Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
December
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 33109
Linkajánló
 Kritika: Arany Opus-díj – értékelés

KritikaElhangzott a IV. Őszi Írófesztiválon, Párkányban, 2009. november 27-én:


Mint tudjuk, nem minden arany, ami fénylik, s ez az „aranyigazság” vonatkozik az Arany Opusra beküldött pályaművekre is. A pályázatra beküldött versek és prózák minősége vegyes, de ebben sincs semmi szokatlan vagy meglepő. Hiszen szabad a pálya nemcsak a profik, hanem az amatőrök előtt is. Nos, annyit elöljáróban mégis el kell mondanom, hogy a pályázatra beküldött kéziratok kiértékelése nem izzasztotta meg a bírálóbizottság tagjait. Mind a hárman ugyanazokat a pályaműveket találtuk a legszínvonalasabbaknak a csomagban, anélkül, hogy összebeszéltünk volna előtte.
     A versek többségéről sok jót elmondani nem lehet. Ez annál is inkább meglepő, mert a szlovákiai magyar irodalomban, úgy az egészét tekintve, a líra minőségi primátusa még ma is szembetűnő. Véleményem alátámasztására legalább egy tucat költőnk nevét említhetném. A pályázatra beküldött anyagban ennek viszont alig láthattuk nyomát. Amit kézhez kaptunk, kevés kivételtől eltekintve, eléggé lehangoló olvasmány. Rangos költőinket, úgy látszik, ebben az évben sem szólította meg kellőképpen írótársaságunk pályázati felhívása. A csomagunkban olvasható versek színvonala, bizony, sok kívánnivalót hagy maga után, s némelyikük még provinciális mércével mérve is nagyon gyöngécske. A bírálóbizottság ezért egyhangúlag úgy döntött, hogy a vers kategóriában nem ad ki díjat.
     Ennek ellenére a sok rossz szöveg között találtunk kettőt, amelynek részletei nincsenek híján a valódi poézisnek, két olyan szöveget, amely néhány sorával valóban tud irodalmi élményt szerezni. A Fénykép után jeligével érkezett szöveg tűnt a legsikerültebbnek: a nagy lélegzetű költemény egy mára felnőtté vált generáció életérzésének adott hangot, erőteljes szociális érzékkel, némi nosztalgiával, illetve az emlékezés mechanizmusainak analízisével. A költemény számos pontja határozottan felizzik, költői energiával telítődik, például: „egy villanyoszlop ott a háttérben zománc biztosítékok kiégett éjszakáinkba ilyennel visznek fényt bennünk most már kövek keresnek helyet peremével irányít az út.” Figyelemre méltónak tűnik a Gataulla jeligéjű pályázó Feljegyzések S. A. naplójából című, a próza és a vers határán több-kevesebb sikerrel egyensúlyozó szövege is, melynek központi motívuma a kiszolgáltatott test és a mindenkori környezet, illetve élettér viszonya. A szöveg különösen a drasztikumot képes szenvtelen tárgyiassággal megjeleníteni. „Ma, éjféltájban, amikor mindenki alszik, felkeltem az ágyból és hangtalanul kiosontam a hálószobából” – ezzel a mondattal indítja versét Gataulla. „Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Mult éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom” – imigyen pedig Kosztolányi a Hajnali részegséget. De amíg a prózai indítást követően a Kosztolányi-vers mind magasabbra szárnyal, Gataulláé időjárásjelentésbe fordul át. Nála, amikor a szöveg valóban szárnyalni kezdene, a következő sorok prózája minduntalan lehúzza a földszintre.
