SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA

VAGY/OK.

szívcsend
dobogás nélkül
egyszer csak elhagyja a testem
trash koncerten
tömeg közepén
testek simultak hozzám
sosem voltam még ennyire egyedül

--
először a te szemedbe néztem
régen volt senkim
félreértett vágy
aztán a tiédbe
acélszürke kisistenem
a fülem pattogott
szédülni kezdtem
valahol farkas vonyít
lehet, hogy az énekes az
kettőtök között egy hajszál
hol vagyok?
--
sem otthon
sem idegenben
sem feletted
sem alattad
de még benned sem
nem bújtam el a sejtmagban
a tejút semelyik pontján sem
a hajsütővasban
fitneszteremben
körmösnél egy kislány
lady az angol udvarban
céda az ágyadban
kedves emlék egy őszi délután
a bor ízében a szádban
melletted a bajban
mezítláb a konyhában
nevetve, sikoltva, összetörve, remegve és nyögve
mi van, ha nem is én vagyok?
--
fázom
tudom, hogy a magány hideg
leírtam már egy másik versben egyszer
azon gondolkodom, talán azért nem jutottam el soha hozzád
úgy egészen, mert nem is lehetséges
talán csak egymás mellett kell élnünk, mint a többi ember
nem juthatsz a bőröm alá, és nekem fáj elhagyni az enyémet
valami belőlem kiugrott a negyedikről
az Én akadálya falhoz vág
nyávog, nincs is senkire szükség
--
néha, ahogy ülök
elkezdek szédülni
aztán a lábam fáj
mindig meghúzom
utána a hátam
a csigolyák között pondrók vannak
éles
a bordáim közé szorult levegő
szúr és csíp belülről
kérlek
találjunk újra egymáshoz

NŐ/NEM
már otthonról is haza vágyom
vagy csak vissza önmagamhoz
na, mondd csak
mondj okosat
ma mit jelent nőnek lennem?
ki kell mosni négy adag ruhát
kettő fekete – az én cuccaim
egy fehér – törölközők, véres foltos
egy színes – a te holmid
ma még meg kell írnom négy verset
kettőt magamról
egyet anyámról
és egyet rólad is
írnom és mosnom kell magamról, rólad
mert elveszek
valahol
a világban a függönyöket csipeszek tartják a helyükön
valakinek még mosogatnia is kell
--
mikor menstruálsz nem illik széttenni a lábad
nehogy észrevegyék
a fáradt olaj
forró lökettekkel és fájdalommal távozik
azt mondják, azért sírsz, mert bezavarnak a hormonok
vagy amúgy is sírnál
meg van engedve
szenvedj csak
de előtte zárd össze a lábad
/mert a nő az egyetlen olyan állat, ami sok vért veszít, mégse hal bele/
--
rémképet láttam
az volt osztálytársaim elkezdtek sorban szülni
gratulálni kellett
nagy öröm
a csatakos, véres, nyákos gyerek meg ott lógott a csecsükön
’á, majd megtudod’
a legszebb dolog
egy másik ember nő benned
testedből táplálod
a bélféreg is ilyen
egyiket se akarom