Keresés a vezetéknév kezdetűje
szerint| A |
B |
C |
D |
E |
F |
G |
H |
I |
J |
K |
L |
M |
N |
O |
P |
Q |
R |
S |
T |
U |
V |
W |
X |
Y |
Z |
|
Keresés a magyar helységnév kezdőbetűje szerint (emelkedő időrendi sorrendben)| A |
B |
C |
D |
E |
F |
G |
H |
I |
J |
K |
L |
M |
N |
O |
P |
Q |
R |
S |
T |
U |
V |
W |
X |
Y |
Z |
|
Személynév keresése
|
Magyar helységnév keresése
|
[ Vissza ]
|
|
Aha (v. Bars vm.) - Horný Ohaj (ma: Verebély része, Nyitrai j.) |
Jókai Mária 1937. jan. 18-án Ahán szül. Jókai Mária néprajzgyűjtő. Pozsonyban szerzett tanítói oklevelet 1955-ben, majd Zobor-alji községekben tanított. Több kötete is megjelent a vidék néprajzi hagyományaiból: népköltészetéből, gyermekjátékaiból, népviseletéből, f. n.: Szlovákiai magyar népviseletek (Méry Margittal közösen, 1998). | | | Verancsics Faustus 1561-től 1568-ig Pozsonyban tanult Verancsics Faustus (Sebenico, 1551 – Velence, 1617. jan. 3.) humanista tudós, a magyarországi latin nyelvű ir. első művelője. Pozsonyból a páduai egyetemre ment, majd Magyarországra való visszajövetele után 1573-tól hosszabb ideig élt Pozsonyban. 1579-ben Veszprém várkapitánya, 1582-től II. Rudolf császár udvari titkára Prágában, s ebben a minőségében diplomáciai küldetésben újból eljutott Pozsonyba, és megfordult Nagyszombatban is. 1606-tól Rómában élt. Ötnyelvű – latin–olasz–német–horvát–magyar – szótárt adott ki (1595), Machinae noovae (1616) c. munkájában a technikatörténetbe tartozó találmányai leírását adta. | | | Szenci Molnár Albert  1574. aug. 30-án szül. Szencen Szenci Molnár Albert költő, egyházi író, zsoltárfordító, a 16–17. sz.-i magy. irodalom és tudományosság, ill. a protestáns művelődés egyik legjelentősebb alakja (megh. Kolozsvár, 1634. jan. 17.). Tanulmányait szülővárosában kezdte, Győrben, Göncön, Debrecenben folytatta, majd egy 1590-es rövid kassai nevelősködés után egészen 1599-ig külföldön tartózkodott. Ezt követően szülővárosában , majd pártofogókat és támogatókat keresve művei kiadásához, végigjártsa Felső-Magyarországot (járt Nagyszombatban, Késmárkon, Kassán, Szepsiben, Eperjesen, Lőcsén), hogy rövidesen újból külföldre induljon (közben Prágában is járt). 1613-tól ismét odahaza van, megfordult Biccsén, Komjáton, Kassán, Késmárkon, Vágsellyén, három hón... Tovább... | | | Helységnévmutató: Győr (Mo.) | Gönc (Mo.) | Debrecen (Mo..) | Kolozsvár (ma: Cluj, Ro.) | Prága (Praha, Cs.) | Kassa (Košice, Szl.)-Košice | Késmárk (Kežmarok, Szl.)-Kežmarok (Késmárrki j.) | Eperjes (Prešov, Szl.)-Prešov (Eperjesi j.) | Lőcse (Levoča, Szl.)-Levoča (Lőcsei j.) | Nagybiccse (Bytča, Szl.) | Komját (Komjatice, Szl.)-Komjatice (Érsekújvári j.) | Vágsellye (Šala, Szl.) Nagyszombat (Trnava, Szl.)-Šaľa (Vágsellyei j.) | Szepsi (Moldava nad Bodvou)-Moldava nad Bodvou (Kassa-vidéki j.) | Komárom (Komárno, Szl.)-Komárno (Komáromi j.) | Alsósztregova (Dolná Strehová, Szl.)-Dolná Strehová (Nagykürtösi j.) | Szenc-Senec (Szenci j.) | |
|
| Nyéki Vörös Mátyás Az 1580-as években Znióváralján gimnazista, majd a nagyszombati papnevelde tanulója Nyéki Vörös Mátyás (Győr, 1575 – uo., 1654. ápr. 1,.) költő, a magyar korai barokk első jelentős alkotója. 1602-ben már a prágai királyi kancellária alkalmazottja (az írást is itt kezdte el), 1611-től győri kanonok, később püspök. | | | Bocatius, Joannes 1592–1599 között Eperjesen tanított, azt követően pedig Kassán élt Joannes Bocatius (Bocatius János, Bock, Vetschau, 1569. dec. 25. – Uherský Brod, 1621. nov. 12.) költő, egyházi író, történetíró, politikus, kora egyik legkiválóbb elméje. 