     A pályázatra beérkezett prózaszövegek között is sok gyönge írást találtunk. Egészét tekintve azonban ez az anyag színesebb is, kiegyensúlyozottabb színvonalú is a versekénél. Műfajilag is tarka képet mutat. Egészen rövid, fragmentumszerű írásoktól kezdve kisregényig megtalálható közöttük szinte mindegyik kurrens kisprózai alakzat. A minimalista újrealizmust képviseli közöttük A civil. Méghozzá nagyon színvonalasan. Egyetlen lendülettel és példamutató kompozíciós fegyelemmel megírt szöveg, melynek hátterében úgy jelennek meg egy mai nemzedéki konfliktus motívumai, hogy azok egymással összebékíthetetlen szemléleti vonzatai is láthatókká válnak. A civilt író Indián jelige mögött rejtőzködő szerző aligha lehet pályakezdő író. Kiforrott stílus, angolosan száraz, abszurdba hajló fahumor, szürrealizmusba hajló képzelet és olykor bravúros nyelvi sziporkák teszik élvezetes és szórakoztató olvasmánnyá Narancs jelige Anyám számozatlanul című szövegét. Élvezetünket csupán a déja vu-érzés zavarta némiképp. De nyilván csak azoknak az olvasóknak az élményét fogja beárnyékolni, akik nem olvasták még Esterházy Péter Harmonia caelestisét. A Lelkek a városban (Sárga épület jelige) és Az én való világom (Fruzsina jelige) hagyományos realista történetek. Pontosabban: az erőteljesebb, a sok élvezetes, helyzet- és jellemrajzban gazdag, fordulatos részletet tartalmazó előbbi épp ott támadható leginkább, hogy a realista és abszurd elemek nem szervesülnek benne, az utóbbi viszont nyelvileg labilis, megcsinálatlan, s nem mentes bizonyos szentimentális felhangoktól sem. Figyelemre méltó teljesítmény a Médeia-történet aktualizálása (kicsit talán az Amerikai Elektra ihletésében) (az éjszaka lánya jelige). Sajnos, a szöveg epikai helyzetei lélektanilag kevésbé hitelesek, a szöveg lírai felizzásai viszont annál határozottabbak.
     A prózák közül, s ebben is teljes volt az egyetértés közöttünk, az Orlando jelige szerzője által beküldött Az csinált Arcadia comoediája az esztétikailag és jelentéstanilag leginkább feldúsított szöveg. Szerzője alapjában sikerrel írja át Balassi Szép magyar comoediáját úgy, hogy az a reneszánsz költő életének (főleg Losonczy Annához fűződő szerelmének) a direkt drámája is. Kár, hogy a szerző írás előtt nem tisztázott magában néhány kérdést. Például ki beszél a mintegy hét ívnyi (tehát szinte regény terjedelmű) műben Balassi (hitelesnek tűnő és sokszor pazar költőiségű) nyelvén? Miért nincs motiválva, hitelesítve a narrátor? S ami ebből következik: miért van szükség a nyelv következetes (és, sajnos, már-már unalmas, fárasztó) archaizálására? Ennek ellenére a mű csaknem grandiózus kísérlet. Olyan próza, mely bőven él a lírai és drámai műnem nyújtotta lehetőségekkel is. Sőt, az ez évi verseny legjobb költeményei éppen ebben a prózai műben olvashatók. Persze joggal vetődhet föl az a kérdés is, hogy ma, amikor az olvasási kultúra, s nem csak mifelénk, megdöbbentő mértékben elsekélyesedett még a rendszerváltás előtti évekhez képest is, ki fogja a régi magyar irodalom megszállott hívein kívül olvasni, mi több, végigolvasni ezt a 16. századi magyar nyelven írt szöveget? De ez olvasásszociológiai probléma, nem esztétikai. Mégis, legalább egy mondat erejéig, esetünkben a szerző bátorsága is dicséretet érdemel, nem csak a vitathatatlan tehetsége.
     Summa summarum: a bírálóbizottság, fenntartásait továbbra is „fent tartva”, az idei Arany Opus-díjat a próza kategóriában egyhangú döntéssel Orlando Az csinált Arcadia comoediája című művének ítéli oda.

Grendel Lajos
a zsűri elnöke




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Kritika
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Kritika:

Ardamica Zorán: heterotexxxtualitás

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.07 másodperc