SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA

1945. május 11-én született a Kassa környéki Debrődön (Debraď). Alap- és középiskolai tanulmányait Debrődön és Szepsiben végezte, majd a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson matematika-zene szakos tanári oklevelet szerzett. Az énekkari mozgalommal már gyermekkorában kapcsolatba került, tagja volt a Szepsi MTA Szombathy László vezette gyermekkarának. 14 évesen kapcsolódott be a Csemadok debrődi alapszervezetének munkájába és a szepsi gimnázium kulturális tevékenységébe. Főiskolai évei alatt a szervezeti munka irányítójaként is bizonyította tehetségét. 1963 őszén lett a Csemadok nyitrai főiskolai alapszervezetének elnöke. Irodalmi színpad, énekkar, népi zenekar, tánccsoport és esztrádcsoport megalapítása fűződik a nevéhez. Kezdeményezője volt a Fórum c. főiskolai irodalmi havilap kiadásának, aminek nem csak az anyagi fedezetét teremtette meg, hanem annak tartalmát saját írásaival is gazdagította.

Pedagógiai pályafutását 1965-ben Felsőkirályiban kezdte, majd a Nyitra járásbeli Pogrányban volt iskolaigazgató. Zene szakos pedagógusként már főiskolai tanulmányai alatt kapcsolatba került a kóruszenével, alapítótagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának, amelynek később hosszú éveken keresztül a szervező titkára is volt. Alapító karnagya volt az immár több mint 40 éve tiszta forrásból működő koloni Zobor Hangja vegyeskarnak, amely a szórványvidéknek számító Kolon község népdalhagyományait örökíti át mindmáig a magyar népzeneművészetbe. Évekig tagja és segéd karnagya volt az Ifjú Szívek Együttesének, emellett további művészeti csoportokat is vezetett, illetve volt a tagjuk.

1979-től a Csemadok Központi Bizottságán ének-zenei szakelőadó volt, majd 1986 nyarától a Csemadok művészeti osztályának vezetője lett. Évente 13 központi rendezvény megszervezése, műsoraik szakmai feltételeinek maradéktalan biztosítása volt a feladata, köztünk az ének-zenei mozgalom akkor hároméves ciklusokban megrendezett fesztiváljai a Kodály Napok, a Csengő énekszó – amely az 1980-as évek elejétől az ő javaslatára kapta a nevét – és a Zendülő Ének munkásénekkarok seregszemléje. Ezt a munkát egészen a Csemadok anyagi ellehetetlenítéséig, 1992 végéig végezte.

Dunajszky Géza 1959-től rendszeres publicisztikai tevékenységet is folytat, a szlovákiai magyar sajtóban több zenei jellegű tanulmánya, cikke jelent meg, nyugdíjas korától elsősorban jegyzetei, nemzetiségi és társadalmi gondjainkkal foglalkozó magvas írásai olvashatók javarészt a magyar nyelvű elektronikus portálokon. Közíróként könyveiben a Beneš-dekrétumok következtében a Felvidéken rekedt magyarok hontalanságának időszakát, a fényes szelek magával sodró kezdeti időszakát, s annak emberi sorsokat meghatározó forgatagát, valamint a második világháború után agyonhallgatott és eltitkolt tömegmészárlások homályba merült időszakának eseményeit dolgozza fel.

Az utóbbi években rendkívüli jelentőséggel bír Dunajszky Géza amatőr helytörténészként kifejtett munkája is, amely során a második világháború után a pozsonyligetfalui gyűjtőtáborban ártatlanul legyilkolt magyaroknak, németeknek és szlovákoknak próbál igazságot szolgáltatni, hogy végre az összmagyar nemzeti emlékezet szerves részévé váljon a felvidéki közelmúlt eme egyik legsötétebb időszaka is. A Pozsonyligetfalu határában kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére emelt emléktáblát 2015. június 20-án, a tragikus események 70. évfordulóján avatták fel. A magyar áldozatok emlékművének felállítása érdekében egy éve megalapította a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaságot, amelynek segítségével szeretné elérni, hogy 2020-ig egy emlékmű épüljön, amely a szlovák-magyar kiegyezés ügyét szolgálná itt, Szlovákiában.
Eddigi munkásságát két kitüntetéssel ismerték el. 2016. március 15-e alkalmából a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével, majd 2016.04.09-én a Szlovákiai Civil Becsületrenddel tüntették ki a felvidéki magyar közösségért végzett tevékenységének erkölcsi elismeréseként.