1590-ben érkezett Magyarországra, vélekedések szerint Selmecbányán is megfordulhatott, Kassán – tanítósága mellett – háromszor volt a város jegyzője, kétszer városbíró, 1604-ben II. Rudolfhoz indult Prágába, hogy a város nevében tiltakozzon előtte, amiért a kassai dómot elvették a protestánsoktól, 1605-ben megnyitotta a város kapuit Bocskai István csapatai előtt, 1606–1610 között Prágában rabosokodott, amikor is sikerült megszöknie és visszatérnie Kassára, ahol 1613-tól ismét iskolaigazgató, 1618-tól pedig... Tovább... | | | Radvánszky György Az 1710-es években Besztercebányán és Pozsonyban tanult s Bél Mátyás kedvelt tanítványainak egyike lett Radvánszky György báró (?, 1700. okt. 6. – ?, 1763 k.) naplóíró, versszerző, Radvánszky László bátyja. Részt vett az 1728–1729. évi pozsonyi országgyűlésen, melyről naplót írt, s útinaplóban dolgozta fel 1743. évi prágai és bécsi útjait is. | | | Radvánszky László Az 1710-es években Besztercebányán és Pozsonyban tanult s Bél Mátyás kedvelt tanítványainak egyike lett Radvánszky László báró (?, 1701. dec. 18. – ?, 1758?) író, Radvánszky György öccse. Részt vett az 1728–1729. évi pozsonyi országgyűlésen, valamint Mária Terézia 1741-es pozsonyi, ill. 1743-as prágai megkoronázásán. A Radvánszky család történetét feldolgozó munkája (1754) a magy. ir. első genealógiai műve. | | | Bartal Antal 1829. ápr. 24-én szül. Besztercebányán Bartal Antal nyelvész, klasszika-filológus (megh. Dunaharaszti, 1909. szept. 6.). Tanulmányait szülővárosában kezdte, Pesten teológiát, Bécsben klasszika-filológiát tanult, 1858-tól Pesten tanított. Latin szótárai, valamint latin nyelv- és olvasókönyvei jelentek meg. | | | Neubauer Pál 1891. szept. 28-án szül. Vágújhelyen Neubauer Pál író, zenekritikus, műfordító (megh. Fonyód, 1945. máj. 4.). Jogot tanult Bp.-en, majd banktisztviselő lett, az I. vh. idején a Pester Lloydnál kezdte újságírói pályáját, 1919-től Prágában, 1938-tól Bp.-en élt. 1924–1938 között a Prágai Magyar Hírlap belső munkatársa volt. Német nyelven is írt, első regényeit is németül írta: az egyikhez Stefan Zweig és Romain Rolland írt előszót, a másik egy nagy nemzetközi regénypályázaton nyert díjat – ennek magy.kiadása A jóslat (1944, 1981). További regényében (Egy élet szimfóniája, 1942) Hubay Jenő életét írta meg. | | Névmutató: Hubay Jenő | Rolland, Romain | Zweig, Stefan | | |
|
| Merényi Gyula 1894. okt. 22-én szül. Kassán Merényi Gyula költő, drámaíró (megh. Prága, 1925. márc. 18.). Tanulmányait szülővárosában kezdte, Bécsben kereskedelmi akadémiára járt, majd az I. vh. frontjaira került, ahonnan betegen tért haza. Verseskötei jelentek meg, ismertek színművei is. Keller Imre regényt írt róla (Tisztán egy életen át, 1933). | | | Helységnévmutató: Prága (Praha, Cs.) | Bécs (Wien, A.) | Kassa-Košice | |
|
| Luzsica Tihamér 1895-ben Léván szül. Luzsicza Tihamér író (megh.: ?). 1926-tól Rozsnyón ügyvéd, 1945 után Nyitrán élt. A két vh. között a Prágai Magyar Hírlap több regényét közölte folytatásokban. | | | Győry Dezső 1900. márc. 19-én szül. Rimaszombatban Győry Dezső (Wallentinyi) költő, író, közíró (megh. Bp., 1974. febr. 1.), Wallentinyi Samu (1906–1968) bátyja. A két vh. közti csehszlov. magy. ir. emblematikus alakja, programadó költője, újságírója. Jelentős a Prágai Magyar Hírlapnál, ill. a pozsonyi Magyar Újságnál kifejtett tevékenysége. Első fontos verseskötetei (Százados adósság, 1923, A láthatatlan gárda, 1927) szülővárosában jelentek meg, számos verse, verskötete szinte kultikus jelleget nyert az 1920–1930-as évek kisebbségi magy. fiatalsága, értelmisége körében pl. A láthatatlan gárda, 1927, Újarcú magyarok, 1927, A hegyek árnyékában, 1936, Zengő Dunatáj, 1938), Emberi hang (1939) c. hosszúverse a fasizmussal való bátor szembenézés kordokument... Tovább... | | | Bányai Pál 1901. márc. 24-én Besztercebányán szül. Bányai Pál (Munels) író (megh. Budakeszi, 1943. dec. 13-án). Szociális érzékenységű regények, baloldali szellemiségű riportok, publicisztikák szerzője. Prágában élt, a német megszállást követően – szülővárosa érintésével, ahonnan egy időre Illavára internálták – Bp.-re ment, Budakeszin érte a halál. | | | Szvatkó Pál  1901. szept. 9-én szül. Zsolnatarnón, de Nagyszombatban nevelkedett Szvatkó Pál irodalomkritikus, esszéista, publicista, szerkesztő (megh. München, 1959. nov. 17.), a két vh. utáni csehszlov. magy. irodalmi és szellemi élet egyik legfontosabb alkotója, esszéistája. Nagyszombatban érettségizett, Bp.