Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16153
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Kaszmán Zoltán versei (mentor: Hizsnyai Zoltán)

Fiatal írók rovata 2009/2010I. SZUICIDÁCIÓ

1.
..mi leszek ha nagy leszek?..vitalizált Ópiát leszek, szürreális testekbe vájó..jöjj hát, Tárá s szabadíts ki kérlek bégetők közül szamszára általi móksa-keresésben..
2.
MÁKSZALMA
két érzés mélán cseppen a padlóra
vérzést él át zsebemben a karóra
csapágyból lesem a szörnyet hogy öljön
csak lágy kölest könnyen örököljön:
kecses orrnyergen lőtt régi bús tájkép
vízpart kövének nyakán hűs tajték
sebes kezemen viaszos tűfolt
lehet régebben mégiscsak szűz volt
lám derékba tört e rozsdás élvezet
füstként átszövő borostás cél vezet
a vér giccses gazsággal koszorúzva
fuldoklót ment a vízből kihúzva
hogy legyen esélye remélni még jót
kap testnedvembe csomagolt béklyót
röhög rajtam az alkony s elvakít
a múzsa rúzsa gúzsba köt valakit
3.
..kisebesedett ereim ríjják a tű vágyát, falra hányom bájod tág szuvas hiányát..orromon a dac receptet szül, bújj ki már tükrömből víg Renton!..neee!..vááárj!..maradj mégis!..muszáj..őrjöngj..csapongj..tömj belém nyugtatót..kínozz meg..altass el..szeress..kötözz meg..tépj szét..kell hogy megvess..nevess ha sírok..üvölts ha a kínok sebeket vertek e nyúzott testben..örülj ha fáj nyeszlett énem..vérem idd..nem látlak..imádlak..
4.
AGORAFÓBIA
introvertált fájdalom
s korszerű pánikroham
ballag át síneken
miközben némán
térül-fordul a
hedonista mókuskerék
én meg lyukakat égetek a
deszenzitizáló álmokon
hogy átlássak rajtuk
felétek
belétek
gyilkosok
megöltök engem
nem vagyok elmebeteg
csak adj még
váliumot
5.
..szuicid hajlamom poros bútordarab..hisz nálad maradt otthonom..kinőttél közös bőrünkből..s most nem a nagyvilágtól félek..hanem a bennem lévő kicsitől..
6.
DE SZOMORÚ...
de szomorú
tegez a bú
fűzfaszagú
kiskoszorú
szívbemaró
pusztaságtó'
domborodó
boroshordó
 
II. HALLUCINOGÉN
0.
..egy-két-hár..hetykén vár..a gyerta eltört..a vágy előtört..bután hömpölygött majd meggyötört..ha-ha-ha..ha hányom a dohány parány dohát..vágyom a sovány talány okát..betűt váj a tetű a tűn és lehűt a tájban a tűnődés..fémes nyöszörgés..fertőző pattanás..tettem kertet ás..hej-hej-hajrá hatás..számban a füst mint üstben ezüst..jelképként várva fürdést és hüsst..jámbor bort hord ma a szóbeszéd..máshol horgolja zord neszét..határtalan gát már mi rám vár..oltáron szikár nektár csordogál..ez a jégcsap bennem él csak?..fejemen a glória csak fantazmagória..fóbia mi a pia lyukas zoknija..ripsz-ropsz rapszódia..amit itt a hit a vita italába vitt..imitt-amott..matt..patologizáló szétszőtt hálót reccsent a palára..halálra vár mikor epét hány lifegő agyam falára..blöff..böff-böff..vitalizálj..tág kurtizánként nyelem a vitamint mint mintaapa ha a kapa kivillan..parappappárara..túl hangos az irodalom..konga lim-lom vakon kong a másodikon..ne meressz szemet s eressz..lá-la-lá-la-latrok lógnak..halott lényeg..vallott tények..körülmények..eddig szamba volt a rumba'..borban meg igazság..most számba' a pirula s másé a vígasság..nem hív kaparva rumaroma..vakarom a karomon a fe-fe-kéjt..fekélyt..kéjt..éjt..fekélyt..ördögöt csak falra fess..ne nevess..de vess majd rám rögöt..hörög..pörög..röhög..hörög..reng s mereng e rend délibábja..heve máglyaként vágja s rágja mint varjú vájja késztetésem ha akaratom világba kiabálja..végzetem bálja..de bánja kánya..egy tál lencse?..mily szerencse..éhes érintésre..vágyva ölelésre..vagy késre..csomót kötni feledésre..vágyak törekvése..mindennek van oka..mint egy katona kit felhörpint a kaloda véres foga..ostoba..hallod?..álom ez bevallom: nagyon nagy vagyon vagy..hagyj!..rohadj!..örülsz..még élsz..remélsz?..élni nehéz..nincs ész..félsz?..az utolsó rész merész..szennyek vizén tettre kész tengerész..elalélsz?..arcod mint mész..elmész?..tovább zenélsz..kész..
1.
..hajamba túrt a feledés..rumom visszaadta szemeid, de virágporos szád nem tapad már belém..vadkender közé pólyállak, hogy kilélegezzelek a durcás füsttel a valótlan táj sebei felé..fénylő Phaidra a bőre mélyére fecskendezi nyálam s lustán legelik le őt is a Zajok..
2.
ELVESZETT EMBER
halvány pirkadat vánszorog
fásult babérkoszorúmon
hunyorogva baljós undort
présel ki a kedély zsibbadt
pólusom esőcsatornáján
kábán kántál felém a
magány himlőhelyes képpel
s nem fojthatom magamba
hát tompán virrasztok
míg okkerszín elmém
szétpattan s rugalmas lelki
finomsággá foszlik kábítón
némi gőggel köti meg
a bólogató hínár
lefetyeld hát gőzölgő
kocsonyás agyam hogy
loholva
zihálva
visszaroskadjak belém
s rá-ráleljek szövetem
foszladozó gúnyáira
néha a hangok
állnak le
néha pedig
én
3.
..össze-összeveszve a hangot széjjeleresztve farkasként vonyít a Holdra pontról pontra pro és kontra ontva a bút (ha Buddha lélek nélkül is marad) s koszorút fonva húzza tovább a húrt majd bele-belependít..
4.
ÁLLJ!
állj már báj
élj még kéj
hűs kristály
olvadt jég
kis testen
szédítő
rőt szeplőt
lőtt szét ő
kátrányos
nyárgyárban
vért hány épp
néhány gép
elhalkult
bús bárpult
meglékelt
emlékkép
 
