1787-ben került Kassára kamarai gyakornoknak, majd írnoknak Batsányi János (Tapolca, 1763. máj. 9. Linz, 1845. máj. 12.) költő, író, szerkesztő, a magyar felvilágosodás egyik legfontosabb poétája. Itt 1787-ben, Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal szövetkezve megalapították a legelső magyarországi irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot (17881792), melyet Kazinczy kiválása után is szerkesztett, s amely a felvilágosodás eszméinek egyik legfontosabb magyarországi terjesztője lett, és létrehozta az első magy. ir. társaságot (Kassai Magyar Társaság). 1794-ben Batsányinak, amikor forradalmi versei miatt állását elvesztette, Kassát is el kellett hagynia (itt írta A franciaországi változásokra, ill. A látó c. versét, de több más fontos opusát is), előbb Nyitraújlakon Forgách Miklós grófnál vállalt magántitkári állást, majd Budára ment, ahol elfogták, várfogságra ítélték, majd szabadulása után Bécsben, később Linzben élt. Kassán 1963-ban kétnyelvű emléktáblát kapott, s az 1960-as években a nevét viselő Batsányi Kör kezdte meg működését.
