elhajítom a késem, pördül kettőt a levegőben, és egyenesen egy másik mellkasába fúródik. Maradt három. Sietnem kell, ha nem akarom, hogy még többen jöjjenek. Én támadok. Sebesen megindulok az egyik felé, majd mielőtt még összeérne az orrunk, becsúszok és elvágom mindkét lábát. Gyorsan felpattanok, és a lendületemet kihasználva kettévágom a következőt. Már várnám a közelgő támadást, de semmi. Az utolsó elmenekült. Segítségért megy. Odasietek a királyhoz és megszabadítom a kötelektől, aki erre csak annyit mond:
-    Az istállóhoz!
A sok közönséges ló között kitűnik két kivételes állat. Két egyszarvú. A vakítóan fehér bundájukat kiemeli a homlokukból kicsúcsosodó tűhegyes szarv. Úgy állnak ott, mint akik már egy jó ideje az érkezésünket várják.
Először a fő kapuhoz megyünk, ahol a csata nagy része zajlott, de itt csak hullák és vérük áztatta falak maradtak. Még ott vannak a létrák, melyeken a bitorló serege mászott fel. Néhány a földön hever, tehát valahogy sikerült párat ledöntenünk. Sűrű, fekete füst árad a toronyból. Hallom, ahogy a katonáink kegyelemért könyörögnek, majd nem sokkal később sikoltanak. Máglyára vetik a foglyokat. Érzem az égett hús szagát. Égnek a bajtársaim, és nem segíthetek rajtuk. Elkéstem. Nincs mit tenni. A kaput betörték. Az ellenség bejutott. Már felhúzták a győztes lobogót; a trónterem tetején bele-belekap a nyugati szél. Nem messze tőlünk, megpillantom a Nordar család címerét. Vagy legalábbis azon részét, ami megmaradt belőle, miután lehajították a falról. A vár elesett. Menekülnünk kell.
Nyereg nélkül vágtatunk a véget nem érő rengetegben. Az egyszarvúak páratlan sebességének köszönhetően rövid idő alatt elég messze kerülünk a vártól, hogy ne halljuk a sikolyokat.  Az északi királyságba tartunk, hogy majd ott együttes erővel mérjünk végzetes csapást eme gonosz szörnyetegekre. Furcsa érzés, hogy Rondvell utolsó reménysége itt lovagol mellettem, és nekem kell rá vigyáznom. Életben kell tartanom a reményt. A reményt, mely egy szebb jövő felé vezet. A csatát ugyan elvesztettük, de a háború csak most kezdődik.











 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2019
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2019:

jelige: Viki története

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2019

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.09 másodperc