1815 ápr. 12-án szül. Pozsonyban Rómer Flóris Ferenc (Rammer) régész, művészettörténész (megh. Nagyvárad, 1889. márc. 18.), a magyar régészet egyik megteremtője. Tanulmányait szülővárosában kezdte, Trencsénben, majd Tatán folytatta, 1830-ban Benedek-rendi szerzetes lett (Bakonybélen Ipolyi Arnold tanulótársa volt). 1845-től Pozsonyban tanított, a város közkedvelt személyisége volt, az ő kezdeményezésére alakították pl. át a pozsonyi ligetet növénykertté, de országos hírnévre is itt kezdett szert tenni. 1848–1849-ben honvédként vett részt a szabadságharcban, utána bebörtönözték, s csak 1854-ben szabadult, és kezdhetett újból tanítani, 1855-től magántanítóként Pozsonyban, később Győrben, Pesten, 1877-től nagyváradi kanonok volt. Első munkáinak egyikében Pozsony régészeti műemlékeit dolgozta fel (1856), foglalkozott ősrégészettel és archeológiával, öltözettörténettel, érdekelték a Corvinák, múzeumokat és történelmi egyesületeket szervezett. Pozsonyban a Ferenciek terén 1907-től mellszobra áll (Stróbl Alajos munkája).
