Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16164
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: Villamos

Arany Opus Díj 2012Az örökség

S. Rudolf, amikor 1916 februárjában bajtársaival együtt útnak indult Isonzó felé, még nem tudta, hogy távoli rokona, bizonyos Kufsteini Lajos, aki S. Rudolf dédapjának első házasságából született unokája volt, örökös híján, rá hagyta minden vagyonát. Rudolf, aki ekkor még csak húsz éves volt, kitartóan harcolt bajtársaival az olaszok ellen. A halál természetszerűségéhez hamar hozzászokott a lövészárkokban, bár az ellenséges támadások alatt gyakran összehugyozta magát. Az igazat megvallva sokszor akkor is összehugyozta magát, ha az ő osztaga indította az attakot. Ezt a tulajdonságát megboldogult apjától örökölte, aki utoljára még a halála pillanatában is a nadrágjába eresztette húgyhólyagjának tartalmát, jelezvén, hogy a földi életről körülbelül ez a véleménye. S. Rudolfnak, apjával ellentétben nem igazán volt véleménye a világról. Ismereteit a dolgok folyásáról, apja kedvenc kocsmájában, S. Borkopfnál szerezte, ahova tizenöt esztendős korában tehette be először a lábát. Tudása a világról meg annak dolgairól a kocsmában eltöltött estéknek köszönhetően valamelyest gyarapodni látszottak, úgymond. Annyira szerették Borkopf ivóját, hogy apja halotti torát is ott rendezték meg, ahol a megboldogult legjobb cimborája, Béla von Goffa tartott egy rövidebb beszédet a néhai S. Gusztávról. Rudolfnak, Béla von Goffa és a többiek gyakran eszébe jutottak a lövészárokban. Mikor útnak indult a háborúba megfogadta nekik, hogy épségben hazatér. Ezt az ígéretét igyekezett megtartani a harcok közepette, már csak azért is, mert húsz éves kora ellenére még nem volt dolga nővel. Igaz, egyszer megleste a szomszéd Katinkát fürdés közben, de annyira zavarba jött, hogy azon nyomban összehugyozta magát. Elég a dologhoz annyi, hogy hősünk nem akart a háborúban meghalni, szűzen meghalni meg aztán végképp nem akart. S. Rudolfot november elején szállították be a kórházba. A jobb vállát érte találat. A vállán tátongó méretes lyukból kiáramló vér teljesen eláztatta a kabátját. Rudolf két napig feküdt eszméletlenül a kórházi ágyán. A két nap alatt rémes lázálmok gyötörték. E lázálmokban látta, ahogyan meghal a sáros lövészárokban. Érezte, ahogy megsebzett testét elhagyja az élet. Látta a saját temetését is, amin ott volt Béla von Goffa, Schön Attila, Pepík Zefstein és a többiek, de ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy az egészen elevennek tűnő halott apja öntötte a sírjára azt a szilvóriumot, amit unokája születésének alkalmára tartogatott. A gyötrelmes lázálmokkal teli két nap alatt S. Rudolf egészen pontosan hatszor hugyozta össze magát. Nem mintha e számnak valamiféle misztikus jelentése lenne, azonban történetünk szempontjából fontos megemlíteni, ugyanis ezután, az apjától örökölt tulajdonsága, nem tudni miért, többé nem nehezítette meg az életét. Rudolf két teljes hétig lábadozott. A második héten kitüntették a háborúban tanúsított hősies viselkedéséért. Csak később tudta meg, hogy a századukból összesen hárman maradtak életben. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy Rudolfot saját társa lőtte vállon. No nem szándékosa tette. Akkor húzta meg a ravaszt, amikor valamelyik rút olasz ellőtte a tökét. Rudolf végül is neki köszönhette az életét. Lábadozása után még egy fél évig futárként kellett szolgálnia a császári és királyi hadseregben. Felettesei azzal a gondolattal is eljátszottak, hogy Rudolfból kémet faragnak, de később letettek e tervükről. Hozzám, valamikor 1917 tavaszán küldték először. Csurom vizesen és sárosan állt a bunker ajtaja előtt, majd miután belépett, átnyújtotta a főhadiszállásról küldött parancsot. Mikor bemutatkozott, tudtam, hogy ezt a nevet már hallottam valahol. És akkor eszembe jutott, hogy ő az egyik túlélője annak a borzalmas novemberi vérengzésnek. Megvallom őszintén, másként képzeltem el. Tizenhét tavaszától rendszeresen szállította nekünk a legújabb térképeket és információkat a főhadiszállásról. Egyik alkalommal négy napig maradt az ezredünknél. A negyedik napon az olaszok támadást indítottak. Délben az egyik olasz gránát a bunkerünk ajtaja előtt robbant fel. Tíz emberem azonnal meghalt, nekem a bal combomat hasította fel egy eltévedt repesz. Fájdalmam közepette eszméletemet vesztettem. Mikor magamhoz tértem, S. Rudolf épp ellátta a sebemet. Szótlan volt, és olyan fehér volt a bőre, mint egy halotté. Miután hordágyra fektettek, csak annyit szólt, hogy majd meglátogat a kórházban. Azóta nem láttam. Később több katona is azt állította, hogy a kitüntetett futár az egyik ütközet után eltűnt. Bár többször is meg akartam keresni, de tizenhét végén átvezényeltek keletre. 
S. Rudolf tizennyolc tavaszán ért haza. Sztrázsovec Csongor címzetes apát úr, aki felköltözött a templom tornyába, hogy onnan tájékoztassa az eseményekről a járókelőket, látta meg először a messziségben feltűnő S. Rudolfot. Azonnal kiabálni kezdett, mint valami müezzin. „Magasságos teremtő!!! Amott jön a Guszti fia!” Stofek Tamás, aki épp Borkopf kocsmájából lépett ki, és hallotta az apát üvöltését, egy pillanatra megszédült. Majd miután visszanyerte egyensúlyát, berúgta a kocsma ajtaját és elüvöltötte magát. „Rudi él!” A Béla von Goffa előtti asztalon a harmincéves háború térképe hevert. Annyira belemerült, hogy először meg sem hallotta Stofek ordítását. Csak akkor nézett fel a térképből, amikor Herr Vincenzó oldalba bökte. Béla von Goffa nem szólt egy árva szót sem. De szeme sarkában mintha az öröm könnyei jelentek volna meg. Aznap este hatalmas ünnepséget rendeztek Rudolf számára.   Rudolf csak két nappal a hazaérkezése után vette át a helyi postástól az örökségéről szóló levelet. Először arra gondolt, hogy valami tévedés történhetett, de Herr Vincenzóék azt tanácsolták neki, hogy járjon utána a dolognak. S. Rudolf alig egy hónap otthon töltött idő után útnak indult, hogy átvegye az őt megillető örökséget. Én 1923-ban tudtam meg, hogy semmiféle ütközetben nem tűnt el. Decemberben kaptam levelet S. Kufstein Rudolftól, hogy látogassam meg Salzburgban.





 
r




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2012
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2012:

Jelige: Borító

Hír értékelése
Értékelés: 3.88
Szavazat: 9


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2012

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.13 másodperc