Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16164
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: víz

Arany Opus Díj 2011
Csetelés
(Utólagos helyesírási korrekcióval)



- Ott vagy?
- Talán.
- Haha. Ez jó: talán... Ilyet is csak a facebookosok-okosok tudnak kitalálni.
- Mizujs?
- Ma nagyon rossz voltam.
- Mit követtél el az emberiség ellen?
- Csak magam ellen: cigiztem.
- Hurrá! Éppen ideje volt elkezdeni. 
- Annyira kívántam! Már legalább két hete szemezgettem a trafikban a cigis dobozokkal, de nem mertem venni. Ma rászántam magam.
- És ne vígy minket a kísértésbe...
- A cigivásárlás külön sztori volt. Úgy pirultam, mint amikor életemben először vettem gumit.
- Ugyan, mikor vettél te nő létedre gumit?
- Még anno, a tizedik házassági évfordulónkra – ezt ajándékoztam az exférjemnek. De ez egy más történet. Tehát délután vettem egy doboz cigarettát.
- Szóval – és tettel – nagy bűnt követtél el. 
- Így igaz, de nem én vagyok a hibás, hanem Irén, a barátnőm. Olyan szépen kért, hogy ne gyújtsak rá, amikor mondtam neki, hogy rettenetes gusztusom van cigire. Miért nem vágott pofon, vagy legalább durván rám szólt volna. Az ő hibája.
- Igen, mindig más a hibás.
- Aztán kimentem egy kis esti sétára, vittem magammal a cigit, s mikor teljesen kihaltnak láttam a terepet, rágyújtottam. Rögtön az első slukktól úgy elszédültem! Mindjárt meg is bántam, hogy olyan messzire távolodtam a háztól, attól féltem, nem fogok tudni hazamenni. De a másik slukk már nem tűnt olyan erősnek, sőt nagyon is jó volt. Végül elszívtam az egész cigit, a csikket ledobtam a földre, jól rátapostam, aztán még kétszer visszamentem, nem gyulladt-e meg a kiszáradt fű. De nem, minden rendben, én is épségben hazaértem.
- Sikerélmény.
- De nem erről akartam veled beszélni.
- Hát miről?
- Még mindig nem tisztáztuk, miért nem mondtad el nekem, hogy megnősültél. 
- Ne kezdd megint. Elég marha vagyok, hogy nem maradtam nőtlen.
- Bőven volt időd, hogy tudatosítsd, mi a jobb: a legénység, pontosabban agglegénység, vagy a házasság. 
- Hagyd már, utálom a házaséletet. De hát ez van: az ember a hibáiért mindig megfizet. Másrészt viszont – Tevje is így mondta - a főtt étel, tiszta ruha, tiszta lakás sem elhanyagolható tény.
- Ugyan, ez hülyeség.  Talán azért nősültél, mert szakácsnőre és takarítónőre volt szükséged? Nem értem, hogy tudsz ilyen filozófiával élni.
- Te ezt életnek nevezed? Én létezésnek.
- Azt hiszem, ma nem nagyon értjük meg egymást. Nem ugyanarról beszélünk. Inkább kiszállok.
- Ha neked úgy jó. Nem tudom, miért kellene értenünk is egymást. Csevetelünk – ennyi.
- Nekem ez nem elég.
- Mondd, mi kéne még, ha tudom, teljesítem.
- Nem tudod teljesíteni. Most elmegyek.
- Az nem rossz ötlet, ha úgy, ahogy én gondolom.
- Nem úgy!
- Mi baj, kedves? Valahogy ingerült vagy. Nyugi...
- Az én életem ennél jóval aktívabb.
- Adj hálát az Istennek. Az enyém meg le van tojva.
- Jaj, ne. Milyen szöveg ez?
- A szokásos negatív. A pozitív is negatív. Ez van.
- Akkor nézd meg rendesebben Nick Vujićić videóját, amit tegnap lájkoltál a fb-n.
- Néztem. Azért lájkoltam, mert tetszett.
- De nem csak „tetszett” kell legyen a hatása. Ő éppen ezt magyarázza.
- Különben tényleg nagyon jópofa a videója.
- Te nem tudod, mit beszélsz!
- Miért, mit kellene mondanom?
- Nemcsak hogy mondanod, de szemléletet kell változtatnod. Minek nézel ilyen videókat, ha nincsenek rád kellő hatással?
- Jól van, na. Fő, hogy te bele vagy gabalyodva az ilyen videókba, és persze te mindenből tanulsz, minden sorból, minden mondatból...
- Más szóval: menjek a pé-be?
- Valamikor az jó hely volt, ha az emlékezetem nem csal, de ma már inkább kilométerekre elkerülöm, mert azt se tudom, mire lenne jó.
- Atya-gatya! Na, mentem. Szia.
- Pá, kis aranyom, pá.
- Várjunk csak. Visszatérnék az előzőhöz. Meg kel kérdeznem: ha így látod, miért feküdtél le velem?
- Akkor más volt az elképzelés, de rosszul sikerült az egész. Azt hittem, vágyom a szexet, de rájöttem, nincs már rá szükségem. És a kis félrelépésem ma is jókora lelkiismeret-furdalást okoz. Szó szerint szenvedek miatta. Remélem, kielégítő a válaszom.
- Egyáltalán nem kielégítő! Sőt!
- Lehet, hogy majd egyszer megbeszéljük. Most utálom ezt a témát. És mennem kell. Pá.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Egy nap múlva