5.
..néha anion voltam s végtelen poláris mezőkön kutattam mágneses Kationom után..most a Világ-Egyetemre járok igent mondva a fűszagra az 'Élet' szakra..

6.
..tébolyult vagyok..generalizált szociális fóbiás akármi..sugár már nem nő a Napból, a folyók is megtorpantak, talán csak álmaim szállnak még, de szólni nem mernek azok sem..elragadna a Lángok Birodalma, ahol az árnyék elhagyott tenger..áttetsző skizofrén titkaim idegen lábak előtt hevernek..bizony, megcsalt a libabőr, mit nyelvvel csaltam nyakra..tündöklő megrepedt Hajnalom!..sejtszagú kéjestéid már másnak öntöd ki..zsigernek címezve mégis bélyeg vagy nyelvem alatt..durcás orvosok találtak agyamban némi szart, s csak bámulták..ragyogott, mint harmatcseppek a pókhálón..’utolsó stádium‘ - suttogták..én meg néztem rájuk komoran..talán így tekint az ember a bitóra, amire fellógatják..éljenek hát a holt érzések..hivatás a magány..ti meg lopjátok eszem ahelyett, hogy hagynátok a folyót a saját medrében folyni..dögöljetek meg..ingyen adnám, de az Ördögnek nem kell szuvas lelkem sem, pedig tetten ért már nemegyszer..hát így..állítólag a rút lét szebb, mint a szép halál s tudom: kiégett izzó nem világít többé, mégis embernek
maradok, hátha így más is emberként néz rám..ami fáj, az nevel, mondják..s kedves a csúf tövis is, ha társa mellette a rózsa..én tárnám is a karom, de akaratom várrom..vakon kennék csókot valaki pírjára, énje papírjára..de üzenetet kaptam Sors-Istentől s egy ideig még olvasatlanul hagyom..de meddig?..nagyon félek..tébolyult vagyok..
7.
ÉLETFA
asztrális nejlonrongy
axis mundi alá menekülve
bájtipró halporonty
spermától megrémülve
szedem almámról fámat
ezeregy rút gondban
hazudtam már apámnak
éveim eltékozoltam
leves is ment legyembe
libidóm kósza ékszer
rakj csak át kényelembe
sírtam már elégszer
láttam itt több vérest
májra gombot varrok
ha fizetsz örömest
elnézéseket adok
 
