Gorta Tünde versei (mentor Z. Németh István)
Dátum: 2009. augusztus 27. csütörtök, 10:13
Rovat: Fiatal írók rovata 2009/2010


csak lenne kit...

Érintenéd
ölelnéd
élve haldokolnál
csak várnál
odaadnál mindent
megkapnál mindent
nem remélnél
csak élnél
éreznél
kedvelnél
nem kétkednél
csak éltetnéd
Éreznél melengetőeket
csak lenne kinek
megmutathatod őket
Édesgetnéd önmagadhoz
szeretgetnéd magadhoz
mindent adnál érte
nem kérnél érte
semmit.
Csak lenne kit...



Némán
 
Szörnyű, amikor fáj, s a sikolyok némán bújnak,
amikor szavaid félúton torkodon akadnak... hallanak?
Mi hiányzik? Nem akarod érteni, de érzed, tudod.
Apró rejtjelekből képed összeáll és fogod,szorongatod.

Tengeren és tűzön át harcolsz önmagadért,
de mennyire fognak majdan érteni? Önmagadért!?
Céljaid és álmaid mennyit érnek, ha nem értenek?
Mi végre éljek, s merre lépjek, mit kérjek?

Mit vétettél, kiért éltél...a végső kérdések visszhangja.
Zengik léted minden pillanatában, hogy halljad.
Angyali szárnyak védenek, de még nem érted
Léted tántorithatatlanul halad, hogy célod elérjed



Féltő létek
 
féltő kezek,
ölelő szemek,
érintő árnyak,
érző létek,
fénylő ágak,
haladó vágyak,
élő képek,
fénylő mák,
siváruló holnapok,
égető részek,
mozgató ének,
énkereső vétek,
képkereső létek.


Mi van velem?!
 
Önmagamba fordulva,
sugallatok halkulva,
Veszendőben létem,
hát csak ennyit értem?
...
Nem értenek,
nem értelek,
nem várnak,
nem vágynak,
nem vagyok,
itt hagytok?
...
Magamba fordulva,
depresszióba borulva,
lélegzet után kapkodva,
rohannék suhanva.
Várjatok,
hátha
Meghalok.


Gorta Tünde verseiről

Gorta Tünde négy versét rakta be egy elektromos borítékba, s küldte el nekünk.
Műveinek témája a szomorúság, a szorongás, a töprengés, a lelki fájdalom. Bár a kenyerem javát már megettem, én még jól emlékszem rá, hogy a felnőtté válás nem megy olyan egykönnyen, hipp-hopp, varázsszóra, ‘holnap már pillangóként ébredek‘ alapon, s hogy mennyi belső kétség, vívódás, félelem, szorongás feszíti belülről az embert. Alig ismertem olyan fiút vagy lányt, aki – bevallva vagy bevallatlanul – ne ragadott volna tollat tizenéves korában, hogy szembenézzen az ijesztően üres papírral és egyben önmagával: napló, vers, elküldetlen levél – a műfajtól függetlenül a fájdalomcsillapítás nemes eszközeivé magasztosultak. Ezek aztán – miután gyógyító feladatukat elvégezték – gondosan lezárt fiókok mélyén szenderültek végtelen Csipkerózsika-álomra, olyan is akadt persze, amelyeket kevés „beavatott” elolvashatott, mielőtt még a napfény és a felejtés köde halványító munkáját bevégezhette volna rajtuk.
Tünde érzett magában elég erőt és kedvet ahhoz, hogy írásait másoknak is megmutassa. Jól tette. A hangulat átjött, az biztos. (Különben is: miről írjon az emberfia, ha nem arról, ami éppen foglalkoztatja?) Már csak a megfelelő költői eszközöket kell megtalálni, ami megint csak nem megy egyik napról a másikra. Például már érzi a nyelv zenéjét, muzsikáját, s nem túl sok lépés választja el attól, hogy szigorúbb legyen egy kicsit önmagával, s megpróbálkozzon kiemelkedni a közhelyek és az unalomig ismert sablonok közül, kinyerni magából valami kincset, valami meghökkentő képet, gondolatot, amit csak rá jellemző, amit csak ő tud, ami már nagybetűs (nagyobb betűs) költészet. A folyamatot felgyorsíthatja, ha nagyobb kirándulásokat tesz a kortárs költészet ragyogó tájain, s ott értő szemmel-füllel-aggyal alaposan körülnéz, esetleg sok mindent gondosan lefényképez.
Ehhez kívánok további kedvet és kitartást, és várom az újabb írásokat.

Z. Németh István




 







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=737