- Szép estét. Gondolom, haragszol rám. Ami érthető, kemény voltam tegnap nagyon. Én ilyen vagyok néha, főleg mostanában. Bocsánat.
- Nincs semmi baj.
- Akkor jó.
- Újabban elég sokszor mondom ezt neked.
- Nehéz a felfogásom, sok a gondom magammal.
- Pillanat – telefon.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Jó egy óra múlva 

- Talán három percig telefonáltam. Közben te kiléptél, vagy leesett a rendszered?
- Mindkettő. Elegem lett a csetelésből. Különben sem érdekel már sok minden, ami azelőtt érdekelt. 
- Veled csetelni sem könnyű ám. Ha már semmi sem érdekel. Akkor mit kezdjen veled az ember?
- Elásni. 2,5 m.
- Nagyon vicces.
- Ugye, milyen jó a humorom.
- Borzasztó jó! De inkább borzasztó, mint jó.
- Na, hogy józanabbnak álcázzam magam, azért megmagyarázhatnád, mit akart az a kérdés jelenteni, hogy miért feküdtem le veled, mert nem nagyon passzolt a témához.
- De, nagyon is! Mindenesetre megrendültem azon, amit írtál.
- Mi volt az?
- Majd megbeszéljük, ez nem chat-téma. Mindenképpen meg kell beszélnünk. Ennyiben nem maradhat.
- Mi nem maradhat? Mennyiben nem maradhat?
- Ne akard elviccelni.
- Őszintén, mit vártál, vagy hogy képzelted el? Ez nem szerelmi kapcsolat. És tudod jól, milyen rosszul végződött. Azóta utálom a szexet. Szerinted ezek után hogyan reagáljak?
- Most nem tudom, mit mondjak.
- Én sem így képzeltem el. De most inkább elásnám magam. Akkor minek örüljek? Tudom, te nem tehetsz róla. Ez az én büntetésem a meggondolatlanságomra.
- Nekem is bűntudatom van miatta. Te meg csak tetézed.
- Nem kell bűntudatodnak lenni. Ez egyszerűen pech volt. Senki sem gondolta volna, de engem a padlóra küldött. Te tényleg nem tehetsz róla, és igazán sajnálom. Neked sem akartam traumát okozni.
- Egyfolytában ezen gyötrődöm. Mindig felötlik bennem, ahogy elvittelek az ügyeletre, de nem engedted, hogy bemenjek veled, mert féltél, hogy ismerősbe botlunk, s így megtudhatja a feleséged. Rettenetes volt látni, ahogy derékszögbe hajolva botorkáltál a felvételre.
- Ezen nem gyötrődni kell, ezt minél gyorsabban el kell felejteni.
- Na, ez szép volt, csak rövid.
- Nem egymást, a történteket.
- Arra gondoltam.
- Ugyan, egy kis derékficam. Legalább végigvizsgáltak. Csak az idegesít, hogy a feleségem komolyan aggódott értem. Ha tudta volna...
És megismétlem: nem hibáztatlak érte.
- Te félrebeszélsz! Miért kellene, hogy hibáztass? S különben is, sért, amiket mondasz: kis félrelépés, meggondolatlanság...
- Most ezzel mi a gond? Szerinted más volt?
- Na, most azonnal kilépek.
- Inkább mondd el a te verziódat. Megbántottam az önérzetedet? Azt mondtuk, haverok vagyunk.
- Az én verzióm a tiednek az ellentéte, s ez nagyon nem jó.
- Hát bizony, nagyon nem, képzelem, most hogyan tapostam a lelkedben. Ne haragudj.
- Nagyon beletapostál. Nem is értem, hogy juthattunk ide. 
- Nem ez volt az elképzelés, de én vagyok a hibás, valószínűleg nagyon félreérthetted a kapcsolatunkat.
- Mi az, hogy félreértettem?! Sok-sok év után újra jelentkeztél, találkoztunk, felidéztük a múltat.
- S mi ebben a rossz?
- Az, hogy egy szóval sem említetted, hogy már nem vagy szabad.
- Hát aztán!
- Szex közben jelentetted be nekem, hogy nős vagy! Csodálkozol, hogy felháborodtam, s hogy ellöktelek magamtól? 
- Te nem ellöktél magadtól, hanem durván lerúgtál az ágyról. 
- Agglegénynek ismertelek éveken át. Ki gondolta volna, hogy közben megnősültél.
- Na és? Szépséghiba a nősülés?
- Légy szíves...
- Oké, nem ez volt az elképzelés, de én vagyok a hibás.
- Ismétled önmagadat.
- Csak őszinte barátságot vártam tőled, nem szerelmet. Olyasmibe már nem akartam belebonyolódni, volt elég csalódás az életemben. Mit gondolsz, miért nem nősültem meg hamarabb?
- Ugye, most megérted, ha elmegyek rágyújtani?
- Persze. Menj. De tényleg bánom, hogy nem tisztáztunk egyes dolgokat előre. Eszem ágában sem volt téged megbántani. Kár, hogy másképp vetted az egészet.
- Kár?
- Kár. Mert akkor most minden egyszerűbb lenne.
- Jól van, ne károgjunk. Aludjunk rá egyet, ámbár nekem nem lesz jó éjszakám, az egyszer biztos. 
- Én kezdettől fogva azt hittem, hogy tudod, miről szól az egész, még véletlenül sem gondoltam volna, hogy ennyire másképp veszed ezeket a dolgokat.
- Te azt mondtad, nem fekszel le „csak úgy” valakivel, hogy ahhoz neked több kell. S ebben egyetértettem, illetve ezt én valóban komolyan gondoltam.
- A női felfogás! Szerelmet nem vallottam, ha jól tudom, és őszinte jó barátnak tartottalak. De csak és csakis annak.
- A barátok nem fekszenek le egymással!
- Menj már, nagyon jól tudod, miről szólt ez az egész. Nem azt jelentette, hogy mindjárt vegyelek el feleségül. Felnőttek vagyunk már, vagy nem?
- Ki beszél itt házasságról?
- De hát már majdnem úgy néz ki. Hol követtem el hibát, hogy ennyire félreértetted az egészet?! Én soha nem mondtam, hogy szerelmes vagyok beléd. Senkibe se vagyok, és nem is leszek már szerelmes. Nekem a szerelem egy rossz téma, amiről hallani se akarok. Sajnálom.
- Akkor miért kutattál fel?
- Te mióta vagy ilyen apáca!
- Nekem igazából nem volt olyan elképzelésem, hogy bármire is számítsak részedről, csak legalább hagytál volna abban a tudatban, hogy ez nem „csak” félrelépés és meggondolatlanság volt.
- Ugyan, megint lovagolsz a szavaimon. Amíg nem került sor a szexre, addig én se képzeltem meggondolatlanságnak. Most verem a fejem a falba, mert rémálmomban sem hittem volna, hogy ez lesz belőle. Visszacsinálni már nem tudom.
- Most befejezem. Kilépek.
- Szerintem is jó döntés, nekem is háborog a lelkem. Igazán sajnálom, hogy így történt, s végül is, én járok azóta bottal.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Egy  hét múlva

