SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Jelige: Pablo Tevel - Kabaré

1/1
A titokból kifacsarodott
óriás magok a citromok
halastavamba hányom
esőmérőimet
jó nézni ahogyan megfulladnak

1/2
fölösleges vagy így
földgolyó-omlett
nélkülözhetetlen

1/3
(szegény asszony két fillére)
a halott világ szemén pihen
a fölöslegességet nem gyötri a
feltámadás utánozhatatlansága
megismételhetetlensége
elhiteti a halottal
hogy van értelme
lázadásnak forradalomnak

1/4


elvégzi helyettünk
a beteljesülést
magáévá lesz

kifakul az égbolt
ahogy a csoda
várat magára

1/5
kivetkőzik belőlem az én
ilyenkor bontanak tollat
a madárfészek gallyai

1/6
a tökéletesség a torzó
egy darabja
ha megpróbálod befejezni
önmagad ismétled

1/7
leszek a leadott ócskavasban
megbúvó műanyag
amit az újrahasznosítás előtt
nem vettek észre
beleszámítva a tiszta súlyba


1/8
a képzelet kifesti a szobám

a helyükön hagyja

a munka befejeztével
mindent kirak a szobából
( a tökéletesség nem szólítja nevén
a csillagképeket)

1/9
( gyónás előtt)
a végtelenben hinni
két párhuzamos vonatsín
versenyfutásában

1/10
Jézus alázatos és béketűrő
átengedi a játékbabát
a faragottat

alázatos és béketűrő
ha akarod még
a kereszt is a válladat nyomhatja

1/11
( Isten )
az istentelen világ homokszeme
egy homokóra belsejében


1/12
az alapvető tudás
semmiről sem vesz tudomást

alapvetően
nem is tudna

1/13
cethal-templomomban
várakozom és imádkozom
közben Ninivén már az utolsó jós is
tud az érkezésem viszontagságairól

1/14
kivagdostam a háziállatokat
a lexikonból
szemükön át
feltűzöm őket a faliújságra

1/15
hajléktalan szellemeké a testem
összekeverednek
eggyé válnak bennem

egy új nemzetté

1/16

a szellemek bennem lakoznak ahogy a
városokban kutyáikat az emberek éjszaka
kieresztem őket sétálni hancúrozni és hogy
könnyítsenek magukon az elhagyatott temetőkben

a kifosztott sírboltokat imádják leginkább

konzervatív hagyományőrző szellemek miért is
tagadnám hozzám tartoznak s ha eltéved
vagy elkóborol közülük valamelyik kiver a

félelem megvesz a guta
csakis az enyémek ők
kivéve a realistás érzéküket

amikor visszaköltöznek belém
a hiányuk akárcsak a
kutyagumi megmarad

1/17
mennyivel könnyebb ha nem kapsz
választ a kérdésre
mintha nem is lenne
akitől választ várhatnál

1/18
menekül a szél
elbújik a pajtában

de a pajta nem védi meg
százfele repül
recsegve széjjel

menekül a szél
megbújik a kazal torkában
a szellőzőnyílásban
de a kazal sem ad oltalmat

szárnyra kel a száraz lucerna
levele hull alá

1/19
a kutya rigolyáit
ráerőlteti a gazdijára
a gazdi meg tudatosan
beépíti mindezt a műsorába
vigyázva arra hogy a kutya
akarata érvényesüljön

1/20
a holt lelkek visszajárnak a sírjaikba
megigazítják az ing gallérját
megtisztítják a műfogsoruk

keresik a karkötőt
a hamis gyűrűt
a szemüveget a

rumosüveggel és a bibliával

sírjuk előtt
egy képzeletbeli tükrön állnak
olyan önzőek hogy megfeledkeznek
a kísértésről
a hátrahagyott családtagokról
nem is beszélve

sírjuk rendezettségéért

csak magukat dicsőítik
vagy hibáztatják

1/21
( az ember )
két párhuzamost összekötő
beszorult porszem

1/22
anyánk szavai kivándorolnak Amerikába
eltűnnek a könyvekből folyóiratokból
rezervátumot teremtenek a vadon hátán
a prérikutya hátán

még szép hogy az idegen szavak
híresek a hazaszeretetükről
megmaradnak
pápábbak a pápánál


elfogadtatni magamat
bezáratni az ész cellájába

aztán eszeveszetten
kiosonni a végbélnyíláson át

1/24
( Farnbauer Gábornak )
az énben felülkerekedett a mi
–   és te nem vagy költő?
az énben felülkerekedett az én
–   igen nem vagyok


1/25
ok nélkül hiányzol
akkor vagyok igazán én
amikor az Isten szabad idejében teszi

1/26
Isten a hiányzó oldalt
már akkor kívülről fújta
mielőtt kitalálhatta volna

ahogy a rabok
kenyérmorzsát szórnak a párkányra


1/27
( szentmise )
a tárgyak szertartásszerűen
jelentésük fölött lebegve

a csoda nem szabadít meg
rábírja Jézust
hogy atyjához térjen

1/28
( a kiválasztott )
több milliárd búzakalász közül
pont ez az egy került a kezembe

1/29
Jézus egy fafeszülettel
szemben áll

a megfeszített nekifeszül
életre kel
lejön a keresztfáról

próbál keresztet vetni
és leborulni a lábai elé

hallani ahogy szálkássá
reccsen a fa
letörik a kéz
kitörik a láb


1/30
kitömött föld
a föld

kitalált ketrec
a ketrec

nem lelé helyét az Isten
alighanem otthon van már
megérkezett

1/31
Isten ujjlenyomata
jelen van a semmi tartóoszlopain
egy készülő templomén

ahova majd belép az én

majd kilép
a többes számból is egyedül
és személytelenül

2/1
kikötöttem a szigeten
távolodik a falu
a halászkunyhó ereszel
akár a százlábú


távolodik a part is
az albatroszok
magánya noszogat

Isten hátizsákjában
hadonászom a késsel
elhagyatott szikla űz
a marasztal irányából

a szigetet bekebelezi
lasszójával a folyó

2/2
a mozgó világ
középpontjában
miközben ellipszis pályán körözni
a nap körül
háziállattá

szelídítve

2/3
( a szabadság )
egyszemű óriás
sziklákat hajigál
lecsöndesíteni a tengert

3/1

Isten tapasztalatlansága
volt a teremtés valódi motorja

mégcsak a természetfölötti
hatalmával sem élt
ezt teremtményei
is visszaigazolják

3/2
emlékei lerongyolódva
megérkeznek az ütközetből
árnyékukra rálép a felejtés

szakadozott foszlányait
keblére öleli a szél

fél lemosni magáról a mocskot
sajnálja lemosni magáról a mocskot
úgy érzi az igazsággal lenne könnyebb


földhözkötöttségére a teremtményei
utalnak majd

3/3
púp vagyok a semmi hátán
ékezet is lehetnék
angyalok köldökzsinórja

bámulom bambán az eget

kész kabaré
a szájból kilógó
kiporciózott nyelvem

3/4
a mulandóság kötéltáncos fruska
alatta a védőháló húsvér
drótkerítés

3/5
az ötödik nap végére
porfogó lett a láthatatlan Istenből
lerázva magáról a port
a következő napon már
megalkotta magát az embert
persze a saját képére és hasonlatosságára

3/6
deszkát állítottam a kerítésünkhöz
semmi sem zavartatta

a másik oldalról ez igazi kihívást
jelentett a kannavirágoknak
igyekeztek elérni a deszka tetejét
szeptember végére a virágok hegye
meghaladta a háromméteres magasságot