1760. okt. 4-én Nyitraszentkereszten (ma: Vágszentkereszt) szül. Rudnay Sándor kat. egyházi író, esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás. Tanulmányait Nyitrán kezdte, majd a pozsonyi papneveldében, később Nagyszombatban, később Budán folytatta. 1785-ben szentelték pappá, 1789-ben a nagyszombati érseki helynökség titkára, 1815-től erdélyi püspök, 1819-től esztergomi érsek, hercegprímás, itt első jelentős lépésével 1820-ban az érsekséget Nagyszombatból – ahová 1543-ban a török elől elmenekült – visszaköltöztette Esztergomba, s jelentős beruházásokkal korszerű egyházi központtá építtette ki a várost, s jelenlegi formájában ő építtette a.bazilikát is. 1822-ben nemzeti zsinatot tartott Pozsonyban, 1830-ban ugyanitt ő koronázta magy. királlyá V. Ferdinándot. A latin mellett szlovákul és magyarul egyaránt írt, prédikált, publikált. Pozsonyban a Szent Márton-székesegyház melletti tér viseli a nevét, szülőfalujában 2000-ben felavatták a mellszobrát, ugyanitt emléktáblája is van, s az ő nevét viseli a helybeli alapiskola is. 2007-ben magy.–szlov. nyelvű tanulmánykötet jelent meg (Rudnay Sándor és kora – Alexander Rudnay a jeho doba).
