Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16153
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Csillag Lajos verse (mentor: Németh Zoltán)

Fiatal írók rovata 2008/2009Csillag Lajos: Suttogás

…éjszaka elalvás előtt.

I.

Már akkor
mielőtt a nyár köszönt volna bé,
akkor dőlt rólam vizenyős teher,
köptem egy nagyot…
aztán, köptem egy nagyobbat,
és tényleg ragacsos volt.
Mit ad Isten, már télen a csak
megkarcoló Napfény hőhullámként
futott maratont kerti székként
szétcsúszó agyamon.
De, próbáltam felállni a gúnyolódó,
engem elátkozó jeges tavon (?)
És így köszöntött ˝Helló˝- t a nyár,
nem tudhatta, hogy nekem már
melegem van, szerencsétlen.
Kezdeni kéne, hogy 19 esztendőm
FOR SALE!
Így is jó, más is csinálta már, neki
is bejött, aztán mégis minden
elcsitult.
Kik nem láttak a szemüvegtől mert
épp a kontaktlencséjüket gyúrták
szét a frissen vasalt pázsiton.
Kik Gumicukrot zabáltak Galántától
Galántáig és röhögtek, ahogy a
pofájukon befért.
Kik élvezték a négy év adta semmi
lehetőséget, majd rágyújtottak
az akkor olcsóbban kapható
˝*olden *ate˝-re.
Kik már akkor szennyesüket rakták
és teregették és szárították más
madzagján még mielőtt megértették
volna azt, vagy csak meg- és
meg mutatták volna másnak.
Kik már akkor mosdani jártak,
főleg kezüket, amikor még
belevesztek a teljes ártatlanság
sűrű, ámde már tajtékzó ködébe.
Kik salátalevelet mentek szedni
gúzsba kötötték és visszatértek
saját, önálló könyvükkel.
Kik a korra való tekintettel, sajgó
háttal megértették velünk, hogy
valójában nem értünk semmit.
Nem értünk semmit?
Nem értünk semmit.
Kik százkét évesen megírták a
százkettedik szimfóniájukat, majd
begörcsöltek és elszámoltak újra
százkettőig.
Kik port nyeltek és vizet köptek
és a többiek állatokként vetették rá
magukat földön még sercegő foltra.
Kik nagy fájdalmukban pokolnak
nyilvánították a Földet és nem tudtak
örülni a vattacukornak és közben azon
toporzékoltak miért nem tudják boldoggá
tenni szerelemüket.
Kik megmakacsolták magukat és
nem voltak hajlandóak tovább húzni az
élet szekerét, ők fegyvert ragadtak,
és háborúba indultak maguk ellen, majd
˝hősi˝ halált haltak mind hiába.
Kik nem voltak hajlandóak szomorúak
lenni, pedig tudták, hogy itt lenne az idő,
cérnát, tűt ragadtak, felvarrták vigyorukat.
Kik hangosan káromkodtak egy
kihalt teli folyosón, miután minden
szempár rájuk szegeződött, jót röhögtek
és tovább aludtak.
Kik miután lekésték az utolsó buszt is,
összeütötték sarkukat majd nagy
unalmukban vásároltak egy autót…

II.

