Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16153
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Hajtman Kornél versei (mentor: Z. Németh István)

Fiatal írók rovata 2010/2011teremtek

tavaszi esőbe bújt táj
lucskos kátyúkban csillogó tócsák
felkészülök én is
haladó halottként fekszem
álmaimban vajúdó szüzek
testem ökörnyál fátyolba csavarva
szülni próbálok
de csak a fejemből kiduzzadt erek dobolását hallom
meg a pihegést majd életet adó nyögést
fény aztán sötét
pollenbe bújt táj
pszichedelikus színek
megcsináltam


tátrai nyaralás

a tisztaságtól csúszik a levegő
a víz se mossa le kezemről a szappant
a boróka pálinkát nyalogatom egész nap
szarás közben az esőt hallgatom

átfagyva nézem a
hegyek és a felhők vad orgiáját
melyek eredménye egy törvénytelen
juhtúrós galuska
melytől újra a WC-n ülök és az esőt hallgatom
pálinkával öblögetek és egy
kitömött zergével sakkozok


szende

és az emlékek
nem kellenek
pedig
fehérek, feketék
feketék, feketék
széttárt lábaid között
tettek
fehérek, fehérek
vörösek, feketék
édes lüktetés után
élvezet, bizsergés
fehéren, feketén

csináltad!
fehéren, fehéren

megértem
és te négykézláb
állsz betöltött
farral
és azt mondod:
imádkozom


Isten

skizofrén boldogan
élem meg magammal az eseményeket
amelyek meg sem történtek
vagy csak azt hiszem, hogy részese vagyok
egy földi játéknak
a valóságban viszont élek
ott ahol mindenki csak élni fog

én már mindent tudok
de nem mondhatom el magamnak
igazságtalanság lenne,
az emberiségre is gondolni kell
aki még boldogan élik
távirányítással teli életüket
miközben orrszőrük a szabadság levegőjét szűri
és rokokó dallamot énekelnek
a Szent Péter bazilikában

miattuk maradok titok
hogy tagadjanak vagy tagadjam magam
és dicsérjenek vagy dicsérjem magam


nővér

valahol ott messze benn

bűntől tépett lelkem foszlányai
is képesek némi érzelemre
        
minden összevetve:
szóba sem jöhetek

de az álom még álom marad
még akkor is, ha képzeleteimtől részegen
hányom ki a valóságot

a valóság lüktetésével induló másnapon rájövök,
hogy az egész csak illúzió, és
képzeletem alkotta történetek nincsenek többé

gondolatokba temetkezve
szívom magamba a párnámból a poratkákat
hirtelen felébredek
és látom, amint  a csillagok a tejúton
piros ruhában virágot szednek


kísérlet

keresni egy pontot
amelyben mélyen elhelyezhetem
létem szerelmi élményét
leverni a szögeket, hogy ne mozduljon
onnan húznám az anyagot és a nyelvet
nyújtanám, forgatnám mint még senki
nehéz a rózsaszín ellen küzdeni
új színek kellenek



interszexualitás
 
nő kérdez:
ha maga alattam mozog
ön pedig fölöttem ficánkol

én hol vagyok?


hiába

kurvák hajából készített vonóval
játszok az alumínium hegedűn
érdesen és édesen sikít
miközben feszülten rángatom a hangszert
egy új univerzum születik ujjaim alatt
piano, mezoforte, forte és még annál is jobban
sőt…
az egyszerű népdalból hangorgia mely
katedrálist épít, amelyet majd le is rombol
és a közönség…
állva forgatják tenyerüket jobbra-balra a fejük mellett


globális felmelegedés

egy rozmár foszlány tűnik fel
a fekete egek alatt
eltemetett jegesmedve zongorázik
siratja a kokain völgyet
amikor boldogan járta át testét a fehér por
amely most elolvadt
manapság azonban ha egy
emberfejű kenguru nyaralni megy
akkor ezt olvassa a táblán:
Antarktisz


