SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Németh Martin (mentor: Csepécz Szilvia)

Németh Martin

Gondolatok

Megsimogatnám

Fekete hajad megsimogatnám,
De gyáva vagyok,
Így szólni sem tudok.

Oda megyek hozzád,
De csak állok csendben
Veled szemben.

Te rám nézel kérdőn
És én reszketve elrohanok,
Mert nagyon gyáva vagyok.

Misi kukkol

Egyszer egy szép este
Misi Julist leste,
De nem látott semmit.

Nem vette fel szegény
Szerelmes kislegény
A nagy szemüvegét.

Nem látta így már,
Hogy e kislány rá vár,
Így aludni tért hát.

Egy napon...

Egy napon arra ébredtem,
hogy fáj a szívem.
Fájt, mert nem voltál mellettem
és nem öleltél szerelmesen.

Nem tudtam, mit is tegyek
felkeljek és keresselek,
vagy belenyugvón elengedjelek.

Elengedjelek
és csendben szenvedjek,
vagy vágytól kergetve
keresselek?

Elengedlek,
menj utadra.

Németh Martin Gondolatok

Nem adom fel

Vannak boldog vágyak,
melyek tán igazak
sosem lesznek, de nem
adom fel életem.

Elmúltak évek

Elmúltak évek
csúnyák és szépek
boldog is voltam
de néha sírtam

Elmúltak évek
csúnyák és szépek
volt sok barátom
magam utálom

Utálom magam
mert futni hagytam
a szép éveket
a jó életet.

Borotválkoztam

Csendben borotválkoztam,
s arcomat bevágtam,
de nem folyt egy csepp vérem,
mert nagyon megijedtem.

Nagyobb volt a félelmem,
mint amennyi a vérem,
de én már ilyen vagyok,
s talán nem változok.

Meg kell halnia az embernek

Meg kell halnia az embernek,
hogy észrevegyék hiányát,
hogy lássák mi mindent tett
és mi minden hordja nyomát.

El kell tűnni, hogy
szeretni tudjuk mindazt,
ami egykor mienk volt,
s többé nem az.

Németh Martin Gondolatok

El kell menni, hogy érezzük,
mennyire is szerettük
mindazokat, akik mindennap
hallgatták szavunkat.

Ne add lelked

Ne add lelked
a Sátánnak
a Rockbandának,
az imádott nagy Sztárnak,
mert igazi csillagok
már nincsenek,
s a bálványok már ledőltek,
s most vagy TE,
akit imádnak,
akit utálnak,
rothadt paradicsommal dobálnak.

Ne add lelked másnak,
hanem Te légy, akit imádnak.

Sok minden történt

Sok minden történt,
amit nem értek,
de az idő nem áll meg,
s bármi történhet.

Megérthetem azt,
amit nem értettem,
s elfelejthetem azt,
amit eddig tudtam.

Mi az értelme?

Mi az értelme az életnek?
Az, hogy az emberek tőled félnek?
Az, hogy az utcán téged ismernek?
Az, hogy rád szólni nem mernek?

Mi az értelme az életnek?
Az, hogy mindenen összevesztek?
Az, hogy mindig verekedtek?
Az, hogy a munkába vesztek?

Sok a kérdés, de mindig egy a válasz.
Egy a kérdés, de mindig más a válasz.

Németh Martin Gondolatok

Mi az értelme az életnek?
Az, hogy mások szeretnek.

Az az értelme, hogy Te az utolsó vagy,
de mindenki békén hagy,
és felfigyel rád mindenki,
ha neved hordozza valami.

Rövid volt

Nyári nap volt,
amikor találkoztunk
egymásra néztünk
és megbarátkoztunk.

Nyári nap volt,
amikor összevesztünk
és haláli haraggal
végleg szétmentünk.

Rövid volt ez a szerelem,
mert csak lángoltunk,
nem szerettünk,
hanem csak akartunk.

Csókok közt aludtunk el

Csókok közt elaludni,
ez volt az én titkos vágyam,
amit tőled meg is kaptam.

Megadsz nekem mindent,
de nem kérsz cserébe semmit,
pedig én úgy adnék neked valamit.

Csókok közt alszunk el,
egymást átölelve,
de mi lesz reggel?

Nem tudom, miért...

Nem tudom, miért
ilyen nehéz az élet,
miért hoz minden
csak rossz híreket.

Nem tudom, miért
fáj minden, ami

Németh Martin Gondolatok

csak hozzád köt,
s eszembe juttat.

Nem tudom, miért
fáj minden, ami
egykor jó volt,
boldogságot hozott.

Nem tudom, miért
lesz szerelmes a szív,
ha a végén a jóból
szörnyű fájdalom lesz.

Nem tudom, miért
mosolyogtál oly bájosan,
ha tudtad, egyszer
véget ér minden.

Fájdalom

egy fiatal lánynak,
aki nálam fiatalabb

Újra hallani
hangod lágy zengését
és kimondani
neved betűit
ez a fájdalom
nem a tőr a hátamon,
nem is a golyó
a homlokom közepén.

Szemedbe nézni,
mint a kezdetén
minden új románcnak.
Ez az igazi fájdalom
nem pedig ereimet
metszeni a halálba rohanva.

Hozzád érni
és nem érezni
azt a bizsergést,
mit egykor szerelemnek
hívtunk a csókok előtt.
Ez az igazi fájdalom
a többit kibírom.

Németh Martin Gondolatok

Álmaim asszonya

egy szép nyár emlékére

Álmaim asszonyát,
ki álmomban jött el,
s hozott szerelmet,
nem láttam soha többet.

Ma is rá gondolok,
gondolataim csak
körülötte járnak,
de vége lett a nyárnak.

Ahogy a fecske is
a gólyával együtt
elszállnak Dél felé,
a szerelmes percek is elszállnak.

Egy tánc

Az az egy hét
hosszú idő,
amely alatt nem láttalak.
Az az egy hónap
rövid idő,
míg karomba zárhattalak.

Csókod édes,
mint a méz.
Két szemem szemedbe néz,
karom karodhoz ér
és szívem szíveddel
egy ritmusra járja táncát.

Mint méh a virággal,
a felhő a madárral,
úgy járok én szívem párjával
egy ritmusra táncot.

Szeptember volt

egy nap mikor sütött a Nap
s meleg is volt ám nagyon
mikor iskolába mentem
ez volt az én első napom

Azóta sok év telt már el
s én azóta sokat nőttem
de emlékszem rá pontosan

Németh Martin Gondolatok

Szeptember volt mikor történt
s én iskolába mentem
huszonhét gyermek
akik ma hiányoznak nekem
várt akkor izgatottan rám

Megijedtem

Egy napon mikor felébredtem
nem voltál már mellettem
és nagyon megijedtem

nem tudtam mit tenni nélküled
nem tudtam édessé tenni reggeled
nem tudtam csókot adni neked

de rájöttem nem hagytál el
és nem örökre mentél el
mert vissza jösz egyszer egy napon

Más kell nekünk

nem vagy szép, nem vagy csúnya
de nekem akkor is tetszel
bókolsz nekem
mintha szeretnél
de tudom
nem vagyok hozzád való
mert jobbat érdemelsz

hozzám bújsz ha fázol
megbízol bennem
de én nem vagyok tiéd
és azt kérdezem – miért
a választ nem tudjuk

boldogok vagyunk ha ott a másik
szenvedünk ha nem látjuk máris
mind ketten tudjuk
más kell nekünk

Csókos szád kell nekem

csókos szád kell nekem
azért sír a szívem
nem tudom nélküled
élni ezt az életet

Németh Martin Gondolatok

ha rád nézek kedves
a szemem azonnal nedves
visszanézek a múltra
az első szerelmes pillanatra

1 percet!

Adj egy percet nekem
hogy megérezze szívem
szívednek lágy dobbanását
lelkednek hű vágyódását
melyet most érzel
és karjaim közt elvérzel

Ajkad ajkamhoz ér

ajkad ajkamhoz ér
agyamba tolul a vér
mi okozza ezt nem tudom
de ajkad tovább csókolóm

kezem átkarol téged
hogy miért azt nem érted
végül ellöksz magadtól
arcod vörös a haragtól

miért teszed nem tudom
de csókod érezni akarom
ezért nem enged el karom
az ajkad pedig tovább csókolom

Ölj meg!

Rám nézel boci szemeiddel
átkarolsz lágy kezeiddel
csókot hintesz számra
és elküldesz a picsába

mennék én szívesen
ha te is jönnél szívemben
de Te gyáva vagy hozzá
így többé ne habozzá'
és ölj meg negem
hogy ne gyötörjön a szerelem

Németh Martin Gondolatok

Egy emlék

egy emlék kínoz engemet
hogy összetörted szímevemet
én vágyódom még utánad
bár nem látok mást
csak hátat

utálom mikor kínzol még
a fájdalomból már elég
mert összetörted szívem
és a bőrrel fedett testem

beléd voltam én szerelmes
de most már más érzés tölt el
irántad TE szőke bálvány

úgy emlékszem én rád ma
mint egy kedves jóbarátra
nem pedig szerelmemre

Az idő

amikor átölelsz
bizsergést érzek
és ezer sebből vérzek

amikor csókot adsz
az idő megáll számomra
és nem vár a halálomra

amikor elengedsz
meghalok hirtelen
és az idő számomra végtelen

Rád várakoztam

egy este volt
mikor világított a hold
és én csak rád gondoltam
az utca sarkon rád várakoztam

nem jött akkor senki
de nem kezdtem el sírni
nem bántam
hogy ott álltam

Németh Martin Gondolatok

volt időm gondolkodni
a múltba visszanézni
és akkor rájöttem
hogy mindig mást szerettem

Unalmamban

környékez az unalom
mit tegyek azt nem tudom
írok ezért egy pár verset
csúnyát és kedveset

van benne bú és öröm
nem fáj fej és nem törik köröm
miközben e pár sort írom
de szellemileg már nem bírom

Az elkárhozott város

nem olyan mint rég volt
a sok jó barát már rég holt
nem vár vissza senki
mert nincs is itt senki

minden változott
ez a város elkárhozott
nincs itt jó ember már
ezért a városért nagyon kár

amikor még itt éltem
semmitől sem féltem
mert nem voltak rossz emberek
csak játszadozó gyerekek

Újra verset írok

egy szép nap arra gondoltam
hogy az egészbe belefáradtam
és valami más kéne
ami újra felkeltene

neki láttam ismét
ezt ugy-e el se hinnéd
de verset írok újra
már nem hulladék papírra

ezek sem jók
mert nincs bennük elég bók

Németh Martin Gondolatok

nem dicsérnek senkit
nem magasztalnak semmit

A lányok nem angyalok

nem érdekel a szerelem
míg nincs tele az én zsebem
mert ma a lányok
sajnos nem angyalok

gyűrű, nyaklánc, ruha
a pénztárca nem lehet puha
aztán ha gazdagnak hisznek
a vágyak téged rossz utakra visznek

tolvaj leszel vagy gyilkos
ez majdnem hogy biztos
ha ezt így folytatod

Koldus az úton

ott áll az út közepén
tányér van a tenyerén
abba gyűjti az aprót
amiért mosott motrot, autót

vesz majd sört és kenyeret
de soha nem ehet eleget
mert annyi pénze nem lesz
ha csak nem mástól elvesz

Cigarettázó lány

lent állt egy lány
és egy fiú az ajtóban
cigaretta volt
a lány szájában

beszélgettek hogy miről
azt nem tudom
de szerintem
nem is akarom

Németh Martin Gondolatok

Nő a volán mögött

autó suhan az utcán
egy nő feszít
a volán mögött bután
és mindenkit kikészít

fordul jobbra
aztán balra
és fékez egy nagyot
mert elütött egy papot

Baleset

volt egy baleset
ami velem megesett
felszakatt a köröm
nem volt ez ám olyan öröm

ordítottam egy nagyot
a szusz mindenkibe belefagyott
de már begyógyult a köröm
és van nagy öröm

Meg akarok halni

mikor felvirradt a reggel
megbarátkoztam a hideggel
mert elmentél az éjjel
de nem bírom tovább ésszel

belehalok egyszer
gyomrom marja egy vegyszer
meg akarok halni
mert nem szeretnék egyedül maradni

Te vagy, aki kell nekem

egy szív érted dobog
nem tudom, hogy milyen dolog
de Te csak kineveted
és ebből áll az életed

ha nem vagy nálam
üres az egész házam
nincs nevetés, kacagás
csak egyfolytában marakodás

Németh Martin Gondolatok

Te vagy, aki kell nekem
aki után dobog szívem
nem engednélek el soha
de az élet mostoha

