Faluhelyen mozgalmas az élet,

a szem, száz apró csodára téved.

Saját ritmussal, egyedi a világ,

más az érték, másról folynak a viták.

Kisbéri tavaszi piarc az álmok álma.

Húsmalac,göndörszőrű mangalica,

csibe és kacsa, való minden faluba.

Nem cikk már  a parasztkacsa,

órája meg van számlálva,

hiszen nincsenek már parasztok,

új névvel, kezdődnek a kalandok.

Már repül felénk a híres Francia,

bár, Trianonnál még nem voltunk oda.

Mulardok és Barbariek, új világa hódít.

Tuti tipp ez, szép  nagy májjal kecsegtet,

tudva lévő, nem tűrjük a selejtet.

Ha összeér a szárnya, tömhető a drága.

Piros szemű kukorica kell ide,

ettől szebb, aranysárga a  bőr színe,                                      

a napsugarak hagyták itt, örökbe.

Az illatos zsírban van a gyógyerő,                              

tüdő és légcsőpanaszt jól kezelendő.        

Ma már a nagymájé a jövő,                                     

beszerezhető a bolti  növelő,                                    

granulát formában megvehető.

Ez ám az állati érdem,

hiába hápog, tömjük szépen.

Süvít a szél : Szenvedéllyel.

Párosával , külön tömőbe zárva,

szárnyatolla divat szerint levágva,

kacsatánc és repülés így kizárva.

Csapkod még nagy merészen,                                 

de a sütés, nem kerülhető el.

Büszke kiskakas masíroz az udvaron,

ötven bájos tyúkkal az oldalon.

Harcra készen, lelkesen  kukorékol.

Ő az udvar kizárólagos  ura,

nem is vitatkozunk vele soha.                 

Szívárványkupola,  falevélhullás ,                         

emberhónap, késpenge villanás,                                      

a tányéron, valódi vércsepp varázs.

A híres  kacsasorsnak egy a vége, 

felkerül az ünnepi  terítékre,                                    

bor loccsan, mosolyt csal a fénybe.