ese

álmot láttam
halkat és nedveset
lovag voltam és lovam is volt
fekete, fehér, arab, angol, telivér
mentünk
hegyen, völgyön
sárkány is volt
hét fejű, nyolc, kilenc, tíz
megöltem
meghalt, megdöglött, kinyiffant
királylány is volt
szőke, vörös, nagymellű, kancsal
ő(k) is megvolt(ak)
hátulról, elölről, ülve, állva
vége, megvolt
a héten a harmadik
már elegem van


a rózsa a hibás

a szavakat kellene megérteni
halkan a szemedbe üvölteni
mint akinek fáj

így juttatni el az információt
át az idegsejtek végtelen anarchiáján
egészen a freudi tudatalatti mögött rejtőző
Te-be!
ahol ezernyi pillangó a borotvapengét nyalogatja
és énekli az érzést,
amelyet
egy rózsa
tövisei indítottak el



Hajtman Kornél újabb verseiről

Kornél újabb tizenegy verssel lepett meg bennünket, és bizony ezek már nagyon mások az előző csomaghoz képest. Egy komoly fiatal költő arcélét bontakoztatják ki. A költemények tartalmasak, hangulatosak, „jól megcsináltak”, mestermunkák. „Teremtőjük” elégedetten dőlhet hátra a karosszékében.
A fiatalemberről tudjuk, hogy egyetemista, teológiát hallgat. Talán ennek hatására (is) a teremtés (a bűn, az imádság, stb.) motívuma több versében felbukkan. A szerző nagy erénye, hogy mindenki által ismert és megtapasztalt dolgokat, hangulatokat, érzéseket tud újrafogalmazni, lírába emelni. Mindehhez „új színek kellenek”, írja egyhelyütt, „új univerzum születik ujjaim alatt”.
A teremtő szerepében tetszeleg tehát, és tetszik neki ez a szerep. Nem csoda. A szavak szótfogadóan sorakoznak egymás mellé, akármilyen „kép” is hívja őket a papír fehér vásznára: egy nem éppen élvezetes tátrai nyaralásból is úgy tud hiteles hangulatjelentést kanyarítani, mint az egyedüli Isten (aki mégis hárman van) elképzelt töprengéseiből. A létről, mint szerelmi élményről beszél, illúziókba göngyöl, s rögtön újra kicsomagol, kísérletezik, keres egy pontot, ahonnét minden jól látható, de legalábbis tapintható. Szívesen alkalmazza az elhallgatást a versben, amikor nem tudjuk, ki beszél, miféle varázslatba csöppentünk éppen, egy olyanfajta Istent formáz magából, akinek útjai még saját maga számára is kifürkészhetetlenek.
És ha ez így van, mennyi még a felfedeznivaló!
Tizenegy jó vers kering tehát az agyvelőnk piros űrében, s kapcsolódási pontokat keres hétköznapi kiábrándultságokban elrongyolódott neurotikus neuronjainkkal. És kirajzolódnak a részletek! Rájövünk, hogy a „hiába” című versben Karinthy bőrébe bújva el akarja játszani azt a bizonyos dalt a hegedűn, ott a magasban illegve-billegve, egyensúlyozva – amíg rá nem jön, hogy a közönség süketnémákból áll. Mi is lehetne ehhez képest a globális felmelegedés! A kengurufejű, erszényét vesztett ember. A meséből is már csak ese maradt, esetleg esemes, vagy „se”. Persze, a rózsa a hibás, mert az nincs tövis (értsd: Te-„wish”) nélkül, és inkább ne akarjuk tudni, mihez is fogott pontosan a Kis Herceg, miután visszatért (egy féreglyukon keresztül) a bolygójára…
Hajtman Kornélt viszont lássuk-olvassuk (így felszólító módban) irodalmi lapjaink hasábjain, s kívánunk neki további teremtő erőket, jól megírt verseket, izgalmas fogócskákat a „pollenbe bújt táj”-ban.
Z. Németh István




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2010/2011
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2010/2011:

Hajtman Kornél versei (mentor: Z. Németh István)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2010/2011

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc