Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16164
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Szerelmes szív

Fiatal írók rovata 2007/2008
Szerelmes szív!
Mondd, miért sírsz,
Mi fáj oly nagyon,
Az, hogy itt hagyott?
Itt hagyott s elment
Biztos nem szeret
Fájdítja a lelkem
S kínozza a szívem!
Én mindent megtettem
Amit csak lehetett
Neki adtam testemet
Feláldoztam életem
Összevesztem a világgal
Meg az egész családdal
Elköltöztem új lakásba
Őt ott mindig hazavártam!
Nem jött soha, nem ért haza
Hiába volt jó vacsora!

2008. április 2.




Rossz álom

Hogy milyen voltál?
Különb, mint bárki más.
Százszor is és még ezerszer is.
Hiányát érzem ölelésednek
Egy parancsoló szavadnak.
Miért szeretett az ég oly nagyon?
Hogy elvitt tőlünk, oh, mondd!
Ahogy bámulom a kiskori képeket
Szívem s lelkem felnevet.
Hogy örültél a gyermekednek
Ki érted majd’ elepedt.
Oh ég, miért tetted ezt?
Örülnék ha reggel mikor felébredek
Itt ülnél s mondanád: Ne félj!
Hisz én itt vagyok veled…

2008. március 12.


Bús gondolat

Ég egy kis gyertya szobám sarkában,
Benne még a remény szívem markában.
Egy régi érzésre gondolok,
Túl vagyok rajta, nem nagy dolog.
Ezt mutatom kívülre az embereknek,
De a szívemben ott legbelül szenvedek.
Mégis kell égnie a reménynek
Hogy a szívem nem ég meg.
Időzavarban szenvedek,
Az idő néha eltemet
Bár visszatekerhetnék az idő kerekén
Én kergetném a felhőket a menny egén.
S még mindig a rideg szobámban
Ül a szívem s lelkem egymagában.

2008. március 12.


Sóhaj

Ülök itt csöndesen, s magányosan,
Körülöttem a sok ember gyászosan.
Mindenki fut, rohan valahova,
Nekem nincs mennem sehova.
Elhagyott, kit igazán szerettem,
Már nem áll itt mellettem.
Éjre éj jött s azt mondta elég
Mégis fáj a szívem, ami az enyém.
Fáj, mert tisztaszívből akartam
Mindig mindent beleadtam.
Ha kellett összevesztem a világgal,
Akár a szépen nyíló virággal.
Harcoltam érted, s ez jutott,
Nincs semmi amiben jó vagyok.
Sóhajtok egy nagyot,
Lépni kell tovább.
Hátha az életben,
Várnak még csodák.

2008. március 12.


Kedves Szerelmes Szív!

Szívügyekben korlátozott ugyan a kompetenciám, mégse állhatom meg, hogy néhány biztató szót ne írjak Önnek. Ne búsuljon, az áhított nagy Szerelem el fog jönni, meglássa. Bizony eljön, és egy szép napon bekopog a muskátlis ablakon, de ha Ön, kedves Szerelmes Szív, képtelen ebből a mostani esetből levonni a tanulságokat, hiába kopog a dalia: újból el fognak menni egymás mellett.
Sokat segíthet a dolgok újragondolásában, ha megérti Crane Trésaillé egyik itt, ebben a rovatban olvasható versének mondanivalóját. Az ígéretes versíróként bemutatkozó Crane Trésaillé fiú, és ő így látja a dolgokat: „nyitott könyvet nem nyitok ki / hangos zenét sem hallgatok / beszélsz nyüzsögsz állandóan / soha nem voltál titok”. És a végén még ezt is hozzáteszi ironikusan: „én vagyok a szentisten / - te meg csodálsz / rózsaszín révületben”.
Ön viszont, kedves Szerelmes Szív, a következőképpen festi le a történteket: „Én mindent megtettem / Amit csak lehetett / Neki adtam testemet / Feláldoztam életem / Összevesztem a világgal / Meg az egész családdal / Elköltöztem új lakásba / Őt ott mindig hazavártam! / Nem jött soha, nem ért haza / Hiába volt jó vacsora!”
Vagyis Ön mindent megtett azért, hogy ne legyen maga körött titok. Öreg hiba.
Látja, még az sem igaz, hogy a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni. Ha igaz volna, folyvást az olcsó kifőzdék szakácsnői körül ólálkodnának a magas, szőke hercegek.
És hát, mint azt az Ön esete is bizonyítja, a test odaadása sem föltétlenül ösztönzi a szerelmet. Ha így lenne, a nevezett hercegek a kuplerájok ablakai alatt ácsorognának párás szemekkel, és végül a cégérként szolgáló piros lámpákra kötnék fel magukat.
Ha a testiség az Ön számára áldozat és a szüzesség elvesztése egyféle mártíromság volt, még nem lett volna szabad belemennie. Ha ugyanis Ön nem élvezi a dolgot, az élvezeti érték a másik fél számára sem maradandó.
Megjegyzem, a lelki egészség és a párkapcsolatok tartóssága szempontjából a másik véglet sem kecsegtet sikerrel. A szüzesség önmagában még nem érték, csak lehetőség. Ha valaki az érintetlenségével üzletel – akár úgy, hogy visszatartva az árut, irreálisan magasra veri fel az árat –, talán éppen a legjobb ajánlatot szalasztja el. Aki minden apró jelet és egyáltalán, az anyagi és szellemi világ minden megnyilvánulását a szüzessége elleni frontális támadásként él meg, végül is ugyanolyan érdektelenné válik a magas, szőke hercegek számára, mint az, aki önzetlenül mindent odadob.
A helyzet az, kedves Szerelmes Szív, hogy e kettő között kell megtalálnia azt a keskeny mezsgyét, amely a Boldogság felé vezet.
Ha ebben az olyan szövegek is segítenek Önnek, mint a föntiek, hát nosza, írjon, írja ki magából a csalódottságát. Legyen Boldog ember, hogy aztán soha-soha többé ne kelljen írnia.

Hizsnyai Zoltán




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2007/2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2007/2008:

Rajkovics Péter verseiről

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2007/2008

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.12 másodperc