- Szia, elveszett lélek, gyógyulnak a sebeid, amiket ejtettem a lelkeden, kedves?
- Légy szíves, ne szólíts kedvesnek.
- Oké, drága. Ez csak megszólítás.  Mi a baj? Talán az, hogy nem szerelmemnek neveztelek? De hiszen akkor hazudnék. Nekem a szerelmem a régi, régi múltban maradt, hála Istennek. Egy nyűggel kevesebb.
- A régi nóta...
- Mert az a régi nóta... Ne légy már ilyen savanyú, az élet megy tovább.
- Azért egy kicsit tiltakozhatok, nem?
- Neked szabad, sőt jogod.
- Kilépek. Szia.
- Ne légy már olyan durcás kisgyerek. Ne mondd, hogy egy világ dőlt össze benned, mert azt nem hiszem. Annál te sokkal erősebb csaj vagy.
- De!
- Nem mondod!
- De igen!
- Hát, sem doktor, sem varázsló nem vagyok, sajnálom.
- Sajnálhatod.
- Lehet, de annyi mindent sajnálhatok már, hogy teljesen le vagyok sajnálva.
- Igen.
- Így van, legalább ebben egyetértünk.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Egy hónap múlva

- Szia. Ha úgy érzed, elvonult a vihar, tiszta lett az ég, igazolj vissza. Köszi.
- Te letiltottál engem fn-odról?
- Mindenkit letiltottam.
- Egyszerűen: leléptél. Nem válaszoltál az esemeseimre, sem a mailjeimre. 
- Mert be akartam fejezni, de most eldöntöttem, hogy sorban visszarakok mindenkit. Túléltem a depit! 
- Szóval eldöntötted!
- Igen, de légy szíves, ne köss bele a szavaimba. Most végre jó kedvem van, ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Újra csetelhetünk, amennyit csak akarunk.
- S honnan veszed, hogy én is csetelni akarok?
- ??? Hm…
- Úgy képzelted, hogy a te hangulatod szerint fogok olykor cseverészni veled, máskor meg majd türelmesen várakozom, amíg véget ér a rossz kedved?
- Most mi bajod van? Mi rossz van egy kis csetelésben?
- Hogy te milyen hülye vagy! Jaj, de örülök, hogy ezt kimondtam! És ez volt számodra az utolsó mondatom. Az utolsó sorom.





 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2011
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2011:

Jelige: liszt

Hír értékelése
Értékelés: 4.63
Szavazat: 47


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2011

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc