1885-ben került Szenicre tanárnak Komjáthy Jenő (Komjáti, Szécsény, 1858. febr. 2. – Bp., 1895. jan. 26.) költő, a magyar szimbolizmus korai képviselője.. Apja Madách Imre, ill. Szontágh Pál barátja volt, fiát magánúton kezdte taníttatni, gimnáziumba többek közt Besztercebányára, Selmecbányára, ill. Pozsonyba járatta. Komjáthy Jenő ifjúkori lázongások után 1880-ban Balassagyarmaton szerzett tanári képesítést, 1885-ben többször meglátogatta Alsósztregován Madách Imre fiát, Madách Aladárt, 1887-ben került Szenicre tanítani, s onnan halálig nem tudott elkerülni. S bár bekapcsolódott a helyi társasági életbe, teljes elszigeteltségben érezte magát (Szenicen c. versét pl. így kezdi: „Itt élek megvetetten, / Mint egy elátkozott; / Már szinte elfeledtem, / Hogy voltam és vagyok. // Köröttem dudvaerdő, / Giz-gazból rengeteg..." Lírája jelentős részét itt írta. Egy szerencsétlen otthoni balesete miatt 1885 januárjában kórházi kezelésre utazott Bp.-re, ahol váratlanul meghalt. A homályból c. verseskötete halála napján hagyta el a nyomdát.
