„Adüton”
6.8.4.9.
Egy otromba vasaló
kisimította a tengert.
Egy kéz
járni tanul rajta
betűkkel.
3.1.1.1
Anyám
marhavagonban tanult meg beszélni.
Ez lett az anyanyelvem.
4.4.1.7.
Ki-be csúsztatom a kés pengéjét
a sebben.
Megfigyelem, ahogy
a rojtos idegvégződések
rátapadnak a vasra,
és beépítik a húsba
az elviselhetetlen fájdalmat.
Most már nemsokára megérkezem,
két ájulás között,
ahová mindig szerettem volna.
6.1.2.1.
Még annál is
fényesebb:
fényesebb,
mint az a fény,
amelynél már megvakul.
De hiába.
8.2.3.9.
Szavak:
nem nekünk találták ki,
százezer éve,
szavak,
nem arra,
amire használjuk őket,
lázasan,
sosem elmondva,
mindig hitetlenül,
ócska nyelv,
elkoptatott szavak mind,
elhasznált nyelv,
ez maradt,
más semmi, soha.
4.4.5.3.
Láthatatlan szenvedés.
Könnyei lemásznak róla,
egy sötét parkban,
és önálló életet élnek.
Amikor már megfeledkezik róluk,
a legjobb barátai lesznek.
4.4.6.7.
Lélegzés helyett
fuldokolni tanították
a szülei.
Engedelmesen.
2.9.6.6.
Bennem véres
minden.
8.3.8.4.
A pilóta,
amikor kinéz az ablakon,
már csak egyetlen akadályt lát:
a repülőgépet.
7.2.5.1.
Egy papírlap élén
megtalálta
életrajzát.
5.7.8.3.
Meg kell tanulnom
az összes lehetőséget
egyetlen száraz kenyérszelethez.
7.2.2.4.
Észrevett
egy kezet
a keze helyén.
Kéz volt,
nem vitás.
3.8.3.9.
Bekentem nyálammal
az egész világot.
De a nyelvemet
valaki más kente be.
9.1.2.4.
A férj kint aludt
az istállóban,
mert a nő
nem akart több gyereket.
4.7.8.5.
Sírásra felfűzni
egy zsák szöget.
5.2.4.9.
Hálózat,
amelyre radírgumival húzunk
újabb hálózatot.
7.2.2.8.
Elvágta a szavakat,
mint a köldökzsinórt,
még a torokban.
4.4.5.1.
Összetört, elsüllyedt hajók
a szem helyén.
Látták a korallszirtet és a csikóhalat,
de én ott maradtam,
láthatatlanul.