1832. márc. 19-én szül. Dunaszerdahelyen Vámbéry Ármin (Wamberger Hermann) orientalista, filológus, utazó (megh. Bp., 1913. szept. 15.). Néhány hónapos volt, amikor apja meghalt, rendkívül nehéz körülmények között nevelkedett, csupán az első három elemit járhatta ki, amikor be kellett állnia szabóinasnak, ám később sikerült elszegődnie nevelőnek, így beiratkozhatott a szentgyörgyi alsó, majd a pozsonyi felső gimnáziumba, ahol magántanításból tartotta fenn magát. Már itt kiütközött rendkívüli nyelvi tehetsége, alig húszéves, amikor már számos európai nyelvet ismert és megtanult törökül is. Első tudományos célú közel-keleti utazására 1857–1861 között, báró Eötvös József támogatásával sikerült sort kerítenie, amikor is Konstantinápolyig jutott el. Később folytatta kutatóútjait, s rendkívüli érdemeket szerzett a mohamedán kultúra és a török nyelvek magyarországi megismertetése terén, néprajzi és filológiai megfigyelései ma is tudományszakuk alapértékeinek számítanak. Szülővárosában alapiskola, gimnázium, irodalmi kávéház, egyesület (Vámbéry Polgári Társulás) viseli a nevét, teret neveztek el róla, emléktábla mutatja egykori szülőháza hozzávetőleges helyét, évente Vámbéry Konferenciára kerül sor, az itteni székhelyű Lilium Aurum kiadó pedig 2000-ben életművének újrakiadását indította el.