-en, Prágában, Párizsban volt egyetemista. Később a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője, Új Munka, ill. Új Szellem címen lapokat alapított. 1939-től Bp.-en lapszerkesztő, 1944-ben a németek koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan 1945-ben szabadult, s visszatért a magy. fővárosba, itt fordítóként tevékenykedett. 1957-ben emigrált, Münchenben telepedett le, a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Írásai kora legjobb szellemi teljesítményei közé tarto... Tovább... | | | Szombathy Viktor 1902. ápr. 8-án szül. Rimaszombatban Szombathy Viktor (Volkó) író, újságíró, múzeumigazgató, művelődésszervező (megh. Bp., 1987. aug. 12.), a két vh. közt a csehszlov. magyarság közművelődésének kikerülhetetlen tényezője. Szülővárosában érettségizett, a bp.-i egyetemen tanult, közben a Prágai Magyar Hírlap tudósítója volt. 1930–1938 között a a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) főtitkára Komáromban, 1936-tól ugyanitt múzeumigazgató, több lap munkatársa és szerkesztője, 1938–1944 között a Magyarországhoz visszacsatolt szlovákiai területek művelődését szervező Széchenyi Magyar Kultúregyesület főtitkára Bp.-en. 1945 után is a magy. fővárosban maradt, könyvtáros, műfordító, vállalati tisztviselő. Elbeszélései, regényei mellett számos i... Tovább... | | | Vozári Dezső 1904. febr. 13-án szül. Iglón Vozári Dezső költő, műfordító (megh. Bp., 1972. nov. 20.), a két vh. közti csehszlov. magy. költészet jelentős képviselője. Prágai egyetemi tanulmányait félbehagyva újságíró lett. 1939-től a Szovjetunióban élt, ahonnan 1945-ben Bp.-re tért vissza, s ott folytatta újságírói pályáját, ám költészete ekkorra már megrekedt. Cseh és szlovák költőket fordított magyarra. . | | | Seress Géza 1904. dec. 11-én Losoncon szül. Seress Géza (Steiner) műfordító (megh. Bp., 1957. jún. 13.). Párizsban végzett francia szakot, Bp.-en volt nyelvtanár, 1935–1939 között Csehszlovákiában, Prágában élt, újságíró volt, 1942-től illegalitásban dolgozott Magyarországon, változatos élet jutott ki neki 1945 után is. Magy. műveket fordított franciára, franciákat magy.-ra. | | | Bólya Lajos 1905. jan. 9-én szül. Kolozsnémán Bólya Lajos (Feiszthammel) költő, jogi szakíró, Bólya Péter apja (megh. Bp., 1978. máj. 19.). Komáromban érettségizett, Prágában, ill. Pozsonyban végezte jogi tanulmányait, ezt követően Nyitrán volt vizsgálóbíró 1938-ig. A két vh. közti csehszlov. magy. kulturális-szellemi élet és kisebbségi önvédelem fontos szereplője, kezdeményezte a Tavaszi Parlament és a Kisebbségi Társaság létrejöttét. 1938 után Szegeden egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán, megbízott rektor. 1945–1948 között főszerepet vállalt Bp.-en az áttelepített és hazájukból elüldözött csehszlov. magyarok ügyének intézésében, elrendezésében. Verseskötetei az 1930-as években, jogi szakkönyvei az 1960-as évektől jelentek meg. | | | Szabó Gyula Losoncon élő szülők gyermekeként Bp.-en szül., de – néhány kisebb megszakítástól eltekintve – egész életét Losoncon élte le Szabó Gyula festőművész, grafikus, költő, Szabó Haltenberger Kinga férje (megh. Prága, 1972. máj. 25.). Az 1945 utáni csehszlovákiai magyar művészeti élet és művelődés kiemelkedő, mind magyar, mind szlovák viszonylatban is magasan értékelt alkotója volt. Művei, albumai közel négy évtizeddel a halála után is rendszeresen megjelennek, s különböző helyeken megrendezett kiállításai is éltetik az emlékét. Verseit, írásait l.: Betű és forma (1977), Szabó Gyula-breviárium (2001). Szülővárosában állandó tárlata van, Szabó Gyula Barátainak Köre működik, síremléke a losonci temetőben található, egykori lakóháza 2008 novemberétől... Tovább... | | | Erdőházi Hugó 1908-ban Komáromban szül. Erdőházi Hugó (Erdőházy) költő, író (megh. London, 1982). Szülővárosában kezdte iskoláit, Prágában joghallgató volt, Komáromban lett tanár, csehszlov. magy. lapok munkatársa volt, versesköteteket jelentetett meg, 1945-től Bp.