Jelige: alkony - Természet dicsérete
Dátum: 2009. október 06. kedd, 14:02 Rovat: Arany Opus Díj 2009
Ó áldott természet, csodáid bűvölve figyelem
Tájaid éke vonz, elcsábít szüntelen
Gyönyörű alkonyok pirosló ég alja,
Szikratüzet szóró nyári nap hajnala Téli délutánok csendes hóhullása, Nyári forróságnak tikkasztó világa Tengerek morajló, s szelíd hullámzása Erdei szál fenyők kecses suhogása Esthajnal lágy szelének az érintése Az édes anyaföld ringózó vetése Utak hangos zaja, madár csicsergése, Májsi lágy eső csendes csepegése, S mind az, mit magadban elrejtesz természet Minden csodád bűvöl, kínálva sok szépet, A gyönyört az élményt, mely mindebből fakad S melyért csodálatom soha nem is apad Mert szüntelen dalolom én tovább is a szépet, Dicsérve az általad alkotott egészet Hisz áldott ó természet minden diccsőséged! S ámulatra méltó minden alkotásod, Melyekkel, s általuk e világot áldod Szétosztva szépséged ezüstös fényeit, Melyek ragyogása szíveket lelkesít Mindezért csodállak én is oly lelkesen Ezért vagy gyönyörű, csodásan szép nekem És azért, mert bármikor változtathatsz modort, Felvéve új arcot, eldobva a komort, Már kacéran bűvölsz szépséged kitárva, Ügyelve, ne legyen a világ kopár, sivár, árva De illatod fényében fürödve szüntelen, Te gondoskodsz arról, viruljon ékesen Ezért kell, dicsérje mindenki mit nyújtasz, Mert az érző szívben új tüzeket gyújtasz És megnyugvó érzés tölti a lelkeket, Ha csodáid felett ámulhat szerfelett.
|
|