A vándorok letelepedtek a folyóparton, és a csodák dalra fakadtak, ahogy a homokszemek peregtek ráncos ujjaik között.

Artúr belenézett a napba.
Most épp a Szerelmet kereste.
De Artúr sokkal több volt, mint egy egyszerű halandó. Ő nem egy lányt keresett. Nem egy embert, hanem a Teljességet, a Csodát. Artúr tudta, hogy a szerelmet nem másban, hanem magában találhatja csak meg.


Aztán egy napon szertefoszlottak az álmai, és a vándorok elvéreztek a szívükben.



Szilánk

Elraboltam egy kipufogócső lelkét. Egy internetes áruházban találtam rá. Viszonylag olcsó volt. Sőt, nagyon olcsó. A génmanipuláció segítségével teljesen a magamévá tehetem. Néhány orvosi műhiba következtében egyelőre működésképtelen. De hamarosan... Saját lelkem lesz...



Lantai Nóra írásairól

Nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, Lantai Nórának nagyon szép, dallamos neve van. Hogy a későbbiekben megjegyezzük-e ezt a nevet, azt most még lehetetlen megállapítani.
Tőlem bárki elrabolhatja egy kipufogócső lelkét. Akár még egy internetes áruházban is rátalálhat. Viszonylag olcsón. Az viszont biztos, hogy két ilyen rövid írásból még nem lehet megállapítani jóformán semmit, és tanácsot is csak annyit lehet adni, hogy ha valaki a nyúlfarknyiság megszállottja, küldjön az ilyen jellegű írásaiból többet. Nem kell mindet külön fájlba tenni, legyen egyben az összes, szépen sorban, egymás után, elég a cím előtt kettő, utána pedig egy sort kihagyni. Így megspórol a mentornak egy szekér rakosgatós, másolgatós munkát. Mert az, ugye, nem erre vágyik, inkább a válaszokon törné buksi fejét.
Ebből a két írásból annyi kiderül, hogy „kell még”. Mert írhatnám, persze, hogy a génmanipulációnak mi köze a lélekhez, meg a vándorok hogyan véreztek el a szívükben, de nem ez a lényeg.
A fontos, hogy kérünk még írásokat, minél többet. Ha túl sok érkezik, az kisebb baj, mint ha túl kevés. Mert akkor van miből válogatni.
Szóval várunk, míg álmaink szerte nem foszlanak.

Z. Németh István