-en, 1956-tól Angliában élt. | | | Kadosa Pál 1910-ben helyezték Pozsonyba mint banki alkalmazottat Kadosa Pál (Mohol, 1881. márc. 18. – ?) közgazdasági írót, s itt maradt a főhatalomváltás után is. Bekapcsolódott a Masaryk Akadémia munkájába, A Kazinczy Társaság és a Prágai Magyar Hírlap 1931. évi ir. és tudományos pályázatára ötezer koronás díjat ajánlott fel. | | | Blaskovics József 1910. jún. 12-én szül. Imelyen Blaskovics József turkológus, nyelvész, műfordító (megh. Prága, 1990. júl. 6.). Komáromban érettségizett 1929-ben, Pozsonyban, ill. Szegeden végzett tanárképzőt, ezt követően Galántán, később, 1946 után Bazinban, Főréven tanított, közben Bp.-en, ill. Prágában elvégezte az orientalisztikát is. 1950-től Prágában hungarológia–turkológia szakos egyetemi tanár, a modern csah turkológia megalapozója, tankönyveket írt, török, tatár, kazah, azeri és bengáli szerzőket fordított csehre, magyarra, szlovákra. Lefordította nyelvünkre a magy. ősgeszta török változatát, a Tárih-i Üngürüszt, Rimaszombatra és Érsekújvárra, ill. ezek vidékére török történeti forrásokat tett közzé. Szülőfalujában emléktáblája van, és az ő nevét ... Tovább... | | | Dobossy László 1910. aug. 9-én szül. Vágfarkasdon Dobossy László (Czuczor László) irodalomtörténész, szótáríró, a cseh–magy., ill. a francia–magy. ir. és kulturális kapcsolatok szakértője (megh. Bp., 1999. jan. 27.). Érsekújvárban érettségizett, majd Párizsban, ill. Prágában tanult franciát, magy.–francia szakon végzett. Részt vett a Sarló mozgalomban, 1936–1939-ben Kassán tanított, azután 1950-ig Párizsban élt, hazatérve Bp.-en volt egyetemi tanár. A francia, ill. a cseh irodalomról, írókról szóló monográfiák (Romain Rolland, Karel Čapek Jaroslav Hašek), tanulmányok szerzője, írt egy alapos francia irodalomtörténetet (1963), nevéhez fűződik a ma is használatos cseh–magy., magy.–cseh nagyszótár (1960), irodalmi és kapcsolattörténeti antológiákat, szöveggy... Tovább... | | Névmutató: Čapek, Karel | Hašek, Jaroslav | Rolland, Romain | | |
|
| Barsi Imre 1910. szept. 21-én Garamlökön szül. Barsi Imre (Bojsza) publicista, művészeti író (megh. Prága, 1996. jún. vége), az 1950–1960-as években pozsonyi magyar lapok szerkesztője, riportkönyvek szerzője volt | | | Fejér István 1911. ápr. 25-én Kassán szül Fejér István író, színműíró (megh. Bp., 1976. febr. 26.). Gimnáziumi tanulmányai után Prágába ment főiskolára, majd E. F. Burian színházánál dolgozott. 1940-ben költözött Bp.-re. Népszerű vígjátékíró, kabarészerző volt. | | Névmutató: Burian, Emil František | | Helységnévmutató: Budapest (Mo.), Prága (Praha, Cs.) | Kassa-Košice | |
|
| Borsody István 1911. szept. 16-án szül. Eperjesen Borsody István (Stephen Borsody) történész, publicista, szerkesztő (megh. Boston, 2000. okt. 17.). Prágában szerzett jogi doktorátust 1934-ben, 1937-től a Prágai Magyar Hírlap belső munkatársa, 1938-tól Bp.-en újságíró, 1946-ban külügyi szolgálatot vállalt Washingtonban, 1947-ben a kintmaradás mellett döntött, 1953–1977 között Pittsburgh-ban tanár, 1988-tól Bostonban élt. Benešről (1943, 2001), valamint a magy.–szlov. kapcsolatok kérdéséről írt könyvei (Magyar–szlovák kiegyezés, 1945) ma is alapműveknek számítanak, a Közép-Európa-kérdés szakértője (Európai évek, 1991, Az új Közép-Európa, 1998), több könyvét angolul írta. | | | Sinkó Ferenc  1919. júl. 19-én szül. Gyerken Sinkó Ferenc író, műfordító (megh. Bp., 1900. nov. 6.). Ipolyságon érettségizett, Prágában végzett jogot, 1933–1939 között a katolikus Új Élet szerkesztője, főszerkesztője Kassán. 1939-ben Bp.-re költözött. Különböző lapok szerkesztője, elbeszélések, regények szerzője, vallásos szellemiségű könyvek összeállítója volt. Tanulmányokban foglalkozott a két vh. közti csehszlov.. magy. ifjúsági mozgalmakkal, de a vallásos néprajz, a régi magy. és egyházi ir., valamint a szakrális zene világában is otthon volt. Szülőfalujában, Gyerken emléktáblát kapott 2004-ben, 2006-ban Magyarországon a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége Sinkó Ferenc-díjat alapított pályakezdő újságírók jutalmazására. . | | | Réső E. Zoltán  1912. aug. 5-én szül. Magyarsókon E. Réső Zoltán költő, író (megh. Vágsellye, 1996. jan. 15.). Érsekújvárban érettségizett, Prágában végzett gyógyszerészetet, majd, kis kitérő után, szakmájában dolgozott. Az 1930-as években verseskötetei jelentek meg, újabban forrásértékű regényekben dolgozta fel ifjúkorát (Újvári gimnazisták, 1991, Prágai egyetemisták, 1995). | | | Szuchy M. Emil 1912. okt. 6-án szül. Csicsókán Szuchy M. Emil színházi és művészeti író, színműfordító, muzeológus, művelődésszervező (megh. Komárom, 2006. dec. 22.). Életének változatos – Eperjesen, Prágán, Varsón, Ungváron, Erdélyen keresztül vezető – első szakasza után 1956-tól újból Csehszlovákiában van: 1956–1959 között Pozsonyban, 1959-től 1969-ig Dunaszerdahelyen népművelő, ezután Komáromban élt, s nyugdíjazásáig, 1989-ig a Duna Menti Múzeum munkatársaaként. | | | Zádor András  1912. dec. 23-án szül. Breznóbányán Zádor András (1938-ig Dénes Endre) műfordító, irodalomtörténész, kultúrdiplomata, bohemista, a 20. sz.-i cseh irodalom egyik legjelentősebb magy. fordítója (megh. Prága, 2008. ápr. 19.). Prágában végzett jogot 1938-ban, ezt követően jogászként működött, 1944-ben koncentrációs táborba került, 1945-től minisztériumi főtisztviselő Prágában, cseh kulturális intézeti igazgató Bp.-en. Csehül is publikált, monográfiát írt Ivan Olbrachtról, ill. Karel Čapekről, antológiákban és önálló műfordításköteteivel a 20. sz.-i cseh irodalom szinte valamennyi jelentős áramlatát és szerzőjét bemutatta a magy. olvasónak. | | Névmutató: Olbracht, Ivan | Čapek, Karel | | |
|
| Vájlok Sándor 1913. nov. 17-én szül. Deákiban Vájlok Sándor irodalomkritikus, közíró (megh. Bp., 1991. dec. 31.). Komáromban érettségizett, Pozsonyban szlavisztikát végzett, s Prágában politikatudományokból diplomázott, majd Kassán kezdett tanítani 1939-ben, de 1940-tól már Bp.-en volt előbb miniszterelnökségi, majd külügyminisztériumi főhivatalnok, s mint ilyen, a párizsi béketárgyalások magy. küldöttségének is tagja lehetett. Később tisztviselő, majd – legfrissebben szerzett diplomájával – bányamérnök lett. A két vh. közti csehszlov. magy. ir. és művelődés tekintélyes kritikusa, elemzője volt, a II. vh. után a csehszlov. emigráciőó 1938–1941 közti londoni tevékenységéről írt egy kis füzetet. | | | Nagy Jenő 1914. márc. 16-án szül. Pozsonyban Nagy Jenő rádiós újságíró, szerkesztő, riporter, Nagy Irén férje (megh. uo., 1992. szept. 8.). Komáromi érettségi után Prágában, Pozsonyban, Pécsett volt egyetemi hallgató, 1934-től rádiózott, különböző foglalkozásokat végigpróbált, 1951–1969 között rádiós szerkesztő, ill. riporter Pozsonyban, azután 1968-as szerepvállalásáért állásából elbocsátották, s csak 1989 után rehabilitálták. Emlékezései halála évében jelentek meg Emberek és élmények címmel.. | | | Szütsy Lóránt 1914. jún. 26-án szül. Pozsonyban Szütsy Lóránt vadászíró (megh. Nagytapolcsány, 1991. aug.). Tanulmányait szülővárosában és Prágában végezte, majd Pozsonyban, később Nagytapolcsányban tanított, szlov.–német, német–szlov. vadászati szótárt jelentetett meg, magyarul vadászemlékeit adta ki (Boldog vadászévek, 1980). | | | Forbáth Imre 1916-ban Nyitrán érettségizett Forbáth Imre költő (Böhönye, 1898. nov. 17. – Teplice, 1967. máj. 16.), majd katonaként a frontra került. 1918–1919-ben Budapesten részt vett, a Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált, s újból Nyitrára került. Innen ment 1922-ben Prágába, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, s később is Csehországban – Osztraván, majd Teplicén – telepedett le. A csehszlovákiai magyar irodalom jelentős alakja. | | | Sulán Béla  1916. ápr. 21-én szül. Rozsnyón Sulán Béla nyelvész (megh. Bp., 1968. aug. 26.). Szülővárosában érettségizett, egyetemre Prágában és Bp.-re járt. 1939 után Bp.-en élt, a magyar–szláv nyelvi kapcsolatok vizsgálata melett grammatikai, dialektológiai, általános nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. | | | András Károly 1917. aug. 20-án Felsőlászlófalván szül. András Károly történész, politológus, szerkesztő (megh. München, 2004. júl. 9.). Kassai érettségi után Prágában és Bp.-en járt egyetemre, magy.–francia–szlavisztika szakos diplomája mellé 1955-ben New Yorkban a politológiát is elvégezte. A kat. ifjúsági értelmiségi mozgalmakkal került a szellemi életbe, 1939–1977 között az Új Életet szerkesztette Kassán. 1945-ben az emigrációt választotta: Ausztriába, majd az Amerikai Egyesült Államokba ment, 1957-ben visszatért Európába: Münchenbe. Elsősorban a kisebbségi, ill. a Közép-Európa- kérdés szakértője volt, továbbá a szlov.-i magy. kisebbség történetét, valamint Edvard Beneš tevékenységét kutatta. | | Névmutató: Beneš, Edvard | | |
|
| Mácza János 1920–1922 között a Kassai Munkás szerkesztője – kulturális rovatvezetője – volt Mácza János (Alsóhrabóc, 1893. aug. 4. – Moszkva, 1974. nov. 14.) művészeti író, esztéta, mű- és színikritikus. Prágai, ill. bécsi emigrációból érkezett ide, 1923-tól Moszkvában élt. | | | Helységnévmutató: Moszkva (Or.) | Bécs (Wien, A.) | Prága (Praha, Cs.) | Alsóhrabóc (Nizsná Hrabonyica, U.) | Kassa-Košice | |
|
| Csémy Lajos László 1923. júl. 15-én szül. Alsógelléren Csémy Lajos László ref. egyháztörténész, Csémy Tamás apja. A komáromi bencéseknél érettségizett 1942-ben, majd Pápán, Pozsonyban és Prágában folytatott teológiai tanulmányokat, ezt követően lelkipásztor Kassán, Ekelen, 1954-től egyetemi tanár Prágában. Megírta a szlovákiai ref. egyház történetét, Ján Hellerrel készített munkája az ószövetségi héber szóanyag összefoglalása görög, latin, angol, német, cseh és magyar megfelelőikkel együtt, az 1960-as években 1200 héber szót tartalmazó egyetemi jegyzete jelent meg, több ref. egyháztörténeti mű kiadásánál közreműködött. Nyolcvanadik születésnapjára tisztelői, tanítványai emlékkönyvvel köszöntötték 2003-ban. | | | Rákos Péter  1925. febr. 14-én Kassán szül. Rákos Péter irodalomtörténész, esszéíró (megh. Prága, 2002. aug. 15.), a II. vh. utáni (cseh)szlov. magy. irodalomtudomány kiemelkedő alkotója, jeles prágai hungarológus, a cseh–magyar irodalmi–kulturális kapcsolatok kutatója, gazdagítója. Kassán kezdett iskolába járni, 1943-ban érettségizett, 1950-ben Prágában végzett filozófia–történelem szakon, ugyanezen évtől egyetemi előadó, tanársegéd, adjunktus, docens ugyanitt. Cseh nyelvű 20. sz.-i magy. irodalomtörténetet, ill. ugyancsak cseh nyelvű magy. irodalomi lexikont írt, számos tanulmányban, elő- és utószóban ismertette a magy. ir. értékeit, magyar írókat fordított csehre, a magy. ir. cseh nyelvű bemutatásainál, fordításainál bábáskodott. Magy. nyelvű irodalo... Tovább... | | | Angyel Miklós 1925. okt. 28-án Nyitrán szül. Angyel Miklós néprajzi író, helytörténész. Érsekújvári érettségi után lett vasutas 1944-ben, később konzervgyári tisztviselő, majd igazgató, s közben egyetemi diplomát is szerzett Prágában. Udvardon él, könyveiben, közleményeiben faluja néprajzát, ill. történeti múltját dolgozza fel. | | | Szőke József  1928. szept. 16-án szül. Nagykéren (Nyitranagykér) Szőke József bibliográfus, lexikográfus, író, szerkesztő. Bp.-en érettségizett, Pozsonyban szerzett magy.–történelem szakos tanítói oklevelet 1955-ben, jelenleg is itt él, 1952-től újságíró, szerkesztő (az Új Ifjúság főszerkesztője), 1969-ben a Csemadok KB főtitkára, de rövidesen leváltották, ezt követően a Hétnél volt, majd 1972-től nyugdíjazásáig a Csemadok KB levéltárosa. Főműve A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiájának az 1945–1985 közti időszakot feldolgozó négy kötete, valamint a Ki kicsoda Kassától Prágáig c., általa főszerkesztett életrajzi lexikona. Szépíróként is ismert, publicisztikájából a csehszlov. magyarság történetével foglalkozó írásai tűnnek ki. | | | Mikó Jenő 1931. máj. 17-én Felsőhutkán szül. Mikó Imre ref. egyházi író, püspök (megh. Pozsony, 2004. júl. 1.). 