1531. júl. 1-jén szül. Nagyszombatban Zsámboki János (Sambucus, Joannes) költő, filológus, történetíró, orvos, térképész, a magyarországi humanizmus és késő reneszánsz európai rangú polihisztora (megh. Bécs, 1584. jún. 13.). Tizenegy éves korában 22 évig tartó tanulmányútra indult szülővárosából (ennek állomásai Bécs. Lipcse, Wittenberg, Strassburg, Párizs, Padova voltak), huszonhat évesen a bolognai egyetem tanára, majd Bécsben udvari tanácsos, később udvari orvos és történetíró. Tizenegy nyelven beszélt, közel három és fél ezer kötetes könyvtára kora legnagyobb magángyűjteményei közé tartozott. Ókori szerzőket adott ki, francia, német, svájci tudósokkal levelezett, megjelentette Janus Pannonius verseit, maga is írt latin verseket, kiadta Werbőczy István Tripartitumát, sajtó alá rendezte Antonio Bonfini munkáit, elkészítette Magyarország térképét (1566), az övé az első magy. orvostörténeti kiadvány (1574), megírta többek közt Eger és Szigetvár ostromát stb. 2001-ben fiatal szlov. magy. irodalomtörténészek és -kritikusok Sambucus Irodalomtudományi Társaságot alapítottak.