Újra jött egy szerelem

újra jött egy szerelem
értelmet kapott az életem
de ki a szerencsés
még nem tudom
de a versek által felkutatom

lesz öröm vigasság
ha kiderül az igazság
és a szerelem mindvégig itt volt
csak a szívem csücskében honolt

el se ment soha
ez egy nagy csoda
ott volt végig
beleivódva szívem csücskéig

cím nélkül

1
este ellöktél magadtól
arcod vörös volt a haragtól
de mi a baj nem tudom
és magamra haragszom

2
újra sötét van
én pedig a gyárban
ülök a gép mellett
az unalom lecsukja szememet

3
nem tudom mi a szép a jó
mert nem vagyok mindenható
szeretem azt amit más
ami nem bűbály vagy varázs

4
kezemben toll előttem papír
jobb kezem reá valamit ír
ez a valami egy vers
nem lágy hanem nyers

Németh Martin Gondolatok

5
táska húzta vállad
mikor hazafelé
tartottál egyedül
az iskolából
ekkor láttalak meg
te csak mentél tovább
nem zavart hogy nézlek
és levetkőztetlek
felém fordultál hirtelen
szemed a szememhez ért
és akkor már éreztem
éreztem a tüzet
mely szívemben feléled
s hozzád közelebb mentem...

felébredtem
és felkeltem
de nem tudod
hogy nincs hugod
mert meghúztam
és megúsztam
hogy a belem
és a fejem
összeérjen

7.
Ülnék veled szemben
Úgy mint két szerelmes
Kezed a kezemben

Soha ne váljunk elÉs arra kérlek még
Ne menj tőlem el.

Ne hagyj magamra
Gyere velem kislány
Vagy engedj utamra

Ha egyszer elválunk
Legyünk boldogokÉs egymást ne utáljuk.

Németh Martin Gondolatok

Butaság volt

butaság volt azt hinni
hogy szeretjük egymást
mert ez nem így van

kedvellek én
de nem szeretlek
hiába mondom
százszor egy nap
ha ez nem így van

te is így éreztél tegnap
mert megmondtad
megmondtad hogy hazudtál
becsaptál ugyanúgy
mint én téged

szeretném ha nem így volna
de ez az igazság
eltitkolni nem lehet
mert egyszer napvilágot lát

Nem örülnek

többezer ember vesz körül
de a munkának egy sem örül
nem így képzelték életüket
talán ez rontotta el kedvüket

félnapon át gürcölni
egyre kevesebbet aludni
talán ettől ingerültek
és szívből ezért nem örülnek

Volt idő...

volt idő mikor dőlt belőlem a szó
de ma már egy hang sem hagyja el szám
félek a megtorlástól
a kinevetéstől, a megvetéstől

szépet nem tudnék ma sem mondani
a rossz meg nem érdekel senkit
a rossz hír hozóját mindig is
a büszke bitófa várta

Németh Martin Gondolatok

ma meggondolom mit adok másnak
és mit hagyok magamnak
ma másé lesz a finom falat
én meg rághatom a falat

Unalmam szülöttei

valamikor ez hivatás volt
de már csak egy hobbi
mellyel az ember elüti
élete unalmas perceit

ma csak unalomból ír az ember
mert ebből nem él meg
ma csak szórakoztat a verssel
de volt idő mikor ez volt minden

mindenki szeretett volna írni
vagy valamit tovább adni
de nem tudott
ma pedig minden kerül egy könyvbe

Messzire megyek

messzire megyek
de nem engednek

messzire megyek
de visszanézek

és ha visszanézek
gyötörnek az emlékek

Adj hálát

sötét az éjszaka
és kihalt az utca
mert ma már mindenki
akar üneppelni
de olyan csendesen
ahogy eddig soha sem

ilyenkor otthon kell hogy szépen ünnepelj
adj hálát mindenért
barátért, életért
s örülj hogy még élsz
és anyáddal beszélsz

Németh Martin Gondolatok

van aki nem láthatja
hogyan örül anyja
de ő hálát ad még
hogy nincs itt a vég

Leszállt az éjszaka

leszállt az éjszaka
a sötétség napszaka
aki rosszat akar
az most rohan

becsukott sok üzlet
ő kézbe vett egy követ
a kirakatba dobta
és a pénzt ellopta

alszik a parkoló
de éber az autórabló
aki biztonságban érzi magát
és elköti a legszebb verdát

ha véletlen kint sétál egy leányzó
akkor éber már az erőszakoló
és meghúzza az áldozatot
de nem érez bűntudatot
leszállt az éjszaka
a sötétség napszaka
aki rosszat akar
az most rohan

Velünk nőtt fel

az emberek nem olvasnak
verseket régi verseket
nem olvassák azt
ami igazán szép

kihalt szívükből a
romantika a szerelem
mindenki csak rohan
keresi önmagát

mindenki csak rohan
neki ezeregy falnak
de nem csodálják meg azt
ami ezredek óta él

Németh Martin Gondolatok

a vers velünk nőtt fel
s mára talán meghalt
mert senki sem áll le
elolvasni egy verset

Hirtelen csapok le

csendben lopózom
hogy ne halld meg léptem
s hirtelen csapok le rád
nagyon csendben

nem hallja meg senki
éles sikoltásod
s nem segít rajtad
az izmos barátod

Tőled kaptam

rengeteg nap tűnt tova
s nem gondoltam rád soha
de jött ez a szép álom
s többé sajnos meg nem állom
hogy rád ne gondoljak

gondolok én már szívesen
Te jutsz eszembe betegen
ha fekszem pihe-puha ágyamban
s testem majd el ég a lázban
melyet tőled kaptam
tőled kaptam a szerelmet
amit a szívem keresett
de ma már nem vagy mellettem
amit kerestem elvesztettem
de remélem nem örökre

Még nem késő

ezerszer láttalak
az utcán sétálni
és valamin nagyon
gondolkodni

mi volt töprengésed tárgya
azt sajnos nem tudhatom
de egyet mégis tudok
hogy nem én vagyok

Németh Martin Gondolatok

akkor nem láttál még
s nem is ismertél
de tudtam még nem késő

egyszer szemed szememhez ér
kezed kezemhez kúszik
s többé nem válunk el

Álmom lesz

szívem kalapál
ha közel jössz hozzám
s remegni kezdek
ha karod karomhoz ér
térdeim harangá változnak
s kocognak a csotjaim
ha arra kérsz óvatosan
hogy csókoljam ajkaid

becsukom szemem
és úgy csókollak
hogy álmom lesz ez a perc
a magányos éjszakán

Egy bók

amikor tested fölé hajoltam
s hirtelen ajkadra csókot adtam
attól féltem olyan nagyon
hogy megöl Téged a fájdalom

számomra csak egy puszta csók
számodra lehet hogy egy bók
de az is lehet hogy egy tőr
mely szíveket összetör