1950-ben érettségizett Kassán, majd Prágában végzett lelkészként, ezt követően Rimaszombatban, Érsekújvárban, Vágfarkasdon, Pozsonyban működött mint ref. lelkész, 1990-től parlamenti képviselő, püspök, magy. cseh. szlov. és német nyelven jelentek meg publikációi. | | | Liptay Lothar  1933. nov. 5-én szül. Dunamocson Liptay Lothar vallástörténész, valláskutató. Iskoláit szülőfalujában kezdte, Komáromban érettségizett 1953-ban. 1959-ben Prágában végzett teológiát, majd Rimaszombatban, Perbetén, Pozsonyban, Vajánban, Érsekújvárban lelkész, 1969–1970-ben az edinburghi református teológia ösztöndíjasa. 1980-ban Svájcba emigrált. Vizsgálódásai főként a buddhizmusra és a hinduizmusra, valamint a vallások párbeszédére összpontosulnak. Magyarul két könyve ismert (A keresztyénség viszonya más vallásokhoz, 2003, Az Abszolútum odisszeája a buddhizmusban, 2005). | Forrás: CSSZMIL, SZŐKE–VICZIÁN, http://www.kalligram.com/start.php?id=4&id_row=160&detail=1&PHPSESSID=fd30dbbb0a8e48319ae01095f08e492c Forrásjegyzék, Rövidítések jegyzéke | | Somogyi Mátyás 1935. febr. 7-én szül. Amadékarcsán Somogyi Mátyás szerkesztő, helytörténeti író. Komáromban érettségizett, Pozsonyban végzett magy.–szlov. szakon, ezt követően előbb Pozsonyban, majd Prágában újságíró. | | | Kubička Kucsera Klára 1936. aug. 15-én szül. Léván Kubicska Kucsera Klára művészeti író, művészettörténész. Komáromban érettségizett, majd pozsonyi és prágai egyetemi évei lezárásaként művészettörténet–esztétika szakon szerzett tanári oklevelet 1959-ben. Számos képzőművészeti kiadvány szerkesztője, monográfiák, összefoglaló tanulmányok, áttekintések szerzője, a csehszlov. magy. képzőművészet egyik legalaposabb ismerője, a csehszlov. magy. művészettörténet szaktekintélye. Pozsonyban él. | | | Németh István 1937. márc. 21-én szül. Vereknyén Németh István költő, publicista, művészeti író (megh. uo., 2005. jún. 5.). 1957-ben Prágában nyomdaipari szakérettségit, 1958-ban Somorján gimnáziumi érettségit tett, 1966-ban magy.–szlov. szakos tanári oklevelet szerzett Pozsonyban. Ezt követően művelődésszervező ugyanitt, tanár Dunaszerdahelyen, 1969-től újságíró Pozsonyban. Megírta Csontváry Kosztka Tivadar családtörténetét (2005), verseskötete is megjelent (Dőrejárás, 2005). | | Névmutató: Csontváry Kosztka Tivadar | | |
|
| Erdélyi Géza  1937. ápr. 2-án Abarán szül. Erdélyi Géza ref. egyházi író, építészettörténész. 1953-ben Komáromban érettségizett, majd 1958-ban Prágában teológiát végzett, 1975-ben, ugyancsak Prágában, művészettörténészi oklevelet is szerzett. Ref. lelkészként többek közt Szalócon, Vígtelkén, Rozsnyón, Hanván működött, feldolgozta a betléri, ill. krasznahorkai Andrássy-könyvtárat, egyetemi tanár, 1996–2008 között ref. püspök. Hittudományi, ill. hitéleti dolgozatai mellett monográfiát írt Gömör vm. klasszicista építészetéről (1996). ... Tovább... | | | Molnár János (1938–) 1938. jan. 16-án szül. Garammikolán Molnár János vallástörténész, orientalista. Párkányi érettségi után Prágában végzett teológiát 1963-ban, közben szemitológiát és arabisztikát is tanult. Előbb Pozsonyban mint segédlelkész működött, 1968-tól Prágában tudományos kutató, többször járt a Közel-Keleten, később egyetemi tanár Prágában, Pozsonyban, Komáromban (itt tanszékvezető), mindeközben egy időben lelkipásztorként is tevékenykedett Rétén, Boldogfán, Szencen. | | | Sándor Károly 1938. szept. 9-én szül. Nagysallóban Sándor Károly helytörténész, muzeológus, költő. Gyermekkorát Sáróban töltötte, Párkányban érettségizett, Prágában ref. lelkészi, Pozsonyban történelem szakos képesítést szerzett. Léván él. Helytörténészi, muzeológusi, művelődés- és közösségszervezői tevékenysége mellett verseskötete, ill. gyermekverskötete is megjelent. | | | Lacza Tihamér  1948. nov. 29-én szül. Bátorkeszin Lacza Tihamér tudomány- és művelődéstörténész, irodalomkritikus, közíró, szerkesztő, Lacza Éva férje, Dénes György veje. Érsekújvárban érettségizett, Prágában lett vegyész 1972-ben, ám nem sokáig volt a szakmában: 1972-től újságíró, később rádiós szerkesztő Pozsonyban. Kezdetben főleg kritikákat írt, az utóbbi időben az ismeretterjesztő, valamint művelődés- és tudománytörténeti írásokra összpontosított. Természettudományi tankönyveket is fordított. | | | Peres Imre 1953. jan. 2-án szül. Beszteren Peres Imre nemzetközi elismertségű ref. teológus, egyháztörténész, ókorkutató, tanszékvezető egyetemi tanár. 1972-ben Kassán építészeti szakközépiskolában, 1973-ban Pozsonyban gimnáziumban érettségizett, 1978-ban ev. teológiát végzett Prágában. Lelkészi szolgálatot teljesített Pozsonyban, teológiai akadémiai, ill. tanszékvezető egyetemi tanár Komáromban, az újszövetségi teológia, a hellenisztikus vallás, az antik görög szövegek, ill. az ókori görög sírfeliratok nemzetközileg elismert szakértője, eddigi nyolc könyve közül a Görög sírfeliratok és az újszövetségi eszkatológia című 2003-ban német nyelven jelent meg. | | | Szénássy Árpád 1953. márc. 20-án szül. Komáromban Szénássy Árpád helytörténész, művelődésszervező, könyvkiadó (megh. uo., 2006. dec.). Szülővárosa épészeti középiskolájában érettségizett, Prágában agrármérnöki oklevelet szerzett. Helytörténeti monográfiák, tanulmányok szerzője, bibliográfiák, dokumentumkötetek összeállítója. Létrehozta a KT Könyvkiadót, a Múltunk Emlékei c. honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazint, megszervezte és kiadta a Tájak–Korok–Múzeumok szlovákiai (felvidéki) sorozatát, művelődési és kultúrtörténeti intézetet alapított, a Jókai-díj megálmodója, számos egyéb kezdeményezés ötletgazdája és megvalósítója. | | | Ozogány Ernő 1955-ben, négyéves korában települt át szüleivel Bp.-ről Csehszlovákiába, Tejfalura Ozogány Ernő tudományos szakíró, tudomány- és technikatörténész. Somorján érettségizett, Prágában szerzett hang- és képmérnöki diplomát 1975-ben, 1981-ig, ill. 1999-től a Szlov. Televízió vezető műszaki munkatársa Pozsonyban. Tudomány- és technikatörténeti tanulmányai, portréi több kötetének az anyagát teszik ki (A tudás almája, 2001, Magyar atomocska, 2002, A Lajtától keletre, 2002).. | | | Pašiaková, Jaroslava 1955-től él Pozsonyban, ill. volt a Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója, adjunktusa Jaroslava Pašiaková (Machalická, Prága, 1931. jún. 9.) irodalomtörténész, a magyar avantgárd, ill. a cseh–magy. irodalmi kapcsolatok kutatója. | | | Orbán Gábor 1958. jan. 28-án halt meg Pozsonyban Orbán Gábor nyelvész (szül. Kőszeg, 1883. jan. 1.). 1907-ben végzett a bp.-i egyetemen magy.–latin szakon, s rövid privigyei kitérő után Pozsonyban lett 1945-ig gimnáziumi, 1949-től haláláig főiskolai tanár. Első elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémiának 1931-ben, tankönyvei mellett különböző nyelvészeti szakmunkák, értekezések szerzője (1935-ben Prágában megjelent, A magyar nyelv c. könyvéről Kosztolányi Dezső is elismeréssel írt), Mikuláš Mendreszórával magy.–szlov., szlov.–magy. szótárt írt. | | Névmutató: Kosztolányi Dezső | Mendreszóra, Mikuláš | | |
|
| Angyal Béla 1958. máj. 22-én szül. Gútán Angyal Béla politikatörténész, helytörténész, politikus. Tanulmányait Gútán, Komáromban, ill. Prágában végezte, itt villamosmérnöki oklevelet szerzett 1982-ben. Ezután egy szolgáltató vállalat munkatársa Komáromban, majd alpolgármester szülővárosában (1994–1998), később központi államigazgatási intézmények vezető tisztségviselője. Néprajzi közlemények, helytörténeti kiadványok szerzője, feldolgozta a két vh. közti csehszlov. magy. Országos Keresztényszocialista Párt történetét. | | | Papp Imre 1959. máj. 25-én szül. Vágsellyén Papp Imre költő, az 1980-as évek második felétől Prágában él, verseskötetei szlov. magy. kiadóknál jelentek meg. | | | Kocur László  1977. jún. 16-án Komáromban szül. Kocur László irodalomtörténész, irodalomkritikus. Iskoláit szülővárosában kezdte, Szegeden szerzett magy.–komparisztika szakos oklevelet, majd újságíró lett Pozsonyban. Kritikusként kortárs szlov. magy. ir.-mal foglalkozik, több dolgozatot írt a Prágai Magyar Hírlapról. | | | |
[ Vissza ]
|
|