Ó, miért csinálom ezt velem, bárcsak
tudnék úgy sírni mint a többiek és lennék
˝emberalattomosállat˝.
ŐK nem kuncsorognak mézes bödönnel
kezükben ihletért, pénzért, meg birtokért,
meg egyéb haciendáért, meg egy
˝izéért˝ sem!
Vállukon egy-egy kifosztott zsákkal
benne a tegnap kincseivel és a holnap
titkolt, rejtett, zárolt, ˝haelárulommegkellhogyöljelek˝
fajta prédájával.
És jó nekik mert nem gondolkoznak,
még azon sem, hogy akármit, bármit
hol is ronthattak el.
Mert ujjukba beleállt a gémkapocs és
ebből kifolyólag komplikált, súlyos,
veszélyes gerincsérv műtéten estek át.
Majd feloldódtak a mában a színes
társadalomban és a forgatagos
napilapokban legvégül egy szemetesben
végezték ahányan csak voltak.
És ott a vödör legalján rájöttek, hogy
milyen boldogok is a mélyben, koszosan,
büdösen és összegyűrve.
Csavargók piás üvegeinek, maradék
szalonnák, mocskos üzletek termékeinek
csomagolópapírjaiként örülnek, hogy
még van rajtuk festék.
Aztán jött az új generációs, velük is
tele lettek a szemetesládák akik ezt végül
megelégelték, majd a sok szálló papíros
átkozva rázta az öklét a digitális fiatalság
felé.
Jöttek a nosztalgiázások a likőrbe
fojtom bánatom, majd fonnyadt testet
öltve elernyedtek egy hintaszékben és
azóta is vasárnapi misékre járnak.
Én meg jót röhög rajtuk mondván,
hogy sohasem öregszem mivel már ezt
az ügyet rég megtárgyaltam magammal.
Sosem halok meg! Sosem halok meg!
Sosem halok meg! Sosem halok meg!
Sosem halok meg! Sosem halok meg!
Sosem halok meg? Sosem halok meg?!
Aztán mégis mindannyian közösen
elernyedünk egy nagy fotelban, és együtt
élvezzük ki az álmok nagy, bódító
orgiáját amíg valami újat nem találunk ki.
Aztán felébredünk, aztán megreggelizünk,
Aztán megmosdunk, aztán felöltözünk,
Aztán csinálunk amit jónak látunk,
Ingyen, olcsón és bérmentve, majd jól
ráfázunk mert elfelejtünk pénzt keresni
és így szép sorjában éhendöglünk.
Végül megkérdezzük a szembejövőt,
hogy most jól látod, hogy jól látod,
hogy ő jól látja, hogy te rosszul látod.
Aztán megint azt mondják, hogy lejárt az
időd és már megint az órádat lesed, átkozódsz,
remegő kézzel habogod, hogy ezt még be
kéne fejezned, majd megfogják a kezed, hogy
hagyd, befejezi más!
Elkésel, már megint elaludtál és mindenki
rossz, gonosz, mert ő a rohadék, mert miért nem
mondta azt, hogy keljél fel, pedig te
mindent megetettél, és persze pont most
nem tudod felhúzni lábadra a papucsot és
nem tudod befűzni az övedet, és főleg azt
nem tudod, hogy hol is vagy.
Még arról sincs fogalmad, hogy most meg – e
éri depressziósnak lenned.

III.

Mire véget ért a nap, vége lett
a többinek is mert halott lelküket
süti már a Nap, szépen kiterítve
ahogy annak módja vagyon.
Aztán rágyújtottak egy nótára:

„Nincs szeretőm,
Nincsen csajom,
Van nekem jaj,
Elég bajom…

Pedig, hogy ha
Csajom lenne,
Nem volna szükség,
Két kezemre…”

Majd mind magukhoz tértek a
kábulatból és úgy döntöttek, hogy
ideje lenne kijózanodni.
Az apák meg hajukat tépték
mert  fiuk nem csinált mást csak
azt számolták, hogy mit csinálnának
ha például lenne pár millió
mit tudom én euró a zsebükben.
És lett nekik, őket azóta se láttuk
többet a környéken.
Rajtuk kívül voltak még A Második Eset,
kik görcsös arccal, testel, végtagokkal és
sírva tértek nyugovóra mert féltek a tudattól,
hogy nem fognak megfelelni
apáiknak.
És voltak azok kiknek agyát
szintén annak a tudatnak a tetve
rágta szét ami arra készteti az embert,
hogy vonjon kérdőre másokat, és
bántsa szeretteit.
Gyilkolja le méltóságát annak aki
valójában az élete.
És ennyi így hirtelen, kifogy az elme,
térjetek nyugovóra.
Jó éjszakát!



