SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Jelige: Buborék

Tizenhárom éves lettem én, itt állok a felnőttkor küszöbén.
Úgy vártam ezt a napot, talán jobban, mint a nagyok.

Anyu, Apu mindig mondta, bár már kicsit nagyobb volna!
Most mintha megijednének, de szerintem én jobban félek.
Mindenki azt mondogatja, hova tovább? Milyen pályára?
Nem tudom még mi legyek: patikus, vagy fenegyerek?
Rendőrnő vagy tanító? Hm, ez elgondolkodtató.
Hagyjanak békén, ezt nem tudom! Én még ehhez kicsi vagyok.
Barátnőim hívnak, menjek, kerti partit rendeznek meg.
Vajon meddig maradhatok? Tízig lennék, hisz már majdnem felnőtt vagyok.
Másnap otthon buli után, a segítséget elvárják ám.
Csináljam meg ezt, meg azt!
Hisz egy gyerek nem dolgozhat!
A fiúk az iskolában megfordulnak énutánam.
Nekem is teszik egyik-másik, mit tagadjam? Jól is esik.
Néha azt is mondják a felnőttek, kész nő már ez a gyerek!
Utazni külön szeretek, Apu ne fogja a kezemet.
Jegyet egyedül veszek, rég voltam már kisgyerek.
Otthon öcsém azzal nyaggat, játsszak vele autósat.
Nem vagyok én bébiszitter, engem is más játék érdekel.
Csinos ruhák, szép kis cipők, látom, ilyet hordanak a nők.
Nem kell nekem az a ruha, mit anyu tesz ki a fotelba.
Este, ha már senki sem lát, azért én is elvárom ám, hogy szépen betakarjanak,
És jó éjszakát kívánjanak.
Egész évben sokszor hallom, mindig panaszkodnak a nagyok.
Gázszámla, meg villanytöbblet, sokba van már ez a gyerek.
Napi gondok, problémák, létezik rá megoldás?
Nem is tudom nagy-e vagyok, meddig tart ez az állapot?
Az évekkel előre haladok, jövőre még egyel több vagyok.
És néha ha elkeseredek, a szüleim mindig segítenek.
Már felnőttnek lenni nem sietek, leszek még inkább pár évig gondtalan gyerek.