1855. ápr. 9-én szül. Vitkócon Revivzky Gyula költő, író, kritikus (megh. Bp., 1889. júl.11.), a 19. sz. második felének egyik legizgalmasabb költője, a magy. szimbolizmus előfutára. Születését különböző bonyodalmak kísérték, Nemesjácon keresztelték, hároméves koráig élt Vitkócon, ahonnan apja családjával Lestyénbe költöztek (Vitkócon hagyva édesanyját), majd Alsókubinban élt. Iskoláit 1865–1871-ben Léván kezdte, 1872–1873-ban Pozsonyban tanult jogot, azután 1873–1874-ben nevelő volt Garamújfalun, ám a következő esztendőben Pestre ment, de 1875-ben ismét nevelő, előbb a barsfüssi kastélyban, azután Dentán, 1877-től újból Pesten élt, különböző lapok munkatársa volt, színikritikákat, Apai örökség címmel önéletrajzi regényt írt, verseket fordított, új szemléletű irodalmi-esztétikai dolgozatokat tett közzé (A humor pszichológiája, Humor és naturalizmus, Arany mint humorista, Kozmopolita költészet, A modern líra hatásáról, A szimbolizmusról stb.). Kultuszának ápolásával a mai Szlovákiában a lévaiak járnak elöl, ahol Reviczky Ház, Reviczky Polgári Társulás működik, minden év novemberében Reviczky-hónapot tartanak, Reviczky Gyula Vers- és Prózamondó Találkozókat rendeznek
