1779-ben joggyakornoknak került Kassára Kazinczy Ferenc (Érsemlyén, 1759. okt. 27. – Széphalom, 1831. aug. 23.) író, költő, szerkesztő, nyelvújító, a magy. ir. kiemelkedő alakja, intézményesülésének szorgalmazója, a magy. tudományszervezés első gesztorainak egyike. Iskoláit korábban Késmárkon (1768-ban) és Sárospatakon végezte, s első műve, a tizenhat éves korában kiadott Magyar Ország geographica, az az földi állapotjának lerajzolása, 1775) is itt jelent meg. 1781-ben Eperjesen jurátus, ahonnan a rákövetkező évben Pestre került, ám 1784-ben Sáros és Abaúj megye táblabírájának visszajött Kassára, 1786-tól pedig az itteni tankerület iskolafelügyelője lett (1791-ig). Itt jelentek meg első fontos műfordításai, összebarátkozott Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal, akikkel 1788-ban megalapította az első magy. ir. folyóiratot, a Magyar Museumot, majd a Batsányival való nézeteltérése folytán 1790–1791 között Orpheus címmel indított lapot. Útinaplójában érzékletes képet fest Kassáról és környékéről. Ezt követően hazament Alsóregmecre, majd Pesten tartózkodott, kapcsolatba került a Martinovics-féle mozgalommal, halálra ítélék, ám kegyelmet kapott, hosszú éveket töltött börtönben, 1801-ben szabadult, 1804-ben megnősült, a nagykázméri kat. templomban kötött házasságot Török Sophie-val. 1806-ban Bányácskára költözött – melyet ő nevezett el Széphalomnak –, ahol az 1831. évi kolerajárvány áldozata lett. Kassa városa mindig is híven ápolta, őrizte Kazinczy emlékét. A II. vh. végéig nevét viselő művelődési egyesület (az 1898-ban alakult Kazinczy Társaság), a két vh. között kiadó (Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet) működött a városban, a város 1942–1944 közt megjelenő irodalmi folyóirata az ő Baróti Szabóval és Batsányival kiadott lapja után az Új Magyar Museum címet kapta, 1967-től Kazinczy Nyelvművelő Napokat tartanak Kassán, a Kazinczy-kultusz ápolásában is szerepet vállalt az 1960-as években a Batsányi Kör. 1994-ben avatták fel az óvárosban Bartusz György Kazinczy-emléktábláját. | |
|
