Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16164
Linkajánló
 Kritika: Csehy Zoltán: Hecatelegium

Kritika
Csehy Zoltán azon kevés szlovákiai magyar költő közé tartozik, akinek verseit szinte minden jelentősebb magyar irodalmi folyóirat közölte már.

A Hecatelegium egyes darabjait is olvashatta már a tájékozottabb olvasó a pécsi Jelenkorban, a debreceni Alföldben, a békéscsabai Bárkában vagy a tatabányai Új Forrásban. Ezek a részletek akkor még a Pacificus Maximus Hecatelegiumából cím alatt jelentek meg: hogy Csehy feloldja a név rejtélyét, frappáns szöveget helyezett el verseskönyve hátlapján
.

Ennek – vagyis a paratextusnak – alapján „Homérosz lelke a hagyomány szerint egy pávába szállt át, majd onnan Enniusba, az archaikus Róma legendás költőjébe. Janus Pannonius Martialis lelkéért fohászkodott sikerrel. De mit tehet egy kortárs költő, ha neki csak egy XV. századi cinikus tréfamester lelke jutott, akit ráadásul Pacificus Maximusnak hívnak? Erről szól ez a könyv.”
Bevallom, a folyóiratbeli közlések után türelmetlenül vártam ennek a kötetnek a megjelenését, hiszen a Csehy Zoltán alagyái, danái és elegy-belegy iramatai (1998) után Csehy meglehetősen sokáig nem jelentkezett versekkel, pontosabban verseskötettel. Na nem arról van szó, mintha felhagyott volna az írással, sőt. Hiszen különösen nagy munkabírású irodalmárról van szó; igazolásul elég, ha csak felsoroljuk a közbeeső időszak Csehy-köteteit: a Hárman az ágyban (2000), az Antonio Beccadelli: Hermaphroditus (2001), a Sztratón: Kölyökmúzsa avagy a fiúszerelem művészete (2002), a Marcus Valerius Martialis: Költők, ringyók, pojácák (2003) és a Frencesco Petrarca: Orpheusz lantja, Dávid hárfája (2004) című fordításkötetekre, valamint A szöveg hermaphroditusi teste (2002) című tanulmánygyűjteményre gondolok. Ennek alapján egy különösen tudatos költői alapállásra következtethetünk: Csehy a Hecatelegiummal mintha a Kazinczy által javasolt „életpályamodell”-t valósította volna meg. Eszerint először nem az eredetiségre, az eredeti művek megalkotására kell törekedni, hanem a világirodalom legjobb szövegeit kell magyarra fordítani, megtalálni az ezeknek megfelelő magyar nyelvet, hajlítani, rugalmassá, acélossá tenni azt, és ha majd sikerül eljutni egy világirodalmi színvonalú magyar irodalmi nyelvhez, akkor szabad csak visszatérni az „eredeti” művek megírásához. Csehy a Hecatelegium előtt olyan bámulatos fordításköteteket tett le a magyar irodalom asztalára, amelyeket méltán nevezhetünk egy új műfordítás-felfogás darabjainak.
A Hecatelegium, amely a költő harmadik verseskötete, legmerészebb elvárásainkat is beteljesíti. Nemcsak, ami a nyelvet illeti, amely különösen gazdag, hajlékony és kimunkált, hanem a téma kezelését illetően is. Olyan erotikus versek gyűjteményéről van ugyanis szó, amely a konzervatív, prűd olvasókat esetleg visszariasztja, tiltakozásra késztetheti, másik oldalon viszont a játékos, könnyed, élvező olvasást részesíti előnyben. Nemcsak műveltségünket, hanem szabadságunkat is meg kell tanulnunk használni – sugallja a könyv. ĺrója, aki poeta doctus és poeta ludens egyszersmind, különös tájékra vezeti olvasóját. A Danaidákban ötven női nemiszervet sorol fel és jellemez, az Aigyptus fiaiban ötvenféle hímvesszőt ismerhetünk meg: „Phartis lába között süteményt lelsz, ízes, akár egy / agg füge, és aromás, mint Chius-adta nedű.” – „Lixus ölébe balett-táncost lelsz, mesteri művészt, / szűk bőrköntöst hord, s bársony izomzata nőtt.” Ócsárolja a szoknyapecért, a tudálékos költőt, a kéjsóvár kiadót, az irigy irodalmárt, a fűzfapoétát: „Mondják, hashajtót szed a Múzsád, Aemilianus, / bárha elég verset szart ezelőtt is a korcs.”
Csehy verseinek némelyike talán kissé túlzottan irodalmias fordulatokkal bír, s a nemiség felforgató ereje is sokat veszít erejéből, amikor feloldódik a játék egyetemességében. Számomra kissé problémás a kötet szerkezete is: mintha a könyv végének versei nem érnék el a többi színvonalát, s ezzel a kötetkompozíció íve sérül (jellemző a Múzsapangás címe). Ezzel együtt: a Hecatelegium minden bizonnyal az idei év egyik legfontosabb magyar nyelven írt verseskötete.
Németh Zoltán

Kalligram, Pozsony 2006




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Kritika
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Kritika:

Kulcsár Ferenc: Bálám szamara

Hír értékelése
Értékelés: 3
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.17 másodperc