Kedves Cs. Liszka Györgyi!
A napokban olvastam a SZMÍT oldalára felkerült kritikát. Köszönöm szépen! Igen, tudom, hogy ezek nem egy kitűnő irások, sőt...ezek ténylegesen csak naplóbejegyzések, hiszen ilyeneket nem jelentetnék meg sehol sem. Ha egyáltalán kiváncsi rá, hogy tudok-e írni publicista módjára is, akkor ajánlanám figyelmébe az Alma Mater (felvidéki egyetemisták lapja) utolsó két számát.
Bár a kritikát egészében elismerem és köszönöm, de azzal nem tudok kiegyezni, hogy ismeretlenben elitél azért, hogy női babonaoldalakat és horoszkópokat olvasok, hiszen ez nem igy van...ezeket a Vasárnapban olvastam, azt hiszem a horoszkópolvasás egyáltalán nem az én világom, de mivel nem ismer, ezt nem is tudhatja. És hogy elkezdte felsorolni kérdés nélkül, hogy kiket kellene olvasnom...elárulom, hogy olvasok egyaránt Huncik Péter irásaiból, klasszikusokat (Márai Sándor, Bohumil Hrabal, Milan Kundera,...kortársakat,mint Paulo Coelho, Umberto Eco, Tisza Kata, Szalay Zoltán)...tudom, hogy azt gondolja, hogy most ezt minek irom le Önnek, úgysem érdekli. Mégis fontosnak tartom, hiszen teljesen olyan érzésem volt, amikor olvastam, hogy azt hiszi fogalmam sincs kik ezek az emberek és egy műveletlen valakit képzelt el...Lehet, hogy az is vagyok, hiszen 19 évesen még nem tudtam az egész világ- és magyarirodalmat kiolvasni. És a helyesírási kéziszótárat is ismerem...elnézést, hogy ember vagyok és tévedek, olykor többet is, de ha elbizonytalanodom, igenis hajlandó vagyok elővenni. Ismeretlenben, kérdések nélkül ténylegesen el lehet intézni a dolgot, csak azt hiszem ez igy nem egy egész dolog...lehet, hogy most is lázadozom...de ezt igy gondolom.
Mégegyszer köszönöm, hogy leírta véleményét! Továbbra is tisztelettel olvasom írásait! Üdvözlettel:
Gorta Tünde
Kedves Tünde,
biztossan pontatlanul fogalmaztam meg a véleményemet, ha abból azt lehetett leszűrni, hogy bármi miatt is elítélem. Hiszen éppen ez a vezérelvem, nem ítélni, nem ítélkezni, nem játszani Istent.
Nagyon örülök viszont, hogy reagált a véleményre, mert eddig ilyen még nem esett meg, s a tanulásnak, a fejlődésnek az alapja a párbeszéd meg a vita. Semmi esetre sem vagyok elragadtatva az olyan mentorkodástól, ahol személytelen szövegekre válaszolva kiállítom magam, míg a szerzők felfedetlenül maradnak, és azt sem tudom, szórakozik-e velem valaki, vagy a fekete lukba dobtam, amit írtam. Mert valóban sok a dolga az embernek, amelyiknek van dolga. Nekem még egyelőre van. Ezért is tart olyan sokáig a válaszírás. Most viszont nem szeretném kételyek közt hagyni, és mindenképpen el akarom mondani, hogy nagyon tetszik az önérzete, és nagyon tetszik, hogy nem magában hordozza duzzogó érzéseit növesztve, amit gondol.
Azt mindenképpen tudnia kell, hogy ha valaki nyilvánosan írni kezd, az kiszolgáltatja magát boldog-boldogtalannak, ki van téve a kritikának, s óhatatlanul kap is, jót, rosszat, bármilyet. Persze, a jót könnyebb elhinni és elfogadni, de nem biztos, hogy mindig az az építő és előrevivő. Én nem írtam rossz kritikát a szövegeiről, csak a véleményemet, s koromnál fogva egyfajta tapasztalatot próbáltam átadni. Mert én is voltam 19 éves, én is lázadtam sok minden ellen, ez így is természetes, de a publicistának (márpedig azt az információt kaptam, hogy az szeretne lenni) meg kell tanulnia különbséget tenni lényeges és lényegtelen dolgok közt. A világért sem ítéltem el a horoszkópokért meg a könnyed marhaságok olvasásáért, én is elolvasom őket, azért is vannak a magazinokban, hogy kicsit szórakoztassanak. Nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, és publicisztikai teret adni viszont olyan, mint amikor don Quijote paripának tekintette a kehes lovat. Nem téma. Ennyit akartam csak mindösszesen ezzel a kitétellel. Egy percig sem gondoltam, hogy nem olvasna mást, nagyon jó az ízlése a felsorolásból ítélve, én a néhány nevet a publicisztika műfajában való tájékozódáshoz, tanuláshoz javasoltam, ismétlem, mert ez volt a feladatom. Senki sem tudta még az egész irodlamat kiolvasni, ez nem kell, hogy zavarja, emiatt nem kell lázadoznia, meg komplexusokat sem óhajtottam táplálni Magában. Épp ellenkezőleg. A tanulás fázisai közt első helyen szerepel, hogy a munka, amit kiadunk a kezünkből tiszta, áttekinthető legyen. Nem is kétlem, hogy van szótára, egy mesternek, mely feladatra ez esetben engemet kértek fel, kötelssége kiprovokálni a tanítványt. Mert olyan nincs, hogy ha kell, használom is, ezeket meg csak úgy küldtem. Ha komolyan akarja venni magát, már pedig nagyon úgy néz ki, hogy komolyan veszi, akkor igenis nem küldhet csak úgy szöveget még emilben sem barátoknak sem, sms-ben sem, sehogy. Higgye el nekem. Az az első vizitáció. Olyan, mintha vendégségbe hívna, és piszkos tányéron kínálná a süteményt.
Ami pedig a további témáit illeti: a felnőttek, akik mind egyformák, hazudnak, becsapnak, aljasok, alakoskodnak stb. sem azért kifogásolt elem részemről, mert én is felnőtt vagyok ám! Nem, kedves Tünde, épp ellenkezőleg, mert maradtam gyermeklelkű felnőttnek is, és látom, hogy általánosítani nem szabad, írástudónak meg aztán végképp nem. Ezért mondom, hogy egy lázadó tini a naplójába leírhatja, én is leírtam annak idején, de publicisztikának nem állja meg a helyét, hiszen ha belegondol... helyettesítsük be:
* a mai fiatalok mind neveletlenek, faragatlanok, érzéketlenek, az ember szemébe hazudnak pimaszul stb...
* a férfiak mind durvák, ostobák, neveletlenek, faragatlanok, érzéketlenek, a nő szemébe hazudnak pimaszul stb...
* a nők mind ostobák, vihogók, érzéketlenek, felszínesek, az férfi szemébe hazudnak pimaszul s a pénztárcája után nyúlnak stb...
* az öregek mind undokak, faragatlanok, érzéketlenek, kiszipolyozzák az embert stb...
* a ... mind neveletlenek, faragatlanok, érzéketlenek, az ember szemébe hazudnak pimaszul stb...
* a magyarok...
* a szlovákok...
* a cigányok...
* a törökök...
* az arabok...
* az amerikaiak...
Hová jutunk így el? Érti, kedves Tünde, hogy mit akartam én átadni Magának magamból? Nagyon remélem, hogy most már nem a rossz szándékot fedezi fel, hogy most már kimerítőbben és jobban fogalmaztam.
Köszönöm a válaszát, sok jó munkát kívánok.
Györgyi