1907. szept. 4-én Lévára érkezett tanárnak Juhász Gyula (Szeged, 1883. ápr. 4. – uo., 1937. ápr. 6.) költő, a 20. sz.-i magy. költészet jelentős alakja, de október 3-án már el is hagyta a várost, és Bp.-re utazott, hogy öngyilkos legyen, itt azonban váratlanul megtudta, hogy Szegeden megjelent az első verseskönyve, s ez visszaadta életkedvét. Később, Emlékek útján c. versében említi a várost: „Némán borongok az öreg Pozsonyban, / Hol ifjú lánnyal vígan kóboroltam. // A csöndes Léva holdas udvarában / Tűnt zongorát hall fölujjongni vágyam." 1911–1913 között Szakolcán a katolikus főgimnáziumban tanított. Itt-tartózkodásának hatszáz napja – a maga százhúsz versével és harmincnyolc prózai írásával – termékeny időszaknak számít a költő pályáján (itt írta pl. a Milyen volt, A régi Anna, Profán litánia, Isten háta mögött, Magyar táj, magyar ecsettel, Nyári sanzon, Anyámhoz megyek, Végállomás az őszben, Himnusz a halálhoz c. versét), szakolcai élményeit, emlékeit örökíti meg az Orbán lelke c. kisregényében. Hétvégeken gyakran feljárt innen Pozsonyba írótársakhoz, színházba, nagversenyre, misére a dómba. A költő szakolcai tartózkodásáról Szalatnai Rezső Juhász Gyula hatszáz napja címmel könyvet írt (1962). A Béka utcai földszintes ház (ma: Gorkij u. 19.), melyben albérlete volt, ma is áll. A főtéren álló gimnázium épületének falán 2008 áprilisában felavatták a költő kétnyelvű – szlovák–magyar – emléktábláját. Léván az 1960–1970-es években irodalmi színpad viselte a városban a nevét, a Juhász Gyula Ifjúsági Klub ma is működik, ugyanitt létrehoztak egy Juhász Gyula Alapítványt, s 2000-ben a város magyar tannyelvű alapiskolája is felvette a nevét, egykori, Ladányi úti lakóhelyét emléktáblával látták el. Nyitrán ugyancsak működött egy Juhász Gyula Ifjúsági Klub.