összerezzentem, s futottam volna
mint egy ártatlan gyáva nyúl
kezed kezemhez ért

és a szemed bánatosan kért
arra kért hogy maradjak
s egész nap neked bókoljak

Németh Martin Gondolatok

Futok utánad

úgy futok utánad
arra nincs bocsánat
de utánnad futok
mert szerelmes vagyok

én futok utánnad
mert imádom hajad
mely olyan fekete
mint az éj sötétje

tetszik nékem hangod
és az édes csókod
mellyel csókolod szám
édes drága Zsuzsám

Egy szerelmes lány

van egy szerelmes lány
ki olyan mint egy bárány
s a szíve nagyon
szerelmes ezt én mondom

szerelmes ám bele
a világnak fele
s Ő is szereti
ha egy fiú szereti

nem bánja Ő azt sem
ha nincs köztük szerelem
elég csak szeretet
s már mindenkit szeret

Varázsolsz

vörös hajad mint a naplemente
úgy világít minden este
karcsú tested és nagy szíved
betölti a kék eget

sötét árnyékomból napot
oroszlánból galambot
varázsolsz léteddel
s tiszta szíveddel

eddig bátor voltam
eddig erős voltam

Németh Martin Gondolatok

de már megváltoztam
és hűvé váltam

vörös hajad mint a naplemente
úgy világít minden este
karcsú tested és nagy szíved
betölti a kék eget

Te új reményt hoztál nekem
és meglágyítottad szívem
mikor még kőburok volt rajta
és szőr borította

nem tudtam én szeretni
s nem tudtam nevetni
de aztán jöttél Te
mint a naplemente
vidámabb lett az élet
s láttam minden szépet
és többé nem vagyok szomorú

A nagy változás

Viktória a neve
sötétkék a szeme
szőke a haja
csodaszép az alakja

első perctől szeretem
tudom Ő kell nekem
ha tudna engem szeretni
megtudna változtatni

neki adnám életem
neki adnám mindenem
Ő uralkodna szívemen
mert Ő volna minden kincsem

nem rég történt valami
amiért képes volt változni
undok lett velem
de lehet hogy ez az én vétkem

én csak szertni akartam
de megváltoztattam
rossz felé fordult
és másba bolondult

Németh Martin Gondolatok

volt idő mikor velem nevetett
és barátként szeretett
de beállt a nagy változás
s lett sorsom átkozódás

nem tudok békésen aludni
folyton arra gondolok
hogy nem tudok mást szeretni
és egyedül nem boldogulok

Ha közel jösz

izzadni kezd tenyerem
s dadogni kezdek
ha közel jösz hozzám
elfelejtem nevem és nemem
de mindez azért
mert szerelmes lettem

szerelmes egy lányba
akit egyszer láttam
szavát nem értem
de ilyen a szerelem
két fiatal ölelkezik
és szereti egymást
nem kellenek szavak
elég egy mozdulat
egy pillantás

egymástól nem várnak semmit
csak adni akarnak
csókot ölelést

AIDS

Add a kezed, mert
Ismerősöd lehet
Doktor, elnök vagy munkás, de
Senki sem menekül.

Az AIDS
Ismerős ismeretlen
De nem figyel
Senki sem rá, míg meg nem jön.

Németh Martin Gondolatok

Dalolják dalunkat

A madarak csiripelnek
s dalolják dalunkat
hogy eszünkbe jusson
a rég elmúló pillanat

külön utakon vitt a sors
de most összehozott újra
arra kérlek kedvesem
ne tűnjél el újra

bogarak zümmögnek
s dalolják dalunkat
amerre az utad visz
virágok nyíljanak

Van egy lány

van egy lány ki csak értem él
és vigaszt csak tőlem remél
s hallja szívemnek hangját
tudja lelkem titkos vágyát

Még mindig szeretlek

még mindig szeretlek
hiába a távolság
hiába ez a butaság
hogy látni sem akarsz
még mindig szeretlek
pedig már két napja annak
hogy nem láttalak
s illatod nem szívtam

még mindig tied
szívemben a szoba
melynek falára
a Te képed van ragasztva

a szívem rólad álmodik
s utánad vágyakozik
mert az érzés nem tud
s nem fog kialudni

Te leszel az
akire gondolni lesz jó

Németh Martin Gondolatok

s akinek a képét látni fogom
életem végéig

Maradj még itt velem

maradj még itt velem
hogy ne legyek szomorú
s ne dúljon bennem
az ősrégi háború

száz év lesz minden perc
melyet nélkülem töltesz
s én csak harcolok
mert oly szomorú vagyok

maradj még itt velem
Kedvesem Szerelmem
s álmodjál velem
és Tied lesz a szívem

száz év lesz minden perc
melyet nélkülem töltesz
s én már meghalok
mert boldogtalan vagyok

Nem fájna a szívem

bárcsak a megáradt folyó
apadni kezdene
s minden menne
ahogy eddig

nem izgatna fel
egy csodaszép lány
s nem volnék szerelmes
és nem fájna a szívem

Ne felejts!

Ne felejts el
soha engem
hisz szerelem
gyúlt szívemben
egy lány iránt
aki Te vagy
kit kerestem
sok éven át

Németh Martin Gondolatok

elmentél már
de ne felejts
egy fiút
kit egy nyári
nap húzott hozzád
ki szerelmes
lett lelkedbe
és testedbe

ne felejtsd el
azt az órát
azt a percet
mikor jó volt
együtt lenni
csókolózni
szeretkezni

Hiányzol

még nem telt el sok nap
de azon kaptam rajta magam
hogy csak rád gondolok

nem mentél el
tudom jól
de még sem vagy mellettem
és nem tudom
mi van veled

a szívem bizsereg
a gondolatom csak
körülötted jár

Ültünk a buszban

ültünk a buszban
kezed a kezemben
hozzám dőltél
én átkaroltalak
csak azért imádkoztam
hogy álljon meg az idő
ne menjen tovább
ez a csodás pillanat

ekkor vettem észre
hogy a szívem bizsereg
ami a szerelem jele
beléd zúgtam fülig

Németh Martin Gondolatok

de gyáva voltam
és ezért nem mondtam

de az idő nem állt meg
és a pillanat tovább röppent
mi tovább ültünk a buszban
és közeledett a végállomás
Te elhúzódtál és felvetted
azt a kabátot melyben
megismertük egymást