Hozzászólásomat a küldött vershez azzal kezdeném, hogy mi az, ami Csillag Lajosnak többé-kevésbé megvan már ahhoz, hogy költő legyen.
Először is van nyelve. Látszik, hogy ez a szöveg nem szimpla, színtelen, felszínes nyelvet mozgat, van mélysége és bizonyos fokú összetettsége. Az olyan típusú mondatokra gondolok főleg, mint „a csak / megkarcoló Napfény / hőhullámként / futott maratont kerti székként / szétcsúszó agyamon.” Lehet, hogy sok olvasó számára keresettek, erőltetettek, túlbonyolítottak az efféle szövegek, én azonban érzek bennük valamiféle erőt, hajlamot a nyelv – akár erőszakos – alakítására, a nyelvnek mint anyagnak, mint matériának a tudatos kezelésére.
Másodszor: van igénye az originalitásra, provokációra, meghökkentésre, ami elengedhetetlen minden valódi költészet számára. Az olyan típusú mondatokra gondolok, mint „köptem egy nagyot… / aztán, köptem egy nagyobbat, / és tényleg ragacsos volt.” vagy „Kezdeni kéne, hogy 19 esztendőm / FOR SALE!” vagy „Kik salátalevelet mentek szedni / gúzsba kötötték és visszatértek / saját, önálló könyvükkel.” Ezek a sorok más-más módon, de problematizálják a szöveggel kialakított természetes olvasói viszonyt, nyersességükkel, a hagyomány meghökkentő felhasználásával (a Tiszta szívvel legendás sorának meglepő aktualizálása) és merész asszociációk összekapcsolása révén nyitnak új lehetőségeket az olvasói fantázia számára.
Tovább folytatva a gondolatmenetet azonban bizonyos veszélyekre is fel kell hívni a figyelmet. Nem érzem termékenynek, ha egy szöveg annyira erősen rátapad egy másik szövegre, mint Csillag Lajos verse Allen Ginsberg Üvöltésére. Ez a túlságosan közeli kapcsolat megöli a szöveg igényét az originalitásra, és az olvasónak nem marad más hátra, mint hogy egy jelentős vers melléktermékeként olvassa a szöveget. A túlzott utánzás és hasonlóság miatt épp ezért inkább egy korai ujjgyakorlatnak, mintsem egy önmagában megálló irodalmi alkotásnak tűnik a Suttogás.
Az is látszik, hogy a kölcsönvett forma elhagyása után (az Üvöltés szerkezetére, jellegzetes mondattagolására gondolok) egyre inkább szétesik ez a vers, utolsó harmada már inkább céltalan keresésnek tűnik, hogy megfelelően érjen véget a szöveg – de sajnos éppen az utolsó sorok, amelyeknek „ütniük” kellene, a vers leggyengébb sorai. Úgy tűnik, az alkotói ihlet és kedv a végére kifulladt.
Az ilyen típusú lázadásversek egyik legnagyobb problémája az, amikor a lázadás ihletettsége, mindent elsöprő ereje egyúttal elsöpri az értelmes mondatszerkezeteket, a helyes szórendet és a műre fordított – (ön)kritikus – figyelmet. Ebben a versben is sok kérdés vetődik fel, harmadik-negyedik olvasás után előtűnnek bizonyos nehezen értelmezhető mondatok, a nem megfelelő szóválasztás pedig további problémákhoz vezet.
Összegezve: a versíráshoz sokszor rengeteg gyakorlás szükséges, átiratok és újraírások tömege. Csillag Lajos versét ilyen ujjgyakorlatként tudom felfogni. Néhány megoldásában pedig már ott van egy originális szöveg megalkotásának ígérete.
(Németh Zoltán)




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2008/2009
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2008/2009:

Csillag Lajos verse (mentor: Németh Zoltán)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2008/2009

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.11 másodperc