
1901. szept. 9-én szül. Zsolnatarnón, de Nagyszombatban nevelkedett Szvatkó Pál irodalomkritikus, esszéista, publicista, szerkesztő (megh. München, 1959. nov. 17.), a két vh. utáni csehszlov. magy. irodalmi és szellemi élet egyik legfontosabb alkotója, esszéistája. Nagyszombatban érettségizett, Bp.-en, Prágában, Párizsban volt egyetemista. Később a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője, Új Munka, ill. Új Szellem címen lapokat alapított. 1939-től Bp.-en lapszerkesztő, 1944-ben a németek koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan 1945-ben szabadult, s visszatért a magy. fővárosba, itt fordítóként tevékenykedett. 1957-ben emigrált, Münchenben telepedett le, a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Írásai kora legjobb szellemi teljesítményei közé tartoznak, s ma is elevenen hatnak. Indogermán magyarok c. esszéjét 1989-ben újból kiadták, 1994-ben esszéiből, tanulmányaiból is megjelent egy válogatás (A változás élménye).