Két hónapos szerelem

két hónappal ezelőtt
azt sem tudtam
ki is vagy
de ahogy megláttalak
már is tudtam
ez a lány kell nekem

selymes bőre
csillogó szeme
ez az mire vágyok én
de akkor nem gondoltuk volna
hogy ilyen rövid lesz
a mi időnk

elmúlt a két hónap
elmúlt a szerelem
nincs köztünk többé semmi más
csak egyszerű barátság

A tűz

már rég nem láttalak
de szívemben ég még a tűz
és folyton csak utánnad űz

nincs egy nyugodt percem
mert Te jársz fejemben
s lángol a szívem

utánnad sóvárgok csendben
s ég bennem a tűz
mely teljesen elemészt

Németh Martin Gondolatok

Az öreg néninek

ez egy vers
ami nyers
nem szól senkinek
csak az öreg néninek

aki minket kukkol
de újjal elő nem rukkol
mindig csak a panasz
ez a nyanya nagyon ravasz

Néha többet tud

Sokan azt hiszik
Hogy sokra viszik
Ha tanulnak

De ha tanulnak
Nem dolgoznakÉs semmilyük sincs

Nincs pénzük
Csak ha anyuci ad
Vagy az apucitól kap

Sajátkezűleg nem tett
Le az asztalra semmit
Csak a tankönyveit

Néha többet tud az
Aki nem tanult iskolában
Mert azt az élet formálta

Jaj, ne sírjatok

Jaj, ne sírjatok
Drága asszonyok,
Mert nehéz a női könnyÉs nem tűrheti a közöny

Ha síró nőt látok
Az számomra átok
Mert kővé dermedt szívem
Hirtelen lágyul meg

Ha síró nőt látok
Annak a mosolyára vágyok

Németh Martin Gondolatok

És szeretném boldognak látni
Nem pedig búsan zokogni.

Anna

Egésznap rád gondolok
Este mikor otthon vagyok
Az ágyamban fekszem
Anna rólad álmodok

Te biztos nem is gondolsz rám
Soha nem álmodsz velem
Szeretsz egyáltalán
Vagy tán nem is látsz

Kérlek szépen szeress
Arra kérlek szeress már most
Egész nap rád gondolokÉs éjjel rólad álmodok

Ülök az íróasztalnál

Ülök az íróasztalnál
És hagyom, vigyen a képzelet,
Hogy lássak valótlan képeket,
Melyek igazak nem lesznek.

Ülök az íróasztalnál,
Előttem papír és leírom,
Nektek elmondom,
Merre visz a képzelet:

Látok fákat, hatalmas mezőt,
És egy utat, rajta átszelőt.
Látok kék eget és egy Napot,
Felettem elszálló repülőt, hatot.

Látok hatalmas állatot
És érzek hatalmas bánatot,
De ha ezt elhiszed, bánhatod,
Mert e világot Te nem láthatod.

Az alvás

Egy vadregényes táj,
Az ottlét mindenkinek fáj,
De újraélné akár százszor,
És meghalna újra meg újra valahányszor.

Németh Martin Gondolatok

Senki sem sejti, nem tudja,
Mi volna, ha tényleg meghalna.
Mindenki egy kis színész,
A maga nemében bűvész.

Mindenki egy kis Messiás,
Mert vár rá feltámadás
És minden reggel az újrakezdés,
Ami elég nagy szenvedés.

Minden este meghalunk,
Amikor elalszunk,
Mert nem érzékelönk mást,
Csak reggel a feltámadást.

Újra megszállt

Nem tudom, mi történt,
De újra jött az érzés,
Hogy írjak, mondjak.

Újra tollat ragadtam,
És jön a rengeteg szó,
Ami egy kicsit jó.

Éjfél van már,
Mindenki alszik,
De én csak írok és írok.

Mintjha valaki vezetné a tollat,
Egy olyan, aki mondana sokat,
De már nem mondhat semmit.

Megszállt újra az ihlet,
Az a névtelen,
Mely nekem csak gondolat.

Már kezdek fáradni,
És le is kéne feküdni
Pár órát aludni.

Ki volt első tanítóm?

Ki is volt első tanítóm?
Talán az anyám,
aki menni, járni,
enni, inni tanított?

Németh Martin Gondolatok

Vagy egy tanárnőm,
aki írni, betűt vetni,
olvasni és tanulni
tanított?

Vagy az, aki számolni,
képleteket mutatott,
s megtanította,
miből áll a világ.

Ki is volt első tanítóm?
Szerintem az,
aki élni tanított,
s megállni lábamon.

Köszönöm, anyám,
hogy neveltél,
és nevettél vicceimen,
de már egyedül is megélek.

Indulni

Indulni
soha senkinek sincs semmi kedve
mert deformált utakon
egyedül elindulni nehéz.

Nem fontos,
ha hazádban egyedül indulsz,
de deformált utakon
a világban nem jutsz messzire
egyedül.

Ha egyedül indulsz el
elunod magad
és egész életed,
hidd el.

Csak álom volt

Üldözött
egy csuklyás alak,
kezében sarló.

Közelebb
ért hozzám,
felém dobta,

Németh Martin Gondolatok

és azt hittem,
itt a vége,
meghalok,

de rájöttem reggel,
hogy csak álom volt.

Ismét találkoztunk

Ma találkoztunk ismét,
s láttam a szép szemét,
mely felém kacsintott tán
azon a szép éjszakán.

Eljött az ősz.

Eljött az ősz,
eljött újra,
kinyílt már az őszirózsa,
s hullanak a levelek
és búsulnak a gyerekek.

A remény szívünkben él,
s talán elmúlik a tél,
újra jön majd tavasz
és újra jön a nyár,
és újra jön a dalos madár
és szerelmes a kamasz.

A szavak

A szavak
megbolondítanak,
de ezek nélkül
már nem élünk.

A szavak
egyre fontosabbak,
hisz nélkülük
már nem élünk.

A szavak
fontosak nekünk,
mert nélkülük
egymást nem értjük.

Németh Martin Gondolatok

Ne add fel.

Ne add fel,
hisz a remény
hal meg
utoljára.

Amíg csak
levegőt szívsz,
abban reménykedsz,
hogy elkerül a halál.

Amíg dolgozni tudsz,
reménykedsz abban,
hogy nem halsz éhen,
s tudsz mit inni.

Amíg ajkad szóra nyílik,
rimánkodsz,
s Istent arra kéred,
hogy elsőnek téged mentsen.

Soha ne add fel,
mert amit ma nem érsz el,
lehet hogy holnap reggel
sikerül elérned.

Ha más vagy

Ha nem vagy elég szép,
s nem jó frizurád,
akkor te már rossz vagy,
s mindenki utál.

Ha egy kicsit más vagy,
nem vallod, mint ők,
már is kinevetnek
a csoda-csinos nők.

Próbálnék

Próbálnék szeretni.
Próbálnék nevetni,
de engem senki sem szeret,
s velem senki sem nevet.

Próbálnék örülni,
ismét boldog lenni,

Németh Martin Gondolatok

de nekem senki sem örül,
arcomra mosoly nem kerül.

Próbálnék szeretni
és verseket írni,
de engem senki sem szeret,
s nem olvasnak verseket.

A köd

Köd szállt le a városra.
Köd szállt le az utcára,
s beborít fűket-fákat
és a szürke utcákat.

Beborít minden embert,
aki az utcán járt-kelt.
Beborít majd engemet,
beborítja testemet.

Mikor száll fel – nem tudni.
Nem lehet mást – csak unni
ezt a nagy szürkeséget,
mely beborítja a mindenséget.

Elhagytak

Nem tudom,
mire gondoljak.
Nevessek,
egy kicsit sírjak?

Elhagytak
a barátaim,
de már nem
folynak könnyeim.

Elhagyott
a szép szeretőm,
de még nem
nedves a zsebkendőm.

Nincsen már,
ki mellém állna
és néha
csak átkarolna.

Németh Martin Gondolatok

Eljött a május

Szőke hajad fújja a szél,
szemedben kikelet kél.
Eljön egyszer a május
és szerelmes leszel,
mint megannyi lány,
de nem nézel rám,
mert tudod,
megfájdul a szívem,
ha nem engem választasz,
de Te tudod ki kell neked,
de Te rontod el életed.

Nehéz elfelejteni

Nehéz elfelejteni azt,
aki jó volt hozzád
és már csak ott él,
ott a szívedben.
Nehéz magad túltenni azon,
hogy már nincs
és nem nevet rád.

Nem látod többé
csábító mosolyát,
azokat a szemeket,
melyekkel rád nevetett,
melyekkel azt súgta,
hogy még mindig szeret.

Kinéztem az ablakon

Egy gyönyörű szép hajnalon
Kinéztem az ablakon,
S megláttalak tégedet,
Ahogy a Nap rád nevet.

Megtetszettél, de azonnal,
S létrejött a vonal,
Mely szíveket összekapcsol,
De testnek nem parancsol.

Egy gyönyörű szép hajnalon
Kinéztem az ablakon,
S megtörtént ez az eset,
Elraboltad szívemet.

Németh Martin Gondolatok

Rég kialudt

Amikor először láttalak,
Megfogott engem valami,
S ez a valami Te vagy.

Beléd szerettem talán?
Oh, nem hiszem,
Hiszen már rég kialudt
Szívemben a láng.

Amikor közelebb
Mentem hozzád
Éreztem valamit.

Ez a valami
A szerelem szele volt,
Ami szíven talált.

Már egy hete

Már egy hete annak,
Hogy nem láttalak,
S nem éreztem
Finom illatod.

Már egy hete annak,
Hogy nem szólsz hozzám.
Már egy hete annak,
Hogy nem néztél felém.

Múlnak az évek

Múlnak az évek,
De ha nem teszünk semmit,
Ami ránk emlékeztet,
Akkor hiába éltünk
Mint hal a vízben.

Elmúlunk csendben,
Elmúlunk gyorsan,
De senki sem fogja tudni,
Hogy itt jártunk,
Hogy itt voltunk.

Németh Martin Gondolatok

Miért? Szólj!

Miért ez a csend?
Miért nem szólsz már?
Miért vársz még rám?

Én nem szólok még.
Szólj elsőnek Te.
Szólj, mert megveszek!

Szavadra vágyom,
Mint költő az ihletre.
Nem szólsz.
Tán haragszol?
Nem hiszem én azt,
Hisz Te nem tudsz haragudni.

Háború a Földön

Háború dúl a Földön
Ki kezdte el az nem fontos
Mikor lesz vége
Senki sem sejti

Kitört mert két buta
Önző ember
Többet akart
Többet mint kapott

Ropognak a fegyverek
Eltűnnek az emberek
Vérbe fagyva a földön
Fekszik egy százados

Egy képről…

Azt sem tudom, hogy ki vagy,
De jelenléted hidegen nem hagy.
Kíváncsi vagyok, hogy ki lehetsz,
És ki után is mehetsz.

Sál takarja el arcodat
És azt a pisze orrodat.
Sapka fedi be hajad.
Így csak te takartad el magad.

Talán hideg volt,
Azért öltöztél így,

Németh Martin Gondolatok

De csak másnap vettelek észre,
Amikor ránéztem erre a képre.

Ülök a gép előtt

Itt ülök a gép előt,
De semmi sem jut eszembe,
Amit írhatnék,
Amit tovább adhatnék.

Itt ülök a gép előtt,
Ütöm a billentyűket,
De semmi érthető
Nem jelenik meg.

Kiürültem talán?
Elfogyott, amit mondhatnék?
Nincs már, amit adhatnék
Az embereknek?

Itt ülök a gép előtt,
És hirtelen egy látomás
Tör elő vadul,
Így talán még nincs vége.

Haldoklásom

Odajöttek hozzám,
Kezük zsebükben pihent,
De hirtelen kirántották onnan,
Másra már nem emlékszem,
Csak arra, hogy bomba robban.

Felrobbant a bomba,
S én elterültem a földön
Véres arccal, roncsolt testtel,
S a sarokban lévő kamera
Haldoklásom közben vett fel.

Ott feküdtem a földön,
Lepörgött szemem előtt
Minden egyes tettem,
Még a gonoszság is,
Amit mással tettem.

Németh Martin Gondolatok

Nem tettem semmit rosszat.

Azt hiszed jobb nálam,
Mert nekem nincsen házam?
Azt hiszed jobbat tettél,
Amikor otthonról elmentél?

Nem vagy te jobb nálam,
Mert nekem van egy váram.
Nem tettél te sem jobbat,
Mert nem tettem semmit rosszat.

Szabadok vagyunk

Mindenki mondhat, amit csak akar,
A végén pedig koponyát vakar,
Mert megbántott valakit,
Akitől akart valamit.

Mindenki szabad ember,
Szabadon bárkit megver,
És büntetést nem kap,
Mert büntetést nem szab
Rá az öregedő bíró,
Az egyetlen hatalommal bíró.

Lophatunk bármit,
Ölhetünk bárkit,
De vigyázzunk, hogy sok legyen
Egy nyílt-rejtett helyen.

Nincs visszaút

Azt hiszed minden így van jól,
Pedig legbelül érzed,
Hogy valami hibázik,
De már nem fog a féked.

Megállítanád a folyamot,
Megfordítanád,
De nem tudod,
Így haladsz tovább.

Magával ragadt a tömeg,
Azt mondod-csinálod,
Amit beléd diktáltak,
Felemelt karral hadonászol.

Németh Martin Gondolatok

Már egy vagy közülük,
Már nincs visszaút,
Már velük kell tartanod,
S csinálni az iszonyút.

Itt a tavasz

Kezd melegedni kint,
És a gyerekek játszani indulnak,
Anyukájuk féltve tekint rájuk,
Néha oda kiált nekik valamit.

Nem hallom, mert messze vagyok,
Nem kérdezem meg tőlük,
Mert tapintatlan sem vagyok,
Így tudatlanul nézem tovább.

Az egyik elesett,
Az összes anyuka köré gyűlt,
Felemelik, forgatják,
Mintha játék baba lenne csak.

Az egyik anyuka csókot lehel
Fia rémült arcocskájára,
Aztán ölben viszi haza.

Egy öngyilkos lány

Beszélgettem egy lánnyal,
Aki sok mindent mondott.
Mondta, hogy mit szeretne tenni.
Mondta, hogy véget akar vetni
Saját kézzel az életének.

Hiába próbáltam lebeszélni,
Mert makacs fajta,
És másra soha sem hallgat,
A szavaimra is csak bólogat.

Sajnáltam. Szerettem.
Másnap olvastam róla egy lapban,
És egy hét múlva levelet kaptam.

A feladó ő volt,
Még mikor élt.

Felbontottam. Egy rózsaszirom
Hullott le a poros földre.

Németh Martin Gondolatok

A levélben bocsánatot kért,
És elbúcsúzott.

Könnyek csordultak ki szememből,
A szívem összeszorult,
És mindig emlékezni fogok rá,
Mert igaz barátom volt ő mindig.

Csak Ő tehet róla

Buta vagyok, hogy hiszek neki
Hisz ott ver át, ahol csak tud.
Nem akarom elhinni,
Amit bűnbánón mond,
de megesik rajta a szívem.

Nincs senkije,
Aki szeretni akarná.
Nincs senkije,
Aki átölelné.

Nincs senki,
Aki jó szót mondana róla,
De magának köszönheti,
Hiszen csak Ő tehet róla.

Árva az emberek közt

Nem tudom miért megy ez így,
Miért van annyi gondom,
De ezt másnak el nem mondom.

Nem tud róla senki,
Mert nem figyelnek rám
Az emberek sem az anyám.

Árván ülök most is otthon,
Mindenki gürcöl,
Kergeti önmagát.

A kutya sétálna

A kutya a széken ül,
És onnan figyel,
Tőlem függ az élete,
De nem akarok
Tudomást venni róla.

2008. március 7.

Németh Martin Gondolatok

Rázza a farát,
Mint egy hűséges barát,
Aki akar valamit.
Talán lemenne
A hűvös rétre szaladni,
Vagy dolgát végezni,
De nekem nincs kedvem
Mozdulni sem.
Tudom, hogy nem
Kerülhetem ki a sétát,
Vagy később takaríthatom
A kutya ronda, büdös piszkát.

2008. március 7.

Megismertem egy lányt

A munkáhelyemen megláttam egy lányt,
Aki szép volt és csinos.
Tudom, nem hozzám való,
És barátja is van,
Aki a magányos éjszakán
Közelbújik hozzá.

Felmelegíti az ágyat,
Mielőtt a lány lefeküdne,
És reggel a kávét az ágyba viszi.

Nem rég ismertem meg,
De már lemondtam róla,
Mert tűzoltó a barátja.

Én meg csak egy punnyadt testű,
Gyenge férfi vagyok,
Aki még szeretni sem tud igazán.

2008. március 7.

Már délután aludtam

Mindenki alszik,
A házban síri csönd honol,
Csak én vagyok fent.
Nem tudok aludni,
Mert délután már pihentem,
Pedig munkába se mentem.

Nem akarok felébreszteni senkit,
Ezért nem csinálok inkább semmit.
2008. március 9.

Németh Martin Gondolatok

Mese – vers

Egyszer egy délután
Ültem otthon bután,
Aztán eszembe jutott egy versike,
De nem tudom, hogy tetszik-e.

Egy királynő
A főszereplő,
S van benne egy nemes is,
Aki talán nevet is.

Szerelmesek.
A nemesek
Ezt el nem nézik,
A nemestől el nem tűrik.

Életük csupa bonyodalom,
És hanyatlik a birodalom.
A nemesek harcolnak
És a gonoszak elbuknak.

Győz a szerelem,
Ezt már én is szeretem,
Mert a vége jó lesz,
És mindenki jót tesz.

2008. március 13.

Félek a kudarctól

Mindenki bolondnak hisz,
Hogy ilyen verseket írok,
De mást sajnos nem bírok.

Nem tudok regényt írni,
Mert a végét lehetetlen,
És nem akarom kivárni.

Írnék én hosszabb dolgot is,
De a második oldalnál megakadok
És tovább menni nem akarok.

Lehetnék már híres író,
Rengeteg díjjal bíró,
De félek a kudarctól.

2008. március 13.

Németh Martin Gondolatok

Nyugtatót vettem be

Ültem lenn a parkban,
Gondolatok cikáztak fejemben,
Sorbarakni nem tudtam,
Így majdnem megbolondultam.

Szerelem. Bánat. Öröm.
Tenyérbe mártott köröm.
Aztán rendeződött minden,
Mert a nyugtatót bevettem.

2008. március 13.

Ha tudnád, hogy néha mit élek át!

Ha tudnád, hogy néha mit élek át,
Akkor nem tetéznéd butasággal,
Akkor talán engem is figyelembe vennél,
És nélkülem sehova se mennél.

2008. március 17.

