Harmadik jelentés a Text-túráról
Dátum: 2009. április 16. csütörtök, 13:06
Rovat: Híreink


Text-túra 3.

Festői táj, különleges fényjátékok, baráti-családias fogadtatás várta a text-túrára vállalkozó ifjú tollforgatókat / billentyűvirtuózokat  március utolsó hétvégéjén Kovácspatakon.

A harmadik csapat  statisztikája: 1 alapiskolai tanuló, 2 középiskolai diák, 2 egyetemista, 1 diplomás közgazdász, 2 lány és 4 fiú + 1 nő – a mentor.  (Hárman már a nyári táborban is azonos csoportba, ugyanazon mentor szárnyai alá  tartoztak.) Költők, prózaírók, műfajok és műnemek, sőt művészeti ágak  közt cikázók. Kedvesek, bájosak, feszengőek, vagányak.
Volt  ismerkedési est, mely a Miért, mióta, kinek, mit írok? körkérdésre épült. Aztán felolvasás, véleményezés,  közönség  (H.Z., H.T.I., B.G.) bevonásával. Majd beszélgetés a szerelemről és a szerelem okozta szenvedésről. (Többeket égető téma, amint a hozott szövegekből kiderült.)
Szombat délelőtt kortárs verseket és versfordításokat olvasgattunk közösen. Délután folyamatos egyéni foglalkozás, szöszölés a hozott szövegekkel. Aki éppen nem volt terítéken, az sem  lazított: tíz mondatból  (fontos és kevésbé fontos mondatok a kortárs magyar irodalomból) választhatott, melyekből egyet (vagy többet) szabadon beépíthetett tetszőleges műfajú szövegbe  (volt, akit a Duna-parton csókolt homlokon a múzsa, volt, aki a szobájában rágta tollszárát, volt, aki a konyhaasztalnál igyekezett összebarátkoztatni saját gondolatait   a választott vendégmondattal). Este a csapattagok egy-egy könyvet kaptak, melyből – véletlenszerűen vagy nagyon is tudatosan –  felolvastak.  A nap végén bónusz: H.Z. költői  estje! (A legkitartóbbak hajnalig beszélgettek.)
Vasárnap délelőtt: a text-túrán született szövegek felolvasása.  Volt radikális változás. Volt  ragaszkodás a  régi formához. Majd érzékeny búcsú. A hatást és folytatást pedig az idő mutatja meg.      

  N. Tóth Anikó

Vélemények

Bényi Klaudia:

Nagyon tetszett a nyári táborhoz képest újdonságnak számító kortárs írók műveinek felolvasása. Nem igazán ismerjük őket és kifejezetten pozitívan hatott rám, hogy szemezgettünk belőlük. A társaság  jó volt és Hizsnyai Zoltánék igazán mindent megtettek, hogy jól érezzük magunktat. Nagyon jó volt!
Köszönjük!

Rajkovics Péter:

Szeretném megköszönni, hogy részt vehettünk a táborban!
Íme néhány fotó Kovácspatakról:

http://picasaweb.google.com/rajkovics/TextTura2009Marcius2729#531866797919884469


Fucsek Eszter:

A műhelymunka nagyszerű volt! Az tetszett a legjobban nekem, hogy  mindenkivel külön-külön is foglalkoztak. Nagyon sok segítséget kaptam Anikótól és Hizsnyaitól. Azt hiszem ilyen helyekn lehet csak igazán fejleszteni magunkat. És a táj....az valami lenyűgöző volt. Sok ihletet adott nekem, nagyon fel tudtam szabadulni a hegyek és a Duna mellett.A többi fiatal is nagyon szimpatikus volt, és az volt a legjobb, hogy találkozhattam pár emberrel, akiket még nyáron ismertem meg. Szóval nagyon jó volt, és már várom a következőt!

Fucsek Eszter

Legyen, ahogy akarod

Vizslat a téboly,
hogy szorul a hurok.
Miért vagy itt?
Csak gázolok a gazban.
Mi nem találunk szavakat

együtt a csöndben.
I-gazságtalan,
hogy vámot kérsz a mosolyodért!
És másodszor is, sokadszor is
nézheted, hogy megfizetem.

Hallom, hogy a sok vén búg-súg:
halomnyi monoton bölcsesség.
Csak árt kétkedő agyamnak.
Inkább hozok egy ésszerű döntést,
és lám láthato jóságom - újra szeretlek.

Svandra Mihály:

Nagyon jól éreztem magam, igaz először egy kicsit féltem mert idősebbek voltak a többiek mint én, de azután összehaverkodtam mindenkivel. A verseimmel kapcsolatban szerintem sokat fejlődtem és lehet hogy megpróbálkozom más  témájú versekkel is, vagy esetleg prózával és a  szerelmes témájú verseimet is már más szóhasználattal próbalom írni ...
Egyébként a házigazdáink is nagyon kedvesek voltak, és  természetesen N. Tót Anikó is. Jól éreztem magam, a kilátás és a környezet is nagyon szép és kellemes volt. 

R. Nagy Krisztián

Éppen a Bada-abraka és Szudán közt fennálló hadi helyzetet vitattuk meg egy nagyra becsült kollégámmal.
Megjegyzem: halvány lila gőzünk sem volt a Bada-abraka és Szudán között fennálló hadi helyzetről, vagy arról, hogy létezik-e Bada-abraka nevű ország és ha igen, egyáltalán Szudán közelében van-e; mindezazonban nem akadályozta meg, hogy barátommal heves vitába bonyolódjunk a témát illetően… Mint tudjuk alkohol hatása alatt az emberek hajlamosak olyan dolgokról beszélni, amikről lövésük sincs.
Szóval éppen azt magyaráztam mélyen tisztelt barátomnak, hogy az Aranykéz utcában, Sneider rendőrségi biztos által fellelt öngyilkosságot elszenvedett holt úr (szerencsétlen kilencszer hátbaszúrta magát, majd leugrott a tetőről…) valójában a szudáni titkosszolgálat ügynöke volt, s a Budapesten bujkáló bada-abrakai trónörökös megorgyilkolása céljából érkezett a városba.
Barátom hosszú percekig bólogatott, majd kifejtette, hogy érti az álláspontomat, noha nem mindenben osztja a véleményemet.
Belefogtam, hogy elmagyarázzam neki Bada-abraka szerepét a második világháborúban. Soken nem tudják ugyebár, hogy a nagy bada-abrakai stratéga Mithrawnuruodo főadmirális “felperzselt sivatag” taktikája állította meg az előrenyomuló német haderőt, hiszen Rommel nem volt felkészülve arra, hogy a Szaharában milyen kurva meleg van. Reméltem, hogy ezen plusz információk által barátomnak sikerül egy tisztább képet alkotnia a mára kialakult helyzetről.
Ő hümmögött egy sort, majd elfogadta az álláspontomat, de kifejezte azt is, hogy nem mindenben ért velem egyet.
Ennek örömére ittunk.
Megkérdeztem, ő vajon mit gondol Szudán külpolitikájáról. Kifejtette, hogy meg tudja érteni Szudán álláspontját, de természetesen nem mindenben ért egyet velük.
Most rajtam volt a sor, hogy hümmögjek egy kicsit, de végül igazat adtam neki.
Ő megköszönte, hogy meghallgattam. Megittuk a sörünket és elbúcsúztunk. Soha nem tudtam meg drága barátom nevét.











A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=680