III. VOLTÁL

0.
..nem gondol másra az 'Én' tegnaptól csak a 'Te'-re..azóta az elmém a sebek csatatere..Vágyak Esztere..
1.
..amíg a Nap megfárad s pizsamát húz, addig a Hold udvarában söprögetek régi porokat..sötétség van..ide nem hatol be a városi mesterkélt förgeteg..hirtelen mégis a kistemplom harangja zúzza péppé csöndemet, hogy aztán elnémuljon s átadja helyét a lóca alatt szájdoboló vén tücsöknek..dallamára ken ritmust áhító lüktetésem..belezavarodva így ülök egymagam Mándy pályája szélén a stadionban s fáradt lábaim előtt hever ezernyi csikkem, míg nyakamba nem csöppen a hamuszín Ég..
2.
KÖDPAMACS
félkegyelmű pici melled
ködpamaccsá bomlik
véres hús rándul
egy lavór félelemben
oltom ki fodros redőid
combjaid közt kutakodva
ásít képzelt bizsergésem
hányszor lehet megszületni
ha áldott magányokban
halni már bátorkodom?
végső megvonaglásom
bámulja obszcén gombszemed
3.
..idegeneket indulok megszeretni..Zselenszky Irak Narat-ja gondoskodik papírokról, míg én üvegbe zárt tintám viszem..Tűz-Napom feláldoz, Sors-Holdam tisztába tesz..tudod: "mint aki a sínek közé esett..."..ma este Latinovits lesz társam..
4.
RETINA KENVE

szemérmed pihés dombjain
patakzó nedvek nevetnek
fürgén fintorgó dévaj csípődön
sóvárog lenyúzott magömlésem
pörköl a ragyavert síkosság
s megbicsaklik ernyedő zsigerem
míg megkövült görcsben hüvelyed böfögöm
színültig megtelő izmos ciklusod
mázolja össze csomós főzetem
s néhány nyirkos csökött szőrszálam
szántja végig pipacsszín ágyékod
a kásás váladék már fogínyeddel erjed
hangtalan pikkelyes mazsola
lüktető ondóm retinádon
lidérces szemhéjad nyúlánkan károgja
lárvaszerű lottyadt artériám
csigolyát hasító tébolyult szöveted
számomra magányos kielégülés
de a szilánkokra tört csenevész
mélabú pállott mélysége mulandó
5.
..csak cssssss, csendesen, csúf a csalfa csók..
6.
..nyaka meleg völgye többé nem lapozható valami..már átvonaglik köddé s olykor lehet is hallani..rozsdás lábam őszi levél bár hegeim nem oly nagyok..éhségem látom nem fél de hullaszagú vagyok..nem szobatiszta a szemem..bevizel lépten-nyomon..tetten értem a bút mint rothadt nevem betűzi s zsigereimre port hint majd lelkem hanyagul gomblyukába tűzi..nyeszlett alkarom kitárva káromló szélmalomharc..akaratom felvágott lárva..vizünkön az idő az arc..konok halszem arcod pírja..simogat a méreg-balta..tépve lett így énem papírja..s gőgöd egyre falta-falta..mégis itt kellenek szöveteid..de tátogva ríjják énem hibáját..nyálazom sejted de már hiánya jár át..
7.
HORGOLOK
verseket horgolok
megsárgult örömnek
kiszáradt hormonok
sejteken pörögnek
búg lelkem szólama
elhűlten hallgatom
ritmust ken dallamra
vihogó varratom
három tücsök cirpel
hangversenyt szemedről
kábán minden reggel
a Hold kardjába dől
odaadtam kölcsön
frissen tapétázott
kesergő erkölcsöm
várva hogy elázott
részeit ha fontos
újra felhevíted
de a múlt bozontos
homályába vitted
verseket horgolok
közös kötőtűnkkel
bízva hogy pár dolog
végleg még nem tűnt el
 
8.
..hajnalban indult, a Nap még pizsamában..dohos pincében rágja már ujjait..elvonási tüneteit volna jó elégetni..ordít..csomós haja ernyedt vitorlaként remeg bele a mindenségbe..itt kéne a Szép, de az már máshol horgolja víg neszét..fű alatt hoz halakat ha kéred..még négy perc..versenyt fut rajta a jeges szellő..nézd, most kenyérmorzsákat szórnak rá a gazok s egy rozsdás bádogtokban végzi..tapsvihar..a jelmezek lekerülhetnek, emlékezetük pedig ijedt kézként csukódik be..hehehe..legalább említettétek volna, hogy ne meneküljön az Antikrisztus rojtos szoknyája alá s most tele van zsebe vele..röhögő hársfák mindenütt..hah..vigyááááz!..véres nyomot hagy virágmintás terítők elfásult hamuszín anyagán..már én vagyok..kenyérre kenek néhány távolságon túli betűt, majd kiállok közérzetem küszöbére..vihogok..émelygés..látványával perzsel két pár indiánszem..szerintem tetemre hívnak..de van egy késem regényes tervekkel átszőve..törött asztalok alá csipp-cseppen nedvem, miközben a sofőr összekuszálja cipőlétfűzőm, pedig féljegyet kértem egy másik világ buszára..hojoj..hatalmas esés, de felrepültem..ülésbe süllyedek percenként s a székbe régi bicskámmal rímeket farikcsálok, amíg varrataimat le nem hántja sok százlábú féreg..hallucináció..agyamban kínzó szerekkel tudatomban a múlt vezekel..lehányt rongyok igazítják útba a kezelőt, hogy végre kikotorja kórlapomból a poszt-koszt..
9.