Halálközeli élmény

Megfordultam,
És hirtelen egy képet láttam,
Mely engem ábrázolt.
Éppen a földre hulltam,
De fájdalmat nem éreztem,
Mert már nem lélegeztem.
Nem tudtam,
Hogy így élem meg
Életem első halálát,
Létemnek egy állomását.

2008. március 17.

Fura dolog

Fura dolog történt ma
Brigitta mondta,
A szívem szorult össze,
Mikor kicsordult a könnye.

Elvesztette babáját,
Mely teste része volt,
De már sajnos csak lelkén
Egy hatalmas holt folt.

Németh Martin Gondolatok
Egy lánynak szörnyű lecke,
Mikor görcsöl a teste,
És elveszti hitét,
Mikor tartja gyermeke
Mozdulatlan testét.
Szinte még fejletlen,
Görcsös hús-cafat,
De már nevét is tudja,
S mikor senki sem látja
A szélbe súgja.
2008. március 21.
Itt a net
Itt egy hálózat,
Mely mindent körül vesz
Sokan nem ismerik
És nem is merik
Kipróbálni.
Sátán műve,
Mondja a pap,
Aki ezért pénzt kap,
De ő vetkőzik egy
Titkos weboldalon.
Jó lehetőség
Mondja egy üzletember,
Aki sokakat átver,
És ebből lesz neki haszna.
Nem tetszik
Sok verset írtam,
De mind kidobtam,
Mert gyáva voltam.
Nem hittem benne,
Másnak tetszene,
Amit leírtam.
De kinek tetszik,
Ha lány lefekszik
és sír párnáján?
De kinek tetszik,
Ha ő vetkőzik
44

Németh Martin Gondolatok

És káromkodik?

És kinek tetszik
Ha panaszkodik
Egy érett férfi?

Bizony nem tetszik!
Nekem sem tetszik,
De mégis panaszkodom.

2008. március 29.

Soha nem fogom fel

Soha nem fogom felfogni,
Mitől lesz képes megölni
Egy ember azt, akivel él.

Soha nem fogom felfogni,
Hogy mitől könnyebb emelni
Egy kést, mint csak a hangunkat.

2008. Április 5.

Mona

Soha sem láttalak
De mindig vártalak
Vártalak szobámban
A gép előtt ülve
A kávé kihűlve
Pihen a csészémben
Oly sokat beszélünk
Gondokat cserélünk
Hogy a kávé kihűlt

2008. április 5.

Ez vagyok én

Hangosan szól a zene,
A fejem fájdul bele,
De ez a kedvenc számom,
A fejfájást kibírom.

Azt mondják irigy vagyok,
Mert másnak nem adok
Oda semmit sajnos,
De nem vagyok milliomos.

2008. április 5.

Németh Martin Gondolatok

Jegyzetek

1.
,
Azt sem tudom,
Ki vagyok,
Vagy mit is
Akarok.

2.
,
Élek ma még,
Vagy talán
Nevetek más
Nagy baján.
3.
,
Jó lenne tán,
Ha lenne
Az embernek
Sok pénze?

2008. április 15.

Ideje lenne

Ki ismer igazán?
Anyám sem talán,
Mert oly sokat
Titkolok el már.

Ideje lenne
Igazat mondani
És minden rosszat
Bevallani.

Ha mindent
Elmondok valakinek,
Akkor tovább
Élni már minek.

2008. április 15.

Kedves Németh Martin!
Elolvastam a mellékelt -- mintegy ötvenöt oldalnyi -- versét, és hosszasan gondolkoztam, meg hümmöggtem és ajjajoztam ... Végül Arany János "sietett" a segítségemre, aki egyszer azt találta mondani, hogy " A nyelvész urak jobban tudják, mi a helyes, a költő jobban érzi." Vagyis az író, a költő a saját élő nyelvi leleményével teremt új képet, új szókapcsolatot -- fordulatot (hogy a nyelvész majd -- a szaktudása alapján -- utóbb elmondhassa véleményét a nyelvalakítás eredményéről...) Nos, sajnos éppen az izgalmas költői kifejezésmód az, ami a "Gondolatok" címmel összefogott ötvenöt oldalnyi szövegben csupán nagyon halvány nyomokban jelenik meg.
Nem is tudom, mikor esett le, hogy minden sávban ugyanaz visszhangzik, hogy lényegében mindegyik vers ugyanarról szól. Mert van egy csomó jópofa és ütős cím, de azután jön a szerelmes világfájdalom, megspékelve némi közhelyes társadalomkritikával. Szerény szókincs (kedvenc és legtöbbet használt szava a "nem"), hétköznapi, agyonhasznált képszerűség, híg bölcselkedések, mára kiüresedett szólamok, fordulatok ismételgetése ... Szerintem a felvetett témákban sokkal több van, mint amit papírra vetett. És most nem még két-három plusz versszakra gondolok, hanem ingergazdag gondolatokra, egy-egy megfogalmazásban apróságokra, nüansznyi megjelenítésekre, igazi, téttel bíró konfliktusokra, groteszkre ... mit tudom én! Számomra verset olvasni nagyszerű szellemi kaland. Az egyforma, mélabús, szentimentális és modoros "Gondolatok" valahogy nem késztetnek kalandozásra. De -- és ezt még egyszer hangsúlyozom -- a lehetőség adott, hogy egy részük verssé érjen! S amit még minden alkalommal elismételek: a vers legtöbbször nem úgy születik, hogy az ihletett költő felkancsalít az égre vagy a plafonra, megrágja a tolla hegyét vagy az egerét, és máris ömlik belőle a perfekt líra! A versformába öntött gondolatot csiszolgatni szokták, eldolgozgatnak vele, minden egyes szóval és sorral külön-külön. Jó munkát kívánva Eörsi István gondolatával búcsúznék, aki ugyan Halász Péternek és színházának címezte anno, de valójában "alkalmazott világlátás": " A szabad Emberről. A belső szabadság állapota csak fokonként érhető el. Először az igény támad fel, hogy saját törvényeinket kövessük. A szabadság első stádiumában az ember valódi szükségleteit kutatja, megpróbál eltávolodni a konvencionális elvárásoktól. Azután, amikor megindul valódi szükségletei útján, rendszerint agresszíven és provokatívan próbálja érvényre juttatni magát. A harmadik stádiumban jut el az ember oda, hogy a pátosztalaság pátoszával teszi, amit az énje sugall, viselkedés helyett létezést nyújt."
Üdvözlettel: M. Csepécz Szilvia