80 éves Gál Sándor köszöntése
Dátum: 2017. december 11. hétfő, 08:37
Rovat: Híreink


A zsúfolásig megtelt a Művelődési ház Buzitán a vendégekkel, hogy felköszöntsék az 1937. november 29-én született költőt.
Az estet Szíki Károly nyitotta meg 3 Gál Sándor verssel. Mint elmondta: 35 évvel ezelőtt Debrecenben, a Délibáb Népzenei együttessel készült Nem érkeznek mentő Gályák című összeállításukból mutatja ezt a néhány verset,mely bemutatón maga Gál Sándor is ott volt.

Márkus Béla, Széchenyi díjas irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Gál Sándor életét és munkásságát méltatta.  (Márkus Béla erre az alkalomra időzítve Magyar Művészeti Akadémia támogatásával kiadta Gál Sándor munkásságának átfogó elemzését tartalmazó kötetét.) Az irodalomtörténész elsősorban arra fókuszált, hogy: rendet kell rakni a 80 éves alkotó életművében, s ezt tegyük úgy, ahogyan a mezőn dolgozók  professzionális módon begyűjtik a termést, boglyába rakják a lekaszált füvet. A nyelvhasználat iránti fáradhatatlanságát, a kisebbségi sorsba keveredett, nagyhatalmi manipuláció-feldarabolta magyarjaira, mint nagyhatalmak áldozataira fókuszáló elhivatott emberre emelte reflektorát Márkus Béla, kimondva azt a keserves valós diagnózist: a helyzet ma sem ad optimizmusra okot! Ezért van az, hogy létszemlélete ma is szorongással telített. Ezért, betelve  a reménytelenséggel, a világegyetemre emeli tekintetét, s vizsgálja, hogy az emberiségnek mikor és miért lesz vége. Sajnálatos felismerés, hogy napjaink felerősítik a költő aggodalmát.
 
Szentmarjai János, a Magyar Írószövetség elnöke magas érzelmi fokon köszöntötte Gál Sándort, aki az ő megfogalmazásában: olyan alkotó ember, akire az emberiségnek szüksége van. Olyan kimagasló alkotó, aki művészetéhez, elkötelezettségéhez, meghatározó küldetéstudatához mérten csak vékony elismerésben részesült mindeddig.
 
Juhász Judit, az Magyar Művészeti Akadémia elnöke köszöntőjében a kisebbség mindenesének nevezte Gál Sándort, sorsköltőnek, aki sosem állt fel a problémák mellől úgy, hogy ne kínált volna valamiféle megoldást.
 
Az est legmeghatóbb perceit  Gál Sándor szolgáltatta, amikor a mikrofon elé lépve felolvasta azt a történelem-tapétázta eseményt, amikor magyar honvédek elfedett-tiltott megemlékezése ellenére mégis emléket állítottak számukra.
 
A köszöntő barátok véget nem érő sorban vitték virágaikat, mint temetésre szokás, de döbbenet: élő ember vendégeiként egy nagy talentumnak mondtak ezzel köszönetet. Gál Sándor az orvostudomány csodája. Csoda, hogy él és csodáltuk ezen szemüvegen át. Mérhetetlen szeretet ajándékai, a palackos borok sokasága között kell válogatnia, hogy a hűséges feleség, Éva asszony felügyelete mellett elszürcsölje azokat. Első kívánságuk: legalább addig élj Sándor, amíg decinként elszürcsölve elfogy a barátok bora. Aztán újabb kívánságokkal állunk elő!
 
Összeszedjük magunkat és a dombok havas felületén Miskolc-Egernek vesszük az utat. Csak néma csend, ahol az idő sem moccan a kocsi belseje, s elmélkedés:
Tudatos végelszámolás, a magány végtelen fájdalma és a végtelen magánya sok-sok kötete. Elszámolás, melyben kiszámolja a költő először önmagát és közben leüti a kérdéseket: mennyi van még?
Csendes beszéd önmagával a búcsi Nagyértől, mert ott van, ha benn is van buzitai házában és soraiba takarózik, mint nyűgös, rossz gyerek. Másszor  meg ő a nap, akihez melegedni járunk ki-be. Csak a nyitott ablakot nem engedi elfüggönyözni, ami mögül ki kell néznie, mert mindig feltűnik valami. Egy lehullt levél, egy megfagyott pók, a diófa álma csupasz gallyakkal, amint diókról álmodik. Önazonosulás beteljesülés képei, mozaikjai, önszaggatás és sebvakarás, sebgyógyítás. Legbelül van, ott, ahol nem mindenki mer lenni. A belső magányban, a lehetséges még?-ekben, a lehetetlen felmérésben, hogy mi az, ami itt van még? Próbát tart, hogyan lehet túlélni a néha túlélhetetlent, amikor minden magyarázat is kevés a megmagyarázhatatlanra.

 
(Heti Hang Szóró)







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1894