..csak az ábécé tart életben..célom az ha elmegyek, legyen úgy, hogy mégis itt legyek..addig meg nyalogat a véletlen s billentyűzetemre szürrealitást csepegtet..sokszor leszek még hajléktalan utakon járó kizsigerelt bohóc..a Köd kezet formál fölém s baszás után a Hold langyos Sangriát szürcsöl..forró fákról hull a viaszsárga harmat..többé nem keresem idomaid..csak felhők tüzén a viharban..reumás a lelkem..félek magamtól..hát friss füvekbe s szélbe költözöm..majd holnaptól halottnak öltözöm, így leszek síroknál halkuló szóözön..


Hizsnyai Zoltán Kaszmán Zoltán verseiről:


Kedves Druszám!

Fiatal vagy és/vagy kezdő (remélem!), így aztán a kísérletezés (az eszmék és modorok zavarosában halászás) még természetes is lenne. Külön szeretnivaló azonban nálad, hogy széles sávon kísérletezel, és a közmodern versgenerátor önfeledt működését is megzavarod azzal, hogy nem óvakodsz még a „fülsértő” disszonanciáktól és a csengéstől-bongástól sem. Ami pedig nagyon trendi lenne. Úgy néz ki tehát (már ha legalább valamennyire tudatosan történne), dolgozik benned a divatokkal, a pillanatnyilag legmenőbb költészeti iskolákkal szembeni ellenszegülés természetes igénye. Ez fiatalos és dicséretes. (Nyugi, rajtam kívül senki nem fogja dicsérni, én meg már el is felejtettem, milyen fiatalosnak lenni.) Ügyelni kell azonban arra, hogy mindig pontosan tudd és érzékeltesd, hogy milyen saját pozícióból és mivel mész szembe. Igen, a dagályosság is lehet eszköz. De nem lehet maga a cél! A forma (semmilyen stiláris eszköz) puszta működtetése, üresben járatása sohasem lehet sem a vers teste, sem a végkimenete, még akkor sem, ha valamely forma reflektálása maga az elsődleges cél. Az így vagy úgy reflektált forma ugyanis azon nyomban világnézeti kérdéskomplexummá növi ki magát. És egyáltalán: minden, a legártatlanabbnak tetsző költői gesztus is, amelyben az originalitás kritikus tömege adott, az értő olvasatokban túlnő önmagán. Amiben viszont nincs átütő eredetiség, az megfeneklik a puszta semmit mondásban, a folyvást felfelé kacsintgató sznob okoskodásban vagy a műveltségelemekkel gazdagon girlandolt tudálékosságban etc.

Végezetül néhány – keresetlen – idézet tőled (ha érted, hogy mondom):

„fuldoklót ment a vízből kihúzva”    (no, még jó, hogy nem belökve)
„katona kit felhörpint a kaloda véres foga”    (hogy mire képes a rímkényszer!)
„álmaim szállnak még, de szólni nem mernek”    (pedig ha szállnak az álmok, akár már meg is szólalhatnának…)
„pörköl a ragyavert síkosság”    (???)
„simogat a méreg-balta..tépve lett így énem papírja”        (huhh!)
„kiállok közérzetem küszöbére”    (milyen közérzettel lehet ott állni?)

Mindez csak úgy kapásból. Egyszóval úgy vélem látni, hogy néhol talán kicsikét túlszűrted a reált. De sebaj! Nekem még így is tetszik. Igaz, nem úgy tetszik, mint ami lenyűgöz, megforgat, felkavar, szétzilál és újragyúr, nem úgy tetszik, mint ami hibátlanul jó. Hanem úgy, mint az érintetlen, zsenge, primőr Káosz, amelyben hiteles indulatok, ígéretes nyelvi-szellemi szenvedélyek kavarognak együtt a töménytelenül sok hasznosítatlan ballaszttal. Van miből lenned valaki!

Hizsnyai Zoltán




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2009/2010
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2009/2010:

Rigó Tibor versei (mentor Németh Zoltán)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2009/2010

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc