Jelige: Esőerdő - pont
Dátum: 2009. október 06. kedd, 10:15
Rovat: Arany Opus Díj 2009


Színehagyottan feküdtem tésztacsíkok között. Belőled akartam táplálkozni, de elcsuklott a hangom. Kalács ujjaiddal megragadtad a combom: nagyon fájt, de nem sikítottam.

Inkább felhívtam az anyámat, s megkérdeztem, hogy örült-e nekem, mikor megszült. Nekem ugyanis aranyhajú gyermekem lesz kék szemekkel, akit nem tudok szeretni.
Mindez azon a hétvégén történt, amikor kidudorodott egy ér a karomon. Fura tapintású volt, de sokkal szebb, mint a halál macskája. Elég lett volna egy kis kaparás, s az én vérem a fatörzset festette volna meg az északi oldalról, mint a moha. A bőröm alatt lapult, aztán előtört, mint egy kicsi rák a homok alól. Ott álltam az ablakban és néztem a napsugarak fényét a bőrömön, miközben még csak két fal állt a négyből. Furcsa találmány a beton. Hideg és kemény. Nincs benne semmi emberi. Csak a kis csónakházunk volt szép, ahol üveggolyókkal játszottunk, s mégsem esett egy sem a vízbe. A bezártság megvan, a kulcs eltűnt, az ártatlanság elveszett.
Aztán persze a cipőm sarka beleragadt az aszfaltba. Szerencsére csak az egyik, de mégis ott kellett hagynom, mert az egy forgalmas út volt és sokan dudáltak rám. Én meg amúgy sem szeretem a feltűnést, szóval inkább tökéletesnek mutattam a párkapcsolatunkat. Ugyanezt csinálta ő is álmában, csak aranyosabban mosolygott. Most kikerültem körön kívülre, mert megláttam a nyakán a tetoválást. Bár kanos volt, a sárga nem állt jól neki. Igaz, kiverhette volna néhány fogamat függetlenül attól, hogy milyen hosszú a hajam. Majd eljön az idő, amikor új gönc kell, s akkor talán majd telik buszjegyre is.
Aztán egy traktor felkavarta a port, nekem meg beszakadt a körmöm. Rongyosnak néztem ki, s nem hitték, hogy tényleg láttam egy angyalt. Mert amikor gurult a labda a fa alatt, közben lepotyogtak róla a pöttyök. El akart rugaszkodni a barna földtől, s felugrani egészen addig a hegyes ágig, de túl kicsi volt, s nem tudott véget vetni mindennek.
Most már nekem szól a harsona, s neked a harang. Nincs olyan helye a testnek, mely ne kapott volna stigmát. Szándékosan ne menekülj, igazságtalan lenne, ha papír zsebkendőben végeznéd. Két könnycsepp a gyerekért, kettő teérted, aztán jöhet az angyal, megfogom az ő kezét is. Mert ha sikoltanak a pillangók, amikor ugrik egy macska és felsebzi a hasát a kerítés tűfoka, elterül a vér a bundáján, mintha a havat festené be.

De mi van a pont után?







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=793