1885-ben, hároméves korában költözött szüleivel Galántára Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. dec. 16. – Bp., 1867. márc. 6.) zeneszerző, zenetudós, a magyar zeneélet és a 20. sz.-i magyar művelődés és zenepedagógia egyik legnagyobb, világszerte elismerte személyisége, ahol életre szóló élményt jelentett számára a népköltészettel, a népdalokkal, a népzenével való találkozása. Gyermekkora itt töltött hét esztendeje után szüleivel – miután édesapját áthelyezték – Nagyszombatba mentek, s Kodály itt érettségizett (1900-ban), ill. itt tanult meg zongorázni és hegedülni, és első szerzeményeit is itt komponálta. Érettségi után Kodály egyszerre nyert felvételt a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemre és a Zeneakadémiára, s párhuzamosan mindkettőt el is végezte. 1905-ben első népdalgyűjtő útja Szegedre és Mátyusföldre vezetett, s a következő esztendőben más felvidéki tájakra is ellátogatott, és a rákövetkező években is vissza-visszatért – többek közt Bartók Bélával – gyűjteni a mai Szlovákia területére. Nyitra vidéki gyűjtőútjainak eredményeit a Zoborvidéki népszokások (1909), továbbá a Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz (1913), ill. A magyar népzene (1937) c. munkáiban tette közzé s dolgozta fel. A gyermekkora városa nevét címéül választó zeneművét, a Galántai táncokat 1933-ban mutatták be. A város még 1943-ban díszpolgárává választotta őt. Jelenleg utca, továbbá alapiskola és gimnázium viseli itt a nevét, a gimnázium folyosóján mellszobra látható (Petri Lajos műve), 1956-ban Kodály Zoltán Daloskör alakult a városban, a vasútállomás falán emléktáblája van, 1969-től háromévenként megrendezik a városban a (cseh)szlovákiai magyar énekkarok országos seregszemléjét, a Kodály Zoltán Napokat, ugyancsak itt kerülnek megrendezésre a Kodály-kórusok Nemzetközi Találkozói, 1982-től szobra is van a városban (Nagy János munkája).
