SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Puszér Zsuzsa verse (mentor: Csapody Kinga)

Kan dal(ló)

Kan dal(ló)

Lecsúszott a textil
Csupasz vállam szeplői mosolyognak.
Rád pillantok
Szinte égsz, lángod nyelve simogat.
Eléd kuporodom
Hagyom, hogy kényeztess, egy kicsit, még!
Lehúzza szemem az álom
Érezlek, hallak, kereslek.
Szabadon úszom
Buborékok ízes csokrában.
Pilláim emelkednek
Pupillám összeszűkül fényedtől.
Felkelek, vizet hozok,
És leöntelek.

Hajlam

Acélosan simogat,
Lehelete libabőrt csal karomra,
Mint ezer tűszúrás.
Összerezzen a fény,
Megtörik rajta,
Egyszerre simogat és sebez.
Hideg, bár nem hiszem, hogy árthat,
Hisz eddig is itt volt, velem:
Kuporgott kezemben, elvarázsolt,
Húsomba égett.
Heget hagyna, vagy lyukat,
Mazsolából épített kutat.
Nincs kétség, csak féltés,
Tünékeny naiv gondolat.
S mint vonót a húron
Lassan húzom, és a méz kicsordul.
Élek.

Ars poetica (vagy valami hasonló)

Nem tudom.
Nem akarom feladni.

Édesebbek,
Sósabbak jó volna eldobni.

Kékek,
Azok elfelednek.

Még kell,
Kell, hogy szóljak.

Nyílnak,
Hervadnak gondolatok.

Pecsétek.
Karok, hajcsattok.

Nem tudom.
Nem akarom tudni.

Takarja,
Nem akarja látni.

Lebegek,
Beesek elé.

Nem tudom,
Nem fogom eldobni.

Kimond,
Beszél, repül a szó.

Felhő,
Erdő, mákos rétes.

Színtelen
Szagtalan, mivé lesz?

(jó a cim)
Lecsúszott a textil

(ha itt nincs írásjel, akkor a vers további részében sem kellene, hogy kitedd a sorok végére. Szóval vagy itt is, vagy a további ilyen szerkezetű sorokhoz sem)

Csupasz vállam

(halmozás, kicsit körülményessé teszi, elég lenne úgy, hogy "szeplőim mosolyognak")

szeplői mosolyognak.
Rád pillantok
Szinte

(nem kell a "szinte", nélküle is elég)

égsz, lángod nyelve simogat.
Eléd kuporodom
Hagyom, hogy kényeztess, egy kicsit, még!

(Próbáljuk elképzelni;-) ezt az erotikus kis életképet: ha te kuporodsz elé, de ő kényeztet, hogy is van ez?)

(a kiszólás (legalábbis a felkiáltó jel erre utal) itt törést okoz, én kihúznám)

Lehúzza szemem az álom

(kényeztetés közben álom? bealszol?)

Érezlek, hallak, kereslek.
Szabadon úszom
Buborékok

(buborékoknak nincs csokra, ízes csokor-idegen a kifejezés, ide vm más kéne, ami kifejezi azt a lebegést- csokorban amúgy sem lehet úszni)

ízes csokrában.
Pilláim emelkednek
Pupillám összeszűkül fényedtől.
Felkelek, vizet hozok,
És

(utolsó sornak erősebb "és" nélkül

leöntelek.)

Hajlam

(Itt viszont a cím nem fejezi ki, adja vissza azt a hangulatot, szitut amit leírsz. Mire van hajlam?)

Acélosan simogat,
Lehelete libabőrt csal karomra,

Mint ezer tűszúrás.
Összerezzen a fény,
Megtörik rajta,
Egyszerre simogat és sebez.
Hideg, bár nem hiszem, hogy árthat,
Hisz eddig is itt volt, velem:
Kuporgott kezemben, elvarázsolt,
Húsomba égett.
Heget hagyna, vagy lyukat,
Mazsolából épített kutat.

(jó! Ez eredeti kép-jól hangzik (bár bevallom nem igazán tudtam felfejteni, hogy, mit is kell elképzelni, azt amikor olyan göbösen gyógyul vm?)

Nincs kétség, csak féltés,
Tünékeny naiv gondolat.
S mint vonót a húron
Lassan húzom, és a méz kicsordul.(jó dallama, ritmusa van ezeknek a soroknak)
Élek.

Ars poetica (vagy valami hasonló)

(Munkacím? Ha az ars poetica kifejezést erősnek érzed erre, akkor inkább találj ki valami más nyelvi játékot erre.)

Nem tudom.
Nem akarom feladni.

Édesebbek,
Sósabbak jó volna eldobni.

(ha csak metafoikusan is, de valahogy jelölni kell, hogy mik édesebbek, sósabbak. Egy vessző kimaradt (sósabbak, jó..)

Kékek,
Azok elfelednek.

Még kell,
Kell, hogy szóljak.
(...kell, hogy várj, várj is meg, ne félj újra visszajövök" - ez dalszöveg (Máté Péter Kell, hogy várj című dala), mindenkinek előhívja, de itt funkciója nincs, szóval csak

Nyílnak,
Hervadnak gondolatok.

(a nyíló-hervadó gondolat túl sokszor lett kijátszva irodalomban, közbeszédben, ennél eredetibb kéne)

Pecsétek.
Karok, hajcsattok.

(ez jó, csak helyesírás: hajcsaTok)

Nem tudom.

(nem szabályosan váltakoznak a "nem tudomok" így csak ismétlés, nem ad lüktetést)

Nem akarom tudni.

Takarja,
Nem akarja látni.

Lebegek,
Beesek elé.

(ki elé? mi elé?)

Nem tudom,
Nem fogom eldobni.

Kimond,
Beszél, repül a szó.

(a szó az alanya a mondatnak így, pedig az a vk mondja ki, nem?)

Felhő,
Erdő, mákos rétes.

Színtelen
Szagtalan, mivé lesz?

Kedves Zsuzsi!

Küldjük a "belefirkált változatot", átrágtuk őket. A múltkori próbálkozásoknál hiányoltunk a "Zsanna-hangot", ezekre azt hisszük ráismertünk volna név nélkül is.;-) Általánosságban elmondható, hogy azokon a pontokon értetlenkedtünk, amikor a hangulatképzés a konkrétumok, a pontos képek rovására ment. Ha külön-külön olvassuk őket nem, de ha egymás után, vegy legalánbbs egy kötetbe kerülnének/nek a szövegek, arra figyelni kell, hogy bizonyos szavak, kifejezések ne ismétlődjének ugyanolyan formában különböző versekben (itt NEM arra gondolunk, hogy motívumként ne legyenek dolgok, de ne többször visszatér motivikus kapocs nélkül pl a fény, a kuporodás, stb.
Voltak igazán eredeti képek, jól zakatoló, vagy épp hullámzó sorok (lsd korrektura), szóval várjuk a következő adagot!;-)
Addig is "Házi feladat": Olvass Szabó T. Annát, higgy nekünk, megéri!
Ízelítőül:
Szabó T. Anna: Elhagy
Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.
Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.
Kapsz linket is, mert szorgalmit ér csinálni;-), vagyis bogarássz, olvasgass!
http://szabotanna.com/

Üdv:
Mi