1825. febr. 18-án szül. Komáromban Jókai Mór író, szerkesztő (megh. Bp., 1904. máj. 5.), a 19. sz. magy. irodalmának egyik legnagyobb, ill. legnépszerűbb, s hatásában is egyik legfrekventáltabb, idegen nyelvekre legtöbbet fordított alkotója. Sok vonatkozásában ma is eleven, terjedelmes életművével folyamatosan gyarapodó könyvtárnyi irodalom foglalkozik, munkáinak színpadi és filmes feldolgozásai ugyancsak számosak, nevét az egész magyar nyelvterületen egyesületek, köz- és művelődési-művészeti intézmények, díjak, utcák, terek, alapítványok stb. viselik, sok helyen áll szobra, emléktáblája. Életében több felső-magyarországi – a mai Szlovákia területére eső – településen megfordult, sok műve itteni helyszíneken játszódik, itteni motívumokat, történeteket dolgoz fel. Komáromi Vármegyeház (ma: Király püspök) u.-i szülőházából szüleivel még gyermekkorában átköltöztek a mai Határőr u. 1. sz. alatti épület helyén álló házukba (1842-ben, ill. 1845-ben Petőfi is itt vendégeskedett náluk), az épületet 1897-ben lebontották. Elemi iskoláit itt végezte, majd kétéves pozsonyi diákoskodás után 1837–1841 között a komáromi református kollégium tanulója volt. 1835–1837-ben Pozsonyban, az ev. líceumban tanult (a Szél u. 10. sz. alatt lakott Zsigmondy Sámuel tanáréknál), ekkori élményeit részben a Mire megvénülünk c. kulcsregényében dolgozta fel később. Pozsonyi vonatkozásai is vannak az Egy magyar bábob c. regényének. 1844 augusztusa és 1845 márciusa között Komáromban volt joggyakoronok, itt és ekkor írta – az Erzsébet-szigeten levő kertjükben – a Hétköznapok c. első regényét. Írónk komáromi élményei elevenednek meg Az aranyember c. regényében, melynek főhőse, Tímár Mihály alakjához Domokos János helyi kereskedő szolgált mintául. Teljes egészében vagy részben komáromi vonatkozásúak még a Mire megvénülünk, Az elátkozott család, a Politikai divatok, A mi lengyelünk, A tengerszemű hölgy c. regényei, a Komárom c. elbeszélése. A mai Szlovákia területén játszódik A lőcsei asszony, valamint a Szeretve mind a vérpadig c. regénye, a Páter Péter liptói történetet dolgoz fel. Számos komáromi épület, utca, helyszín ma is az írót idézi. Az 1850-es évek végétől Jókai gyakran járt Ekelen, ti. fivérének, Károlynak a felesége idevaló volt. 1883 júniusában Jókai négy napot Betléren töltött, meglátogatta a dobsinai jégbarlangot (ezt az élményét is l. A lőcsei fehér asszonyban), felkereste Krasznahorkaváralját (A lőcsei fehér asszony egy része a krasznahorkai várban játszódik), Lőcsét (a lőcsei fehér asszony alakját Korponay Jánosné Géczy Juliannáról mintázta meg), 1884. február 24-én Stószt kereste fel, 1884–1892 között a magyar parlamentben Kassa országgyűlési képviselője volt, 1884-ben kétszer is járt a városban. Jókai gyakran vendégeskedett a Feszty Árpádhoz feleségül ment lányáéknál Kingyesen is. Eleven kapcsolatát szülővárosával – jóllehet onnan diákkorában elkerült – haláláig megtartotta, s Komárom is kezdettől híven ápolja szülöttje kultuszát (mely már az író életében elkezdődött, s töretlenül folytatódott az első Csehszlovák Köztársaságban, továbbá az 1938–1945 közti években, majd 1948 után is). A komáromi ref. temetőben található a Jókay család sírja, utca viseli a nevét, a komáromi múzeumban állandó kiállítás mutatja be életét és munkásságát (Jókai-emlékszoba), színház (a korábbi Magyar Területi Színház), kulturális seregeszemle (Jókai Napok), közművelődési egyesület (Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület), díj (Jókai-díj) kapta róla a nevét, a szülőháza helyén álló épületen emléktáblája van (egykor Vármegyeház u., ma Király püspök u.), s a családi ház – melyben Jókai 1826–1841 között nevelkedett – a helyén álló bérház udvarának egyik falában elhelyezték a régi ház bejárati ajtaját, ill. fölé a még írónk életében, 1881-ben felavatott emléktábláját, de 2000-ben emléktáblát kapott egykori iskolája, a volt ref. kollégium falán is, a Duna Menti Múzeum udvarán Berecz Gyula 1937-ben felavatott Jókai-szobra stb. látható. Érdekesség Domonkos János síremléke a görögkeleti templom északi falában, Jókai erről a szerb származású helybeli gabonakereskedőről mintázta meg az „aranyember" alakját. Szénássy Zoltán Jókai nyomában (1982, 2000) címmel könyvet írt városa nagy szülöttjéről. Jókainak a mai Szlovákia területéhez fűződő írásokból összeállított válogatás újabban: Regényes rajzok a Felföldről (Miskolc 2002).