Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16153
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Lencsés Tamás versei

Fiatal írók rovata 2007/2008
Dézsa bú



Hol lám vérbefagyott hullám
lámpalázas temetésén a sok
öregasszonyt már unnám,
táncolna inkább ott a
fél világ, és nyugodtan
rám szólna Isten, hogy
legközelebb héé vigyázz,
megszánna és öntene,
venné el kezemből a remegést,
hogy utána szervezzek
előre végre egy rendes temetést,
lenne igazi déja-vu,
megtelne könnyekkel
egy egész dézsa bú,
mert ahogy Újonc mondta
ha van alibiként malibu,
nincs mélabú


arc poétika

nézz a szemembe, lásd a lelkem tükrét,
tüstént! ha könnyektől szavam ázik,
nézésem tusként szavannázik tekinteted testén,
homlokom parkettjén egy makett-Én-ként keringőt
táncoltam a ráncokkal, magassarkúban
magasról tekintettek le rám,
miközben gyermekeik voltak saját sarjuknak,
a ráncparkett alatt zölden izzó szemgolyó,
de nem szörnyeteg, mert a feltétlen bizalomtó'
parázslik és percről percre könnyedebb,
sztereó hangfülcimpáimat simogatja néha a múzsa,
tövisek nélküli rózsa vöröslő rúzzsal,
ha szájon csókol,neki soha nem mondom, hogy
bocs ez már most sok volt,
arcom is kerekded, az est fénypontjaként
a szavak nyelvemről a valóságba kirekedtek,
és jönnek még újak is, mert valahová a szívem
mögé bújt a kis öntudat ..


Felejts tovább

táncoló szobrok, ráncoló homlok,
az élet táblázatában csökkennek a pontok,
realitás hiánytermék,
mint hogy már tiz évesen kamu
személyivel piát vennék,
otromba orromba csöpögtettek sok kamut,
elhitették, hogy már tizenévesen
is döngethetek sok sok lelakatolt kaput,
mert mikor már egymás után öt alkat olt,
hogy az alhohol az amitől majd
koleszfreskókat alkotol,
játszólag rátoltak, a siker tortájának
tetején is csak a máz voltam,
amikor az igazmondással tényével vádoltak,
szembeköpött a valóság,
mint kedvenc kocsmám
bárpultján az adósság


az élet egy feles pohár,
felejts tovább,
mert leszek az egyszem,
ki örül ha majd egyszer  kiürül..


Számszerű

számszerűen emlékszem,
hogy a száj szemüregként
tapadt a vonagló fenékre,
letapizott tekintet tolta ki
látásod távolra?
légy holnaptól merészebb vagy
nézz máshova , mert ez a
lány egész más volt ma,
de bízz a jövőben,
hízz a bűntudattól ha
lelkednek jön ő be,
hisz nem minden a
kényszer, kéjszer vagy
ékszer, egyszer sem vettem
neki, nem még hogy kétszer,
maradok szingli vagy félszeg?
egy bizonyos szintig, talán
életfogytig vagy mindig


Lencsés Tamás

„Dézsa bú”:

Szellemes, lendületes, második harmadában kissé zavaros nyelvezetű, de jó ritmusú vers. Árnyaltabb fogalmazással, letisztultabb képekkel, összeszedettebb gondolatokkal – no meg némi malibuval – sokat lehetne javítani rajta. „ha van (…) malibu / nincs mélabú”
Ha szabad, a fentieket a következővel szemléltetném - az első három sor helyett, mely így hangzik:
„Hol lám vérbefagyott hullám
lámpalázas temetésén a sok
öregasszonyt már unnám,”
én így fogalmaznék:
Ím lám vérbefagyott hullám
utolsó útján a sok
vénlányt már unnám
Természetesen ez csak az én egyszerűsített változatom, de remélem, sikerült ezzel a példával megmutatnom, mire gondolok.

„Arc poétika”:

Az az érzésem, hogy itt (is) a szerző leírt mindent, ami jött, és úgy, ahogy elsőre eszébe jutott. Tény, hogy sok minden kiolvasható a szövegből, ugyanakkor a túl sok közölnivalótól szétesik az üzenet, mivel bizonyos gondolatok nem zárulnak le (sőt, néha el sem kezdődnek…), nem kapcsolódnak egymáshoz, nem világos, mire utalnak, stb. Érdemes lenne átgondolni, mit is akar a szerző közölni, hogy áll össze a vers, milyen gondolati és szerkezeti egységekből.

„Felejts tovább”:

Versnek gyenge, talán a lendületessége említhető pozitívumként, viszont az olyan képekkel, megfogalmazásokkal, mint például „ráncoló homlok” , „realitás hiánytermék”, „mint hogy már”, „öt alkat olt”, „játszólag rántottak”, szerintem nem lehet felépíteni egy verset. Ehhez még az előbb említett lendület is nagyon kevés.
Hasonló színvonalúnak érzem a további verseket, mint a „Kollégió”, „Ha a szavak”, „Mint a falevél”, bár ez utóbbiból az „arcunkat csalánba temetjük” - pontosabban idézve „arcunkat (…) temetjük (…) csalánba” kissé átírt változatban - tetszik.

„Számszerű”:

Játékos, szellemes. Dícséretes, hogy a vers ezúttal egy adott gondolati szálon halad végig, bár közben többé-kevésbé zavaros képek követik egymást, de végül is egységes egészként hat. Erre az egységre lenne érdemes törekedni a többi versnél is, és kevésbé építeni a szójátékokra.

Remélem, visszajelzésem ösztönző hatással lesz majd a további verseid megírásánál.
Mindent bele !
 
Üdvözlettel,
Bolemant László




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2007/2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2007/2008:

Rajkovics Péter verseiről

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2007/2008